„Mert én megtanultam, hogy azokban, amelyekben vagyok, megelégedett legyek. Tudok megaláztatni is, tudok bővölködni is, mindenben és mindenekben ismerős vagyok a jólakással is, az éhezéssel is, a bővölködéssel is, a szűkölködéssel is. Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.” (Fil 4, 11–13)
Mi mindenre van erőm? Sokkal kevesebbre, mint fiatal koromban volt, de annál sokkal többre, mint amennyire féltem, amikor még fiatal voltam, s az öregségre gondoltam. Sokkal több erőt kapok az Úrtól, talán azért, mert most már készen vagyok a kérésre és az erő, az áldás, a vezetés átvételére. Az Úr mindenkor ad, mérték nélkül ad erőt, áldást, vezetést, tanácsot, segítséget, csak az a baj, hogy mi nem érünk rá átvenni!
Komolyan mondom, nem viccelek! Mert valamikor sürgős kéréssel, imával, odaszaladtam az Úrhoz, elsoroltam a kívánságomat, benyújtottam a megrendelő listámat Istennek és már be is van fejezve! Majd Ő meghallgat és teljesíti a kívánságomat.
Természetesen nem mindent és nem mindig! Nem értettem sokszor, hogy miért, hiszen nagyon komoly volt a kérésem... De megtörtént olyan is, hogy gondoltam valamire, még nem imádkoztam érte, csupán a gondolatomban volt, az „agyamban forgattam”.
S mi történt? Egészen váratlanul meglett! Szinte tálcán tette elém az Úr! Komolyan elmondhattam sokszor én is: még ajkamon sincs a szó, de Te már hallod és megcselekszed azt.
Valamikor nem volt időm várni, hallgatni, csendben lenni az Úr előtt! Tudtam, hogy valami nincs rendben, valamit nem jól csinálok... Ezért úgy próbáltam igazítani a helyzetemen, hogy még többet dolgoztam, hajtottam magam. Az nagyon-nagyon csúnya dolog, ha nincs idő az Istennel való személyes találkozásra. Égtem a vágytól, hogy megértsem, mit kíván tőlem Isten. De nem tudtam megérteni, hogy mit szól hozzám, mit tervezett nekem, mert mindig siettem!... Pedig olyan sok jót készített az Úr! Igaz, kijutott a szenvedésből is elég gyakran. Nemcsak nem lakhattam jól, de megtanultam én is, milyen az éhezés. Az az idő is elmúlt.
A próbák soha nem maradtak el tőlem. Jut belőle vénségemre is elég. De ma már tudom, hogy az Isten metszőollója nem sebez halálra, csak a „vadhajtásaimat” metszi le, mert gyümölcstermővé akar tenni.
Másként látom, értékelem a szenvedést, a próbát ma. Ez nem jelenti azt, hogy jól vizsgázom mindig! Óh, nem, pedig igyekszem! A megalázásban olyan sokszor volt már részem, hogy igazán kitűnő vizsgázó lehetnék... Be kell vallanom, annak ellenére, hogy nagyon elegem van már belőle, még mindig nehezemre esik. Igen, fáj az igazságtalanság, a megalázás. Meg is mondom az Úrnak: „Uram, hát meddig még? Miért kell még ezt is lenyelnem?” Ilyenkor nagy csend következik, belenézek a tükörbe, s látom, mennyi szeplő, sömörg, folt van az én arcomon. Nem az öregség foltjai... A bűneim hagytak foltot rajtam.
A csend mindig áldott idő az Úrral. Beszél a szívemre. Nagyon gyöngéden, kedvesen. Gyermekemnek szólít Isten! Ez mindennél nagyobb öröm, drága kincs, amikor hallom, hogy az Övé vagyok, gyermeke vagyok. Tudom, hogy amíg Ő így szólít, addig nincs olyan nagy baj, nem is lesz, mert Ő nem enged el, nem engedi, hogy az Ő gyermeke elvesszen.
Ha valaki nem ismeri ezt a beszélő Istent, az az ember még szegény. Tudom, nem szokás így nevezni Őt, a fenséges Urat, de nekem biztonságérzést ad, hogy Ő „beszél”... Mert Isten nem néma!
Sokszor megjegyeztem és most is megjegyzem: ne tessék azt hinni, hogy hallucinálok, vagy hangokat hallok, vagy valami különös állapotba kerülök ilyenkor... Nem! Ő beszél hozzám, ha a konyhámban zöldséget tisztítok, vagy vasalok, vagy a virágos kertemben dolgozom, vagy a boltban kenyeret vásárolok. Olyankor beszél, amikor kész az én szívem felfogni, megérteni a szavát, tanácsát.
Vannak, akik csak úgy mondják, hogy „a lelkiismeret hangja megszólal”. Nekem ennél több. A lényeg, hogy várjak, figyeljek csendben.
Megelégedett vagyok-e? Pál apostol az volt a börtönben is. Isten elsegített erre a koromra, amikor megelégedett vagyok. Semmim nincs, máról holnapra élek anyagilag. De ez olyan nagy könnyebbség, hogy nem kell izgulnom, mi lesz holnap! Volt, lett, van és lesz! Isten megígérte és bőven van tapasztalatom, hogy milyen gondviselő Atyám van nekem. Megtanultam a szükséget, bővölködtem és bővölködöm Isten kegyelmében... Mi kell még több?
Mindenre van erőm? Csak Krisztusban! Ő megerősít, betölti szívemet örömmel, Lelke erejével.
Nem értem, miért szeret az Úr, méltatlan vagyok. Megmutatta az Ő kincseinek tárházát, de nem csak mutatta, megajándékozott. Békességet, örömöt, reménységet, bizalmat, sok-sok áldást kaptam Tőle. Szívem vágya szolgálni Őt életem utolsó napjáig. Olyan jó, hogy gyermeke lehetek! Olyan jó, hogy számíthatok Rá mindig!
Kedves Olvasóm, most magamról beszéltem. Őszintén írtam, amit írtam. Szívemből kívánom, hogy próbálj közelebbi, személyes kapcsolatba, „beszélő kapcsolatba” kerülni Istennel. Az Ő tárházában van még sok-sok ajándék, amit szeretne kedves Olvasómnak is adni. Fogadd el, kérlek! Legyen áldott tapasztalatod, és engedd meg, hogy Isten megmutathassa áldó, szerető, atyai szívét!
Ingyen kegyelmedből élek, vagyok, köszönöm. Magasztallak az erőért, Krisztusom. Nagy vagy, Uram, köszönöm, hogy láthatom, csodálhatom jóságodat, szeretetedet. Szeretnék megalázkodni, hogy ne legyek megalázott, kicsinnyé szeretnék lenni, hogy a Te erőd, irgalmad naggyá lehessen életemben. Köszönöm a csendet, amit szívembe adsz, segíts érteni akaratodat és engedelmeskedni Néked. Áldott légy, Jó Atyám jóságodért. Ámen.
(Morzsák 4., 2006)
Dr. Tapolyainé Bartha Gizella
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
