Egy hatalmas vulkán tágra nyitotta képzeletbeli száját és annyi hamut és füstöt eregetett, hogy az égbolt elsötétült, és lehűtötte az északi féltekét: a termés nem termett, az emberek éheztek. Ám a pusztítás ellenére a vulkán helye rejtély maradt.
A rejtélyes vulkánt csak most, közel kétszáz év után sikerült azonosítani. William Hutchison, az angliai St Andrews Egyetem vulkanológusa által vezetett csoport a kitörésből származó, a grönlandi jégtakaróban megrekedt és megőrződött hamu gondos elemzésével találta meg a „tettest” - írja az origo.hu.
A vulkán 1831-ben, teljesen lehűtötte a Földet ami megváltoztatta a világot: ezt az eseményt sikerült végre összekapcsolni a Kuril-szigeteken található Simushir Zavaritskii vulkánnal, ami egy alig 59 kilométer hosszú, érintetlen földsávban található Oroszország és Japán között. Hutchison és kollégái a grönlandi jégmagokból kinyert mikroszkopikus hamuszilánkok kémiai összetételét hasonlították össze a Zavaritskii kalderából származó mintákkal, és tökéletes egyezést találtak.
Hosszú időt vett igénybe, amíg megtaláltuk az egyezést, ami kiterjedt együttműködést igényelt a japán és orosz kollégákkal, akik évtizedekkel ezelőtt gyűjtött mintákat küldtek nekünk ezekről a távoli vulkánokról. Igazi heuréka pillanat volt az a pillanat a laboratóriumban, amikor a két hamut – az egyiket a vulkánból, a másikat a jégmagból – együtt elemeztük. Nem tudtam elhinni, hogy a számok azonosak
– magyarázta Hutchison a ScienceAlert online tudományos portálnak, aki sok időt töltött ezt követően azzal, hogy a kitörés korát és méretét kutatta a Kuril feljegyzésekben, hogy valóban meggyőződjön arról, hogy az egyezés valódi.
Ma, a 21. században rendelkezésünkre áll egy sor olyan eszköz, amely lehetővé teszi a geológiai aktivitás helyszíneinek azonosítását:
- a globális szeizmikus megfigyelőállomásoktól kezdve
- az alacsony pályán keringő földmegfigyelő műholdakig.
Közel 200 évvel ezelőtt (1831-ben) ezek az eszközök még nem léteztek, így egy távoli, lakatlan szigeten bekövetkező vulkánkitörés könnyen elkerülhette az azonosítást.
A vulkán bizonyítékait fedezték fel
Az 1831 és 1833 közötti globális lehűlésért felelősnek tartott egyik kitörést a Fülöp-szigeteki Babuyan Clarónak tulajdonították. Ez egy 2018-as tanulmány szerint valójában azonban soha nem történt meg.
Egy másik elmélet a kitörés során kibocsátott kénen alapult; ez azt sugallta, hogy a vulkán a Graham-szigeten lehetett, ami egy eltűnő-felbukkanó vulkáni tömeg a Szicíliai-szorosban. Hutchison és kollégái szerint a jégmagokban lévő kén megerősítette az 1831-es kitörést az északi féltekén, de nem egyezett ezzel a helyszínnel. Ehelyett egy úgynevezett „pliniánus kitörés” bizonyítékát fedezték fel, amely a Vezúv kitöréséhez hasonlítható.
A Proceedings of the National Academy of Sciences folyóiratban publikált tanulmány szerint a grönlandi jégből kinyert mikroszkopikus vulkáni üvegszilánkok közelebbi vizsgálata ezután pontos egyezést mutatott a Simushirből származó mintákkal. És van egy kráter is, ami ezt bizonyítja. A Zavaritskii-t ma egy úgynevezett kaldera uralja: egy üreges medence, amely egy vulkán felrobbanásakor marad. A kutatók szerint ez valószínűleg az 1831-es kitörés során alakult ki.
A csapat becslései szerint a Föld gyomrából kilökött vulkáni anyag mennyisége körülbelül 1 Celsius-fokos lehűlést okozhat.
Ahogy arra a szakemberek rámutattak, a vulkánok gyakran évezredekig aktívak maradnak a Földön; és egy egyszer katasztrofálisan kitörő vulkán bármikor újra kitörhet. A kutatócsoport eredményei azt sugallják, hogy a távoli vulkánokat alaposabban kell tanulmányozni és figyelemmel kísérni. Hutchison szerint nehéz megjósolni, mikor és hol fog bekövetkezni a következő, nagy méretű kitörés.
Iratkozzon fel a Kárpátinfo.net csatornáira:
Facebook, Instagram, Twitter, Telegram
Olvassa a Kárpátinfo.net híreit a Google News oldalon.
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
