Röviden
- November 20-án a Beregszászi Művelődési Házban tartották meg a Nagyberegi Református Líceum 25 végzős diákjának szalagavatóját.
- Az ünnepség Tóth László lelkészigazgató áhítatával kezdődött, amelynek középpontjában a hit, a szolgálat és a példamutatás állt.
- A fiatalokat Székely Gusztáv, Jusztin Miklós, Hadnagy István és Ionika Antal Viktória is köszöntötte.
- A reménységet jelképező zöld szalagokat Szabó Evelin osztályfőnök tűzte fel a végzősök mellére.
- A diákok versekkel, énekekkel, néptánccal és hagyományos keringővel tették emlékezetessé az ünnepséget.
A szalagavató minden fiatal életében emlékezetes mérföldkő, az érettségi előtt álló diákok egyik legfontosabb és legünnepélyesebb eseménye. A mostani, háborúval terhelt világban azonban többet jelent egyszerű hagyománynál. A bizonytalanság közepette különösen nagy értéke van mindannak, ami erőt ad és megtart: a hitnek, a közösségnek, a tanárok szeretettel végzett szolgálatának és a fiatalokban élő reménynek. Amikor november 20-án a Nagyberegi Református Líceum huszonöt végzősének mellére feltűzték a zöld szalagot, nem csupán az iskolai évek lezárulásának közeledtét jelezték, hanem azt is, hogy az itt kapott útravaló elkíséri őket életük következő szakaszában. Az ünnepség hálaadásról, biztatásról és Isten megtartó közelségéről szólt, amelynek üzenete a felszólalók gondolataiban is újra és újra visszatért.
A Beregszászi Művelődési Házban megtartott bensőséges, megható ünnepség Tóth László lelkészigazgató, a Beregi Egyházmegye esperese áhítatával vette kezdetét. A szolgálattevő a végzősök által választott osztályige – „Úrrá tesz téged az ÚR, nem pedig szolgává; mindig fölül leszel, és sohasem alul, ha hallgatsz az ÚRnak, a te Istenednek parancsolataira…” (5Mózes 28,13) – alapján fogalmazta meg gondolatait. Az ige ígérete, hogy az Úr elsővé teszi övéit, nem az emberi dicsőség vagy az elismerés megszerzéséről szól. Sokkal inkább felelősséget jelent: azért kell elöl járni, hogy az utánunk következők is meglássák a helyes irányt. Jézus tanítását idézve arra emlékeztette a végzősöket, hogy aki valóban úr akar lenni, annak mindenki szolgájává kell lennie. Erre építsék életüket, és így válhatnak Isten akaratának hiteles képviselőivé.

Székely Gusztáv, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnöke, egyben szülőként is köszöntötte az ünneplőket. Gondolatait a református hívők jól ismert köszöntésére, az „Áldás, békesség!” kívánságára fűzte fel. Mint fogalmazott, a háború, a koronavírus-járvány és az elmúlt évek megpróbáltatásai között felnövő nemzedék számára talán nincs is fontosabb jókívánság ennél. Ha Isten áldása kíséri életüket, képesek lesznek megbirkózni a nehézségekkel, a békesség pedig nemcsak az ország és a mindennapi élet, hanem az emberi lélek számára is nélkülözhetetlen. Azt kívánta a fiataloknak, hogy az áldás és a békesség soha ne hiányozzon az életükből.
A szalagavató mindig több egyszerű iskolai eseménynél: találkozása mindannak, amit a múltból magunkkal hozunk, és annak, amit a jövő felé viszünk – kezdte köszöntőjét Jusztin Miklós, Magyarország Beregszászi Konzulátusának konzulja. A zöld szalag annak a közösségnek a jelképe, amely a líceum falai között formálódott a tanárok türelméből, a szülők szeretetéből és a diákok szorgalmából. A diplomata elismeréssel szólt az intézményben folyó munkáról, hangsúlyozva, hogy a Nagyberegi Református Líceum nem csupán tudást ad át, hanem közösséget épít és hitbéli alapokat is teremt. Generációkon át olyan fiatalokat nevel, akik magyarságukat, értékeiket és hitvallásukat egyaránt felelősséggel viszik tovább.
