Feltalálták az alakváltó tésztát

Állítsd be, hogy a Kárpátinfo az elsők között legyen a Google híreiben

Penne rigate, farfalle, fusilli és a többiek – az olasz tészta élvezetéhez nagyban hozzájárul az alakok változatossága. Viszont e formák rendszerint nagy holttérfogattal bírnak, és törékenyek is. Erre kínál megoldást az alakváltó tészta, amely szárazon lapos, és csak főzés közben nyeri el végső formáját.

Az emberek nemcsak az ízéért, hanem az ezerféle alakjáért is szeretik az olasz tésztaféleségeket - írja az Origo.

Egészen más érzés egy cső alakú pennét vagy rigatonit a villára tűzni, mint egy csavart fusillit vagy rotinit.

Pedig maga a tészta mindegyiknél pontosan ugyanaz, csak a formák eltérőek: a farfallét a conchigliétól csak az alakja különbözteti meg, semmi egyéb.

A gond az, hogy a tésztaféléket a trükkös alakjuk miatt a töltőtömeghez képest aránytalanul nagy zacskókba és dobozokba kell csomagolni. Ez a probléma ragadta meg a Carnegie Mellon Egyetem (USA) Alakváltó Anyag Laboratóriumában dolgozó anyagtudósok fantáziáját, és elő is álltak egy roppant szellemes válasszal:

kidolgozták az önformázó tésztát, ami nyersen lapos, de főzés közben az ismerős alakok valamelyikére kunkorodik. 

A csoport parányi barázdákat alakít ki a tradicionális, csak semolina-lisztből és vízből álló tészta felszínén, s e bemélyedéseket olyan rafinált módon helyezik el, hogy a hatásukra a tészta főzés közben kívánság szerint csövekké, csavarokká, pillangókká és egyebekké pöndörödik fel.

A végső formáját elnyert tészta kinézetre, ízre és minden egyéb érzékszervi jellemzőjére nézve megegyezik a hagyományos olasz pastával, de egyfelől új, csak a fantázia által behatárolt lehetőségeket nyit az ételdizájnerek számára, másfelől a „lapra szerelt" nyers forma jelentősen racionalizálni engedi a csomagolást, amivel helyet és energiát takarít meg a tárolás és a szállítás során.

Pontosan a lapra szerelt bútorok inspiráltak bennünket: hogy mennyivel kisebb helyen elférnek, mennyivel könnyebb őket tárolni, és milyen jelentősen csökkentik a szállítás ökológiai lábnyomát
– mondta el Lining Yao, aki a Carnegie Mellon Egyetem Számítástechnikai Karának Ember-Számítógép Kölcsönhatás Intézetében működő Alakváltó Anyag labort vezeti.

– Úgy döntöttünk hát, megvizsgáljuk, segíthet-e az általunk kidolgozott alakváltó anyag-technológia a laposan csomagolt tészták kifejlesztésében,

amelyektől hasonló fenntarthatósági előnyöket remélünk."

A csoport az alakváltás fizikai mechanizmusával és a tervezési elvekkel kapcsolatos tudását az „Alakváltó tészta – és ami azon túl van" című közleményben ismerteti, amely címlapsztori lett a Science Advances folyóirat legutóbbi számában. A szerzőgárda 17 tagot számlál, köztük a Carnegie Mellon kutatóin kívül a Syracuse Egyetem és a kínai Zhejiang Egyetem anyagtudósaival, mechanikai mérnökeivel, illetve számítógépes tervező és gyártási szakemberekkel.

A lapos tésztába belenyomtatott mélyedések megnövelik a tészta adott területének átfőzéséhez szükséges időt. A mélyedések helyének és milyenségének pontos megtervezésével a kutatók irányítani tudják, milyen alakot vegyen fel a tészta főzés közben.

A benyomott oldal kevésbé tágul a főzés során, mint a lapos oldal, ezért a tészta meghajlik"
– magyarázta Teng Zhang, a Syracuse Egyetem tanára, aki a projektben a modellelemzést végezte.

Mivel az alakváltozást a felszíni bemélyedések irányítják, a módszer bármilyen duzzadásra képes anyag esetében alkalmazható.

A csoport megmutatta például, hogy szilikongumi lapokat is hasonló alakváltásra tud késztetni ugyanezzel a technológiával.

Az eljárás a lágy robotikában és az orvosi eszközök tervezésében egyaránt hasznunkra válhat"
– emelte ki Wen Wang, az Alakváltó Anyag Laboratórium korábbi munkatársa.