A régészek sokáig úgy értelmezték, hogy a Levante vidék korai neolitikus településeken talált számos kisragadozó csontja szőrmevadászokból származik, de az új elemzések szerint más célokra használták fel őket. A róka és a vadmacska valójában az emberek étlapján szerepelt. Az eredmények arra utalnak, hogy ezeket a kisragadozókat a jövőbeni vizsgálatokban vadászott állatoknak kell tekinteni.
Körülbelül 15 000 és 11 700 évvel ezelőtt, a késő paleolitikum idején a vadászó-gyűjtögető népek a Levantéban - a Földközi-tenger keleti partvidékén, a mai Izrael, Jordánia, Libanon és Szíria területén - kezdtek átállni a földművelésre és a pásztorkodásra. Az emberiség történelmének ez a vízválasztó pillanata, amelyet „neolitikus forradalomnak” neveznek, azonban nem volt gyors. Az emberek étrendje is kezdett változni. Gyakran szerepelt az étlapon róka és vadmacska is, írja az IFLScience portál - írja az origo.hu.
Róka és vadmacska az étlapon
Az ember ekkoriban kezdett kevesebb nagyvadfajra vadászni, például a gímszarvasra (Cervus elaphus), és inkább kisebb fajokra, például gazellára és más emlősökre, valamint kisebb állatokra, például madarakra és halakra vadászott.
A régészeti leletek tele vannak ennek az átmenetnek a bizonyítékával, mivel az állati csontok gyakran bőségesen megtalálhatók a korabeli településekről származó leletegyüttesekben. Az ezeken a lelőhelyeken talált számos csont között azonban a kutatók különböző kistestű húsevők maradványait is megtalálták.
Például 11 660 és 10 000 évvel ezelőtt között a vörös róka (Vulpes vulpes) csontjai gyakran felbukkannak a régészeti leletekben, néha olyan mértékben, hogy meghaladják a vaddisznó- és a gazellacsontok számát.
Levante más lelőhelyein a vadmacska (Felis silvestris lybica) maradványai szintén jelentősen hozzájárulnak a leletegyüttesekhez, bár sokkal kisebb mértékben, mint a vörös rókáké.
A múltban ezeket a csontokat a szőrmevadászatok maradványainak tekintették, vagy azt gondolták, hogy a csontokat és fogakat szimbolikus célokra használták fel, különösen a rókákét. Emiatt nagyrészt elvetették annak lehetőségét, hogy húsukért ölték őket, és az emberek étrendjének alapvető részét képezték.
Táplálékforrás és bunda
Legújabb tanulmányukban Shirad Galmor és munkatársai az izraeli Nyugat-Galileában található, 10 000 éves Aḥihud lelőhelyen talált állatcsontokat vizsgálták. A csapat összesen 1244 szétszedett csontot talált, és kiszámították, hogy mintegy 30 százalékuk hegyi gazellához, 12 százalékuk pedig vörös rókához tartozott. A vörös róka, a vadmacska (a második leggyakoribb kisragadozó), a nyest (Martes foina), az egyiptomi mongúz (Herpestes ichneumon), az európai borz (Meles meles) és más menyétfélék csontjai a leletek 16 százalékát tették ki.
Sok csonton voltak darabolásra utaló nyomok, többek között késnyomok. Az eredmények határozottan arra utalnak, hogy a rókákat és a vadmacskákat táplálékforrásként keresték, nem csupán a bundájuk miatt.
„Tanulmányunk egyértelmű és erős bizonyítékkal szolgál arra, hogy Aḥihud lakói kis húsevőkre, különösen rókákra és vadmacskákra vadásztak, hogy maradványaikat széles körben felhasználják. Lenyúzták a bundájukat, húst vágtak ki az élelemhez, és valószínűleg további felhasználási módokat is alkalmaztak, például csonteszközök és díszek készítésére” - állapítja meg a kutatócsoport.
Ez tovább erősíti azt az érvet, hogy ezeket az állatokat, valamint más kistestű húsevő állatokat is a vadászott állatok kategóriájába kell sorolni, amikor a kutatók a neolitikus népeket és az állatgazdaságot vizsgálják.
Iratkozzon fel a Kárpátinfo.net csatornáira:
Facebook, Instagram, Twitter, Telegram
Olvassa a Kárpátinfo.net híreit a Google News oldalon.
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
