Önkéntes tűzoltó- és diakóniai szolgálat Dercenben - A krisztusi szeretet gyakorlása

„Istennek dicsőség, egymásnak segítség” – így szól a tűzoltók egyik jelmondata, s vezérli a Derceni Egyházi Önkéntes Tűzoltóság csapatát immáron több mint másfél évtizede. Ez idő alatt több száz bevetésen vettek részt, szinte mindenütt ott vannak, ahol segítségre van szükség, pusztítson tűz vagy víz, jelezzen a sziréna tragikus balesetet. 

Zsukovszky Miklóssal, a Beregi Református Egyházmegye esperesével, a derceni önkéntes tűzoltóság alapító parancsnokával többek között a jelenlegi helyzetben való helytállásról, a felelőtlen tarló- és aljnövényzet-égetésekről, illetve a krisztusi szeretet gyakorlásának fontosságáról beszélgettünk. 

– A tűzoltóságra ebben a háborús időszakban talán még nagyobb teher nehezedik, mint békeidőben. 

– Valóban. A háború sújtotta részeken elsősorban a bombázások okozta tüzeket oltják, embereket menekítenek ki romok alól, pincékből stb. De a békésnek mondott Kárpátalján is gyakori a riasztás, mostanság leginkább kémény- és lakástüzekhez, vagy nemrég például éppen tarlótűz miatt kigyulladt gyárépületet kellett mentenünk. És sajnos a legtöbb tűzoltócsapat felszereltsége sok kívánnivalót hagy maga után. A háború első napjaiban jelentkeztek holland barátaink, hogy miben tudnának segíteni, hogy még hatékonyabban tudjuk végezni a munkánkat. Bár nekünk is vannak öreg, elhasznált gépeink, ám még mind működőképes, ezért felajánlottuk, hogy ezúttal az állami tűzoltóságok számára gyűjtsenek felszereléseket. Hála Istennek, a hollandiai IJsselmuideni Tűzoltóság és az IJHOE Alapítvány országos gyűjtése eredményeként a közelmúltban négy kamionnyi adomány érkezett Kárpátaljára.

– Mit tartalmazott ez a szállítmány?

– Elsősorban tűzoltó­felszere­léseket, többek között nagy teljesítményű áramfejlesztőket, szivattyúkat, telepíthető vízágyúkat, füstelszívó ventilátorokat, hidraulikus feszítőfelszereléseket, védőruhákat, sisakokat, tűzoltósági bakancsokat kaptunk. Emellett tartós élelmiszereket, ruhákat, bébiételeket, pelenkákat is küldtek. Több mint 350 köbméternyi adományt pakoltunk le a Katasztrófavédelmi Szolgálat Kárpátaljai Megyei Igazgatóságának raktárába. Ennek egy része Kárpátalján maradt, másik részét pedig az illetékesek továbbították a harcok által érintett területek tűzoltóinak, így többek között Kijevbe, Csernyihivbe, Harkivba. 

Ezúton is szeretném megköszönni az adományozóknak a felajánlásaikat, minden segítségüket, illetve köszönet a gyűjtés koordinálásáért Jan ten Berge tűzoltóparancsnoknak és az IJHOE Alapítvány tagjainak – folytatja Zsukovszky Miklós. – Hálásak vagyunk, hogy ebben a nehéz helyzetben nagyon sok hollandiai tűzoltóság és magánszemély mellénk állt. Köszönjük a bajban lévő ukrán bajtársaink nevében is mindannyiuk adományát. És azt is el kell mondani, hogy holland barátaink tovább folytatják a gyűjtést: jelenleg tűzoltójárművek beszerzése van folyamatban. 

– A háború miatt sokan Kárpátaljáról is külföldre távoztak. Hogyan érinti ez a tűzoltóságot?

– Már korábban is többen dolgoztak a határokon túl, ám amikor hazajöttek, mindig szolgálatba álltak. Sajnos most még többen mentek el, nagyon kevesen maradtunk – az 51 fős csapatból 15-en. Ám hála Istennek, emiatt egyetlen bevetést sem kellett lemondani, igaz, egyre nagyobb a terhelésünk.

– Főleg, hogy az utóbbi időben az igencsak gyakorivá vált avartüzekkel is fel kell venni a harcot…

– Sajnos a civil lakosság egy része nagyon felelőtlenül viselkedik. Az elmúlt időszakban nagyon nagy szárazság volt, több mint egy hónapig nem esett eső. A tűz a száraz tarlón, avaron gyorsan terjedt. Szinte naponta kaptunk riasztást tarlótüzekhez, hiába szabtak már ki nagy összegű pénzbüntetést, sőt börtönnel is fenyegetőztek a hatóságok… Sokszor úttalan utakon jutunk el ezekre a helyekre, veszélyeztetve – az emberéletek mellett – a járműveink épségét is. Nem a gépeinket féltjük, de ha azok a felelőtlenség miatt lerobbannak, lehet, hogy épp súlyos lakástüzeknél, emberéletek mentésénél nem lesznek bevethetők. És az anyagi kereteink is végesek, egy-egy bevetés pedig rengeteg pénzbe és emberi fáradságba kerül. Ne feledjük, az önkéntes tűzoltók ingyen végzik áldozatos szolgálatukat, életüket kockáztatva is ott vannak a bevetéseken – akárcsak a hivatásos tűzoltók. Annyi józan ész kellene szoruljon mindenkibe, hogy nem terheljük őket még az esztelen tarlóégetéssel is! Ezúton is arra kérek mindenkit, viselkedjen felelősségteljesen!

– Ha már Dercenben járunk, és a mások segítéséről beszélgetünk, essen szó a helyi református gyülekezet által működtetett Tábita Diakóniai Központjáról is. 

– A Tábitában 2008-tól folyamatosan működik az ingyenkonyha. Korábban naponta 60 helyi idősnek, rászorulónak készítettünk és szállítottunk ki kétfogásos meleg ebédet. Ám ez most változott. A háború kitörésekor szembesültünk azzal, hogy a faluból nagyon sok fiatal külföldre távozott, hátrahagyva az időseket. Folyamatosan felmérjük, hogy kik azok, akik nem tudnak magukról gondoskodni, és megpróbálunk segíteni nekik, bekapcsolva őket a szeretetszolgálatunk programjába. Illetve jelenleg 15 belső menekültet is elszállásoltunk a központunkban, róluk is gondoskodunk, meg egy olyan családról is, akik a faluban egy lakatlan házban találtak menedéket, és ott nem tudják megoldani az ellátásukat. Így jelenleg 90 ember étkeztetését igyekszünk megoldani. Ezen kívül heti rendszerességgel tartós élelmiszer-, illetve higiéniai csomagot adunk át azoknak a menekülteknek, akik a településünkön családoknál vannak elszállásolva, jelenleg 92-t regisztráltak. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani azoknak a barátainknak, akik Magyarországról, Hollandiából, Németországból, Angliából, Erdélyből támogatják ezt a szolgálatot, hogy kicsit könnyíthessünk ezeknek az embereknek a mindennapjain. Ahány család, annyi sors, annyi fájdalom, annyi küzdelem. A mi küldetésünk, hogy befogadjuk őket, szeressük őket, Isten szeretetét közelebb vigyük hozzájuk, vallja a lelkész-esperes. 

Kovács Erzsébet