Hazamentek a megszállók: 35 éve szabadult fel Magyarország

Állítsd be, hogy a Kárpátinfo az elsők között legyen a Google híreiben

Mivel a tömegkommunikáció jórészt a bukott rezsim levitézlett csinovnyikainak kezében volt, sem tömeges ujjongás és ünneplés, sem a történelmi pillanat méltó megörökítése nem kísérte 35 évvel ezelőtt, 1991. június 19-én, hogy az utolsó szovjet katona is elhagyta – 47 évi, folyamatos megszállás után – az 1945-ben megszállt Magyarországot.

„Hóna alatt sarlóval s kalapáccsal, bal mancsában vörös csillaggal vonszolja ki magát honunkból hazafelé a »nagy barna orosz anyamedve« a Magyar Fórum által gyártatott képeslapok egyikén, amelyet a lap címoldalán ajánlanak minden olvasónak. Idézzük a nevezetes sajtóorgánum vastagon szedett ajánlatát: »Üdvözölje szeretteit, rokonait, ismerőseit a Magyar Fórum képeslapjával a felszabadult Magyarországról, a harangzúgás napján!« A Csurka István vezette szerkesztőség 1,50-Ft jutalék ellenében árusokat is keres, viszonteladók számára — száz példányos rendelés esetén — csupán 7,50-et számolnak fel, a jámbor fogyasztó számára megszabott 9,50 helyett” – írta gunyoros hangnemben a Magyar Hírlap történelmünk egyik fényes és emlékezetes napján, amikor a megszálló szovjet csapatok végre – és végleg – elhagyták hazánk területét.

Pontosan 35 éve,

1991. június 19-én, 15 óra 01 perckor hagyta el Magyarország területét a záhonyi közúti Tisza-hídon át egy fekete színű, Volga 3102 típusú autóban az utolsó szovjet katona: Viktor Silov altábornagy.

(A Déli Hadseregcsoport parancsnoka néhány éve, 2023-ban hunyt el, 81 éves korában, és Ungváron helyezték végső nyugalomra.)

A Múlt-kor.hu korábban kiemelte:  

Magyarország területén így 1944. március 19. óta először nem állomásoztak idegen csapatok. 

Silov távozása Magyarország 47 évig tartó szovjet megszállására tett pontot, ami máig felméretlen és felmérhetetlen, rendkívül súlyos károkat okozott hazánknak.

Nem volt jogalapja

A Magyarországot a II. világháborúban elfoglaló szovjet erők kivonulásáról 1990. március 10-én Horn Gyula magyar és Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter egyezett meg Moszkvában.

Az ekkor aláírt egyezmény szerint a szovjet hadsereg 1991. június 30-áig kivonja Magyarországról a teljes személyi állományt, a szovjet állampolgárságú polgári személyeket, valamint elszállítja a fegyverzetet, a harci technikát és az anyagi eszközöket.

A megbeszélések utolsó szakaszában megfigyelőként részt vett a választásokra készülő, országos listát állító pártok képviseletében Demszky Gábor (SZDSZ), Kósa Lajos (Fidesz) és Raffay Ernő (MDF) is, akik nehezményezték, hogy az elfogadott dokumentumban nem szerepel, hogy a szovjet csapatok magyarországi tartózkodásának nem volt jogalapja.

A szovjet–-magyar kormányközi egyezmény szerint a csapatkivonások 1990. március 12-én kezdődtek, és a szovjet félnek 1991. június 30-án kellett azt befejezni. A pénzügyi részletekről csak később kívántak megállapodni.

Az első szovjet egységek ugyanazon a napon, március 12-én Hajmáskéren kezdték meg a kivonulást hazánk területéről. A következő 15 hónap folyamán csaknem 35 ezer vasúti kocsi szállította el a 100 ezer katonát és polgári személyt, valamint a mintegy 27 ezer harci technikai eszközt és a több százezer tonna hadianyagot.

Az eredetileg tervezett, június 30-i határidő emlékére az Országgyűlés

2001. május 8-i ülésén június utolsó szombatját a magyar szabadság napjának nyilvánította.

