Egy kínai–ausztrál geológuscsoport új kutatása szerint a triász időszakban tapasztalt ismétlődő tömeges pusztulás mögött hatalmas tengeri vulkáni kitörések állhattak. Az eredmények arra utalnak, hogy az óceánok mélyén zajló, epizodikus magmás tevékenység kulcsszerepet játszott a kihalási eseményben ebben a földtörténeti korszakban.
„A tömeges kihalások rendkívül katasztrofális események a Föld történetében” – mondta dr. Fan Jian-Jun, a Jilini Egyetem kutatója, és kollégája a Curtin Egyetemről. A kínai kutató hangsúlyozta: "Az evolúció során az öt kiemelkedően jelentős tömeges kihalás alapvetően formálta át az élet fejlődésének irányát. Ezek mellett azonban számos kisebb léptékű, ám gyakrabban előforduló kihalás is történt, például a triász időszak végéhez köthető noriumi–rhaeti kihalás." Miközben az öt nagy tömeges kihalás kiváltó okait viszonylag sokan vizsgálták és alaposan feltárták, a gyakoribb, alacsonyabb rendű kihalási események háttere mindeddig kevéssé volt ismert. A tanulmány ezt a hiányt igyekszik pótolni - írja az origo.hu.
- A kutatók olyan óceáni sziget-, tenger alatti hegység- és fennsík-maradványokat vizsgáltak a Tibeti-fennsík területén, melyek a középidei óceánok fejlődéstörténetét őrzik. Az adatok alapján a triász során három nagy tengeralatti vulkanikus övezet (marine large igneous province, LIP) alakult ki:
- körülbelül 250–248,
- 233–231,
- valamint 210–208 millió évvel ezelőtt.
A nagy kihalások
A kutatás adatait a triász időszak részletes adatsoraival összevetve a kutatócsoport kimutatta, hogy ezek a tengeri LIP-események legalább négy, tengeri élőlényeket érintő kihalással hozhatók összefüggésbe. A folyamatot az úgynevezett anoxikus–euxinikus környezet, vagyis az oxigénhiányos, mérgező kémiai összetételű tengervizek kialakulása okozhatta.
A kutatók szerint a triász időszak kihalásainak mintegy fele a tengeralatti nagy vulkanikus övezetekhez köthetők. Ez arra utal, hogy a tengeralatti vulkáni tevékenység meghatározó szerepet játszott a korszak kihalási folyamataiban.
A tanulmány rámutat, hogy bár a tengeri LIP-kitörések a Föld történetében gyakoriak lehettek, az ősi példák bizonyítékai az óceánmedencék záródásakor, a kőzetlemezek alábukásával jórészt megsemmisültek. Ez jelentősen megnehezíti az ilyen események azonosítását, értelmezését és pontos kormeghatározását.
A hegységképződési övek – vagyis az eltűnt ősi óceánmedencék maradványai – ezért számos, eddig fel nem ismert „szellemszerű” tengeri LIP-et rejthetnek. A kutatók szerint az ilyen típusú kitörések más, a földi élet története során bekövetkezett kihalásokban is kulcsszerepet játszhattak, ám a földtörténetet leíró modellek ezen folyamatokat eddig alul értékelték.
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Orosz-ukrán háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
