A Kárpátaljai Rózsahölgyek Társasága (KRT) nemcsak jótékonysági és karitatív tevékenységével szolgálja közösségét, hanem kiemelt feladatának tekinti a Beregszászhoz és a Bereg-vidékhez kötődő, példamutató életutat bejárt nők emlékének ápolását is. Ennek a szép küldetésnek egyik leglátványosabb megnyilvánulása a beregszászi Budapest parkban kialakított emlékhely, ahol minden évben egy-egy rózsatövet ültetnek el, a mellette elhelyezett márványtábla pedig az adott személy nevét őrzi az utókor számára. Az idei évben Győrffy Mária Ilona kiváló pedagógus részesült ebben az elismerésben, aki nemcsak Beregszász, hanem az egész Bereg-vidék oktatásának meghatározó személyisége volt.
Szervezetünk rendkívül fontosnak tartja, hogy méltó módon emlékezzünk meg Bereg-vidék ismert és elismert nőalakjairól. Ezért döntöttünk úgy, hogy minden évben rózsatövet ültetünk és emléktáblát avatunk tiszteletükre Beregszász szívében. Bár az országban dúló háború miatt nem sikerült minden tervünket megvalósítani, Isten segítségével folytathatjuk ezt a hagyományt, és idén is újabb rózsával gyarapíthatjuk emlékkertünket, tisztelegve városunk egyik kiemelkedő személyisége előtt – fogalmazott köszöntőjében Mező Dianna, a Kárpátaljai Rózsahölgyek Társaságának elnöke. Beszédében elismeréssel szólt Győrffy Mária Ilona – sokak szeretett Marika nénije, Lucika – több évtizedes pedagógusi munkásságáról. Kiemelte, hogy az irodalom iránti szeretetével, szilárd erkölcsi tartásával, emberségével és szelíd egyéniségével fiatalok nemzedékeinek mutatott irányt, és segítette őket elindulni a nagybetűs élet felé.
Győrffy Mária életútját laudációjában Horváth Gabriella, a társaság titkára idézte fel. Mint elhangzott, Marika néni nem csupán tanított, hanem valóban nevelt is. Minden tanórát és minden találkozást lehetőségnek tekintett arra, hogy tanítványaival megszerettesse az anyanyelv szépségét, megismertesse velük a magyar irodalom remekműveit, és átadja az egyetemes emberi, valamint erkölcsi értékeket.
Pedagógusi pályáját a Beregszászi 3. Számú Középiskolában kezdte, majd a Beregszászi Magyar Gimnázium alapító tanárai között szerepelt. Életének utolsó aktív évtizedeiben a Beregszászi Egészségügyi Szakközépiskolában, később a koledzsben oktatta a leendő egészségügyi szakembereket.
Az iskola falain túl is rendkívül aktív közösségi életet élt. Lelkesítő személyiségével számos tanítványát vonta be kulturális és hagyományőrző programok szervezésébe. Nemzeti és egyházi ünnepeinkhez kapcsolódó irodalmi estek, zenés-táncos műsorok, megemlékezések és közösségi rendezvények sora fűződött a nevéhez.
Kiemelkedő figyelmet fordított a tehetséggondozásra is. Szavalóversenyekre készítette fel diákjait, segítette az egyetemi felvételire készülő fiatalokat, és hosszú éveken át korrepetálta azokat, akik felsőfokú tanulmányaikra készültek. Ugyanakkor mindig érzékenyen fordult azok felé is, akik nehézségekkel küzdöttek. Megértette tanítványai problémáit, komolyan vette gondjaikat, és minden helyzetben igyekezett megoldást találni számukra. Osztályfőnökként is példamutató hivatástudattal végezte munkáját.
Szakmai elhivatottságát számos elismerés is jelezte, felső kategóriájú tanár, vezető tanár, majd módszerész lett. Munkáját egyre szélesebb körben ismerték és becsülték, Beregszászon köztisztelet övezte személyét. Nyugdíjba vonulása után sem szakadt el szeretett hivatásától: még tizenhárom éven át tanított. Aktív életének 68 éves korában egy váratlan rosszullétet követő szívleállás vetett véget.
A résztvevők arra is emlékeztek, hogy Győrffy Mária a kiváló pedagógus mellett szerető feleség, gondoskodó édesanya és rajongásig szeretett nagymama is volt. Ahogyan Bárdos Nóra, Lucika egyik lánya fogalmazott: számukra és az unokák számára ő ma is olyan fényes csillag, amely továbbra is beragyogja életüket.
Vesztergombi Bárdos Orsolya levélben emlékezett szeretett nagymamájára, amelyet édesapja, Bárdos István olvasott fel az ünnepségen. „Nagymama nőként számomra olyan példakép, aki egyszerre tudott kiváló pedagógus lenni, és otthon is teljes értékűen jelen lenni. Odafigyelt azokra, akik körülötte voltak, tisztelettel, elfogadással és szeretettel. Segített, ahol tudott – néha néhány bátorító szóval, máskor egy kedves gesztussal vagy akár anyagi támogatással is, még a szűkösebb időszakokban is. Egyetlen lányunokájaként különleges kapcsolat kötött hozzá, és ma már a dédunokáinak is örömmel mesélek róla. Hálás vagyok, hogy emlékét immár nemcsak a családunk, hanem az egész város büszkén őrizheti.”
A rózsatő mellett elhelyezett emléktáblát Győrffy Mária két lánya, Ágnes és Nóra leplezte le. Az ünnepségen Bárdos István tolmácsolásában részletek hangzottak el Wass Albert Üzenet haza című verséből, amely méltóképpen idézte fel az emlékezés és a hűség gondolatát.
A megemlékezés végén Horváth Gabriella annak a reményének adott hangot, hogy a következő években is folytatódhat ez a nemes hagyomány, és újabb kivételes asszonyok emlékét őrizhetik meg a beregszászi emlékkert rózsái. A megemlékezés végén a Shakespeare-nek tulajdonított gondolattal zárták az ünnepséget: „Az emlékezéshez nem emlék, hanem szeretet kell, mert akit szeretünk, azt nem felejtjük”.
Kósa Eszter
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