Hamis időpontban ünnepeltették meg hazánk elfoglalását

Miközben a közel fél évszázadon át Magyarországot megszállva tartó szovjet birodalom nyomására minden évben megünnepeltették az ország 1945-ben véget ért elfoglalását, melyet úgynevezett „felszabadulásként” igyekeztek beállítani, a 47 éven át kötelező, állami ünnepnek számító április 4-i évforduló nem jelentette az ország teljes megszállásának valós dátumát.
Az 1944-ben még ezer esztendős államformáját őrző Magyar Királyság akkori területére – mint arról Máthé Áron történész is megemlékezett a hirado.hu felületén is olvasható blogjában –

1944. augusztus 26-án léptek először szovjet csapatok, az Úz völgyében, Sósmezőnél.

A szovjet megszállás időszakában sulykolt, hamis állításokkal szemben a Magyar Királyság elfoglalása nem április 4-én Nemesmedvesnél fejeződött be, hanem

április 12-én, a Pinkamindszenthez tartozó Dénes-major és Kapuy-major területén.

Magyarországról a szovjet haderő – melynek martalócként viselkedő, állig felfegyverezett katonái szinte minden ingatlanba betörtek – 1944 őszétől kezdve csaknem 800 ezer embert hurcolt el „hadifogolyként” vagy internáltként többéves kényszermunkára, akár negyedszázados száműzetésre a Szovjetunióba. Közülük legalább 300 ezren hunytak el a megsemmisítő lágerként működő rabtáborokban, ha egyáltalán túlélték a Gulagra történő deportálás embertelen körülményeit.

Százezrével veszítette el polgárait Magyarország

„A szovjet bevonulás és az ezt követő megszállás Magyarországon is igen súlyos atrocitásokkal járt együtt. A polgári áldozatok száma többnyire azon településeken volt kirívóan magas, amelyeket a szovjet egységek csak nehéz harcok és súlyos veszteségek árán foglaltak el, vagy ott, ahol továbbvezénylés előtt hosszabban időztek. A

Veszprém megyei Olaszfaluban, ahol a németek egy ideig sikeresen tartóztatták fel a szovjet előrenyomulást, a bevonuló szovjet csapatok 1945. március végén több mint 60 polgári személyt gyilkoltak le.

Katonáik halála miatt sok más esetben is ártatlan embereken álltak bosszút. A Szolnokhoz közeli Tószegen 1944. október 13-án, megtorlásként egy ismeretlen körülmények között elhunyt szovjet katona haláláért, összetereltek és agyonlőttek 11 helyi lakost. A nyírbátori kistérségben fekvő Encsencs községben 1944. október 27-én egy férfi erős felindulásában megölt egy szovjet katonát, mivel az a feleségével erőszakoskodott. A meggyilkolt katona bajtársa retorzióként öt személyt nyomban agyonlőtt, majd 105 helyi lakost túszként összefogtak, és elhajtottak a községből.”

„Pető Andrea történeti kutatásokon alapuló becslése szerint csak Budapesten 50 és 200 ezer között lehetett a megerőszakolt nők száma. A Torna megyei Simontornyai járás főjegyzője 1945 márciusában arról számolt be, hogy Nagyszékely község női lakosságának 60 százaléka nemi betegséggel fertőzött, és 12–13 éves lányokat gyaláztak meg. A tőle nem messze fekvő Varsádon 15 éves gyereket és 78 éves idős asszonyt is megbecstelenítettek” – olvasható a Nemzeti Emlékezet Bizottsága kiadványában.

Számos településen követtek el vérengzést a megszállók, ezek közül

Kápolnapuszta mára eltűnt a lakott települések térképről is. A település teljes férfilakosságát kivégezte 1945. március 16-án a 2. ukrán front felderítő zászlóalja.

