Az Úr vezet és tanácsol

Állítsd be, hogy a Kárpátinfo az elsők között legyen a Google híreiben

„Minek jöttél ide, és kire bíztad azt a néhány juhot a pusztában? Tudom, hogy vakmerő vagy, és rosszban töröd a fejed. Csatát akarsz te látni, azért jöttél ide. Megmentett engem erős ellenségemtől, gyűlölőimtől, bár erősebbek nálam.” (1Sám 17,28; Zsolt 18,18)

Dávid volt a legkisebb a nyolc testvér közül. Tehetséges legényke volt, faragott nemcsak furulyát, de még hárfát is, és naphosszat pengette azt kint a réten. Maga szerzett verset is a dallamhoz. Kedves hangon dicsérte, magasztalta az Urat. Ez időben Izraelben az első király uralkodott, Saul. Beteg volt ez az ember, őrjöngött, ha a Sátán gyötörte – még a szolgái is féltek tőle. Egyik okos szolga kitalálta: zenét kellene hallgatnia a királynak, akkor talán megnyugszik. (Ezek szerint nem a pszichológusok találták ki a zeneterápiát.) A legszebb zene a hárfazene – gondolták, és keresni kezdtek egy arravaló muzsikust. Valaki Dávidot ajánlotta. Hazahívták a mezőről a kis legényt, vitték a király sátorába. Alázatos, tisztességtudó fiú lévén, a király hamar megkedvelte Dávidot. A muzsikája pedig valóban megnyugtatta az őrjöngő királyt. 

Izráel háborúba keveredett, a filiszteusok megtámadták őket, és a király is háborúba ment. Dávidot hazaküldték – gyermeknek semmi keresnivalója a háborúban. Dávid bátyjai is a harctéren voltak. Egy nap apjuk egy rakomány ennivalóval elküldte Dávidot a harctérre. Útközben meghallotta a filiszteus Góliát gyalázkodását, istenkáromlását, és hallotta a fegyveres katonák kétségbeesett tanácstalanságát is. Szíve, agya megoldást keresett. A történet folytatását Dávid és Góliát címen jól ismerjük. 

Amikor Dávid elindult a harctérre Betlehemből, akkor még nem gondolta, hogy Isten nem a néhány pusztában legelő juhot bízta rá, hanem egész népét, „Izráel nyáját”! Ezek az emberek Isten bárányai voltak, még akkor is, ha engedetlenek és nehezen vezethetők voltak. Dávidot elhívta az Úr a pusztából, a juhok mellől királynak. És Dávid engedelmeskedett a hívásnak. Téged is megbíz az Úr küldetéssel, talán egy veszedelmes helyre. Ne félj, amiért nincs edzettséged, iskolád, rátermettséged! Ha megbízatást kaptál, menj! Ott, azon a helyen kezedbe adja Isten azt a fegyvert, azt az eszközt, azt a mondanivalót, azt a szót és azt a bölcsességet, amivel legyőzheted Isten népének ellenségét, „Góliátot”. 

A küzdelemhez elég a parittya és egy kavics, csak hittel lépj, hittel cselekedj. Nem szerencse, hanem Istenre hagyatkozó hit kérdése a győzelem. Az Úr választotta ki Dávidot. Király lett. Sok lelki küzdelme, harca, bukása és győzelme volt. Ő írta a Zsoltárokat. 

Sokszor említi zsoltárverseiben, hogy „Megszabadított engem az én erős ellenségemtől, gyűlölőimtől az Úr”. Megszabadította bűneiből, eleséséből felemelte, mert Dávid tudott alázattal és bűnbánattal közeledni az Úr felé.

Lehet, hogy most csak néhány juhocskád van, akikre gondot kell viselned a családban, iskolában, gyülekezetben, kórházban, munkahelyeden. Engedd át életedet Istennek, hogy Ő rendelkezzen veled! Halld meg, ha küld! S ne feledd, Isten a legkisebb parittyakő útját is megszabta, irányította. Tedd, amire Ő ad megbízatást! Ne félj, mert az Úr az Ő tervét véghez viszi életedben, ha te hittel és alázattal követed Őt! Az Úré a győzelem!

Csak parittyája volt, semmi más, Dávid mégsem félt, mert az Úr adta szívébe a hitet. Uram, én sokszor nagy eseményektől, történésektől várom a szabadulást, a változást, s mivel azok nem történnek meg vagy késnek, elkeseredem, félek. Bocsáss meg nekem, kérlek! Szeretlek, Uram. Vezess és tanácsolj a Te Igéddel, támogass engem az engedelmesség lelkével! Ámen.

(Morzsák 2., 2012)

Dr. Tapolyainé Bartha Gizella