A múltról, a jelenről és a jövőről egyaránt szólt Hadnagy István, a Beregi Egyházmegye főgondnoka. Mint rámutatott, a végzősök számára a múltat az első bizonytalan lépések, a dolgozatok előtti izgalmak és a közösen átélt élmények jelentik. A jelen az ünnepi pillanat, amikor talán még maguk sem hiszik el, hogy hamarosan lezárulnak az iskolásévek. A jövő pedig egyelőre számos kérdést és ismeretlen állomást tartogat. A mellükre kerülő szalag ugyanakkor arra emlékezteti őket, hogy egy értékeket közvetítő közösséghez tartoznak. A református líceum küldetése ugyanis nem merül ki az érettségire való felkészítésben: segítséget kíván nyújtani az élet nagy kérdéseiben való eligazodáshoz is. A tudás, a tehetség és a szorgalom mellett hitre, felelősségre és biztos iránytűre is szükség van, amelyet Isten igéje adhat meg. Az életben nem mindig áll rendelkezésünkre előre megtervezett útvonalterv, Istennél azonban nincs elveszett koordináta – fogalmazott a főgondnok, arra biztatva a fiatalokat, hogy legyen hitük elindulni, bátorságuk dönteni, alázatuk tanulni, és bölcsességük segítséget kérni Istentől és egymástól. Isten nem azért vezeti őket, mert mindig tökéletesen teljesítenek, hanem mert szereti őket. A most feltűzött szalag pedig emlékeztesse őket arra, honnan indultak, és milyen értékeket kaptak a líceum falai között. „A gyökerek nem visszatartanak bennünket, hanem erőt adnak ahhoz, hogy magasabbra növekedjünk” – hangsúlyozta.
„Bízzál az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet” – a Példabeszédek könyvének üzenetét választotta útravalóul Ionika Antal Viktória igazgató is. A végzősöket arra emlékeztette, hogy az előttük álló út nem lesz mindig könnyű és akadálymentes, ám nem kell egyedül végigmenniük rajta. Isten vezeti őket, ismeri a következő lépést, és akkor is előttük jár, amikor ők még nem látják a folytatást.
A köszöntéseket követően a végzősök a líceum dicsőítő együttesének zenéjére vonultak be, majd elmondták osztályigéjüket, amely az elmúlt évek során bátorította, ösztönözte és a helyes út felé terelte őket. Ezt követően Szabó Evelin osztályfőnök tűzte fel mellükre a reménységet jelképező zöld szalagot.
A szárnyukat bontogató végzősöket a tizedikesek köszöntötték. Felidézték az együtt töltött évek közös élményeit, és arra biztatták a szalagavatottakat, hogy a még hátralévő líceumi hónapokat is töltsék tartalmasan, gyarapítsák tudásukat, erősítsék hitüket, és szerezzenek olyan élményeket, amelyek később is elkísérik őket. Józsué könyvének bátorító szavait ajánlották figyelmükbe: „Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az ÚR mindenütt, amerre csak jársz”. Ez az ige a bizonytalanság és a félelem idején is kapaszkodót jelenthet, hiszen Istenre mindig számíthatnak.
A továbbiakban a végzősök ünnepi műsora következett. Pál apostol Timóteushoz írott levelének intelme – „Senki ne becsüljön le ifjú korod miatt, de légy is a hívek példaképe beszédben, viselkedésben, szeretetben, hitben és tisztaságban” – adott irányt gondolataiknak. A fiatalok arról vallottak, hogy a líceum falai között eltöltött évek során megtanulták, mit jelent hit által élni, engedelmeskedni Istennek, és világítani az emberek előtt. „Ma már bátran Istenre merjük bízni az életünket” – fogalmazták meg hitvallásukat. Felidézték a közösen megélt esztendőket, versekkel és énekekkel vallottak az igaz értékekről, a hitről, a reményről, a hűségről és a szeretetről. Hálájukat fejezték ki tanáraiknak és nevelőiknek azért a sok segítségért, amellyel hozzájárultak szellemi és lelki fejlődésükhöz, szüleiknek pedig egy-egy szál rózsával köszönték meg a féltő gondoskodást és a szeretetet.
A hagyományos keringő előtt a líceum diákjai külön ünnepi műsorral ajándékozták meg a közönséget. Balla Hanna és Iván Ádám gyönyörű énekhangjával, Molnár Barnabás somogyi kanásztánccal varázsolta el a jelenlévőket, az Aranykéve néptánccsoport pedig Orosz Péter vezetésével nagydobronyi táncokat mutatott be. Ezt követően a végzősök keringője koronázta meg az ünnepi alkalmat.
A szalagavató a ballagás főpróbája, s az jól sikerült – fogalmazott zárszavában Tóth László lelkészigazgató. Mint mondta, a fiatalok most egy új korszak kapujában állnak, s bár sok minden vár még rájuk, az Úr ígéretet adott arra, hogy velük lesz. Arra biztatta őket, kapaszkodjanak ebbe az ígéretbe, és soha ne feledjék: vannak, akik számítanak rájuk, hisznek bennük és imádkoznak értük.
-marton-


