A szovjet csapatok tervszerűen és szervezetten törték fel és fosztották ki a bankokat, különösen a kereskedelmi bankokat Magyarországon. Mint azt korábban egy lapunknak adott interjúja során Szakály Sándor kifejtette: az erre specializált alakulat megpróbálta előkeríteni a bankfiókok személyzetét, hogy nyissák ki nekik a páncélszekrényt. Ha nem találták meg az erre illetékeseket, egyszerűen berobbantották a széfet.

A közelgő Vörös Hadsereg alakulatai elől menekülve, élet- és vagyonbiztonságukat féltve,

mintegy 100 ezren menekültek Nyugat-Európába.

Fenntartásaikat igazolta, hogy az 1948-ra létrejövő (a hazánkat megszálló szovjet erőkre támaszkodva) totális kommunista rezsim időszakában a korábban parlamentáris keretek között működő Magyarország szovjet típusú diktatúraként működött tovább.

Azt követően, hogy 1955-ben a nevét időközben Szovjet Hadseregre változtató megszálló erő nem hagyta el Magyarország területét, majd a megszálló haderő – 1945 óta másodszor – nehézfegyverrel lőtte a budapesti lakóépületeket, miközben országszerte háborús időket idéző hadműveletekkel fojtotta el a bolsevik rezsim ellen 1956 őszén kirobban forradalmat és szabadságharcot,

1956 végén újabb 200 százezer magyar menekült el hazánkból.

Az elmúlt 35 esztendőben még senki nem összegezte a szovjet megszállás által okozott, tetemes károkozást, melynek csak egyik – bár mindenképpen a legsúlyosabb – része a népesség több százezer fős, több hullámban történt fogyatkozása. Nyilvánvaló, hogy szovjet nyomás nélkül nem került volna sor a németajkú lakosság 220 ezer főt érintő kitelepítése sem.

A szovjet megszállás történetétől elválaszthatatlan az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése utáni megtorlások emléke. Körülbelül 400 embert ítéltek halálra, a kivégzettek száma 229 és 280 között volt. Megközelítőleg 20 ezer embert zártak börtönbe, és mintegy 13 ezer embert internáltak.

Százezreket bélyegeztek meg; a forradalomban való részvétel miatt sokakat elbocsátottak állásukból,
vagy eltiltottak a továbbtanulástól és a szakmájuk gyakorlásától.

Felbecsülhetetlen anyagi károk

A párizsi békeszerződés alapján Magyarországnak hatalmas összegű jóvátételt kellett fizetnie a Szovjetuniónak (valamint Csehszlovákiának és Jugoszláviának), ami gazdasági csődbe vitte az országot.

A szovjet csapatok emellett a teljes magyar ipar és infrastruktúra jelentős részét hadizsákmányként leszerelték és elszállították.

A magántulajdon felszámolása, a kollektivizálás és a tervgazdaság bevezetése a lakosság elszegényedéséhez, élelmiszerhiányhoz és az életszínvonal évtizedes stagnálásához vezetett.

A megszállás évtizedei alatt a szovjet katonai bázisokon óriási környezeti károk keletkeztek. A talaj és a felszín alatti vízkészletek súlyosan szennyeződtek kerozinnal és veszélyes hulladékkal. Az elhagyott laktanyák hátrahagyott hulladékkára több tízmilliárdos nagyságrendű volt.

Az ország elvesztette szuverenitását és függetlenségét; a belpolitikát, a kultúrát és az oktatást a szovjet ideológia és a moszkvai pártvezetés diktálta.

Kilábalva a kommunizmusból

Magyarország, a kommunista diktatúra és a szovjet megszállás jármát lerázva, az elmúlt 35 évben sokrétű strukturális átalakuláson ment keresztül. A rendszerváltást követő privatizáció és piacgazdasági integráció komoly modernizációt hozott, bár a gazdasági-tulajdoni változások átgondolatlansága számos újabb károkozással is járt.

A lakosság életszínvonala hosszú távon emelkedett, bár a folyamatot időszakosan magas inflációs hullámok, valamint régiós szinten növekvő egyenlőtlenségek kísérték - közölte a hirado.hu.