Bő két évtizeddel ezelőtt a gulág szenvedéstáborait megjárt Placid atya kárpátaljai látogatása során pontosan megfogalmazta, hogy ott, a pokol legmélyebb bugyraiban a szinte teljes kilátástalanságban élők mibe is kapaszkodhattak. Az egyik kulcsmondat így hangzott: tudd felismerni és értékelni az élet legapróbb örömeit is. Ezzel a hittel és meggyőződéssel folytatjuk a kárpátaljai magyar anekdotakincs sorozatunkat.
Az érett szocializmus időszakában – ezt a szovjet pártvezetés a múlt század nyolcvanas éveinek elejére datálta – a kiváló termelési eredményeket felmutató és sikereire méltán büszke nagyberegi kolhozban hatalmas építkezések kezdődtek. Többek között teljesen megújult a szarvasmarhatenyésztési komplexum, ahol közel 200 építőmunkás dolgozott. A szigorúságáról híres kolhozelnök napjában többször is felkereste az objektumot. Egy idő után figyelmes lett arra, hogy egy fiú csak úgy téblábol a szorgoskodók között.
– Te, fiam – intette maghoz a legényt –, voltaképpen milyen munkát is végzel itt?
– Én? – kérdezett vissza kissé megszeppenve a fiatalember. – Segítek Géza bácsinak.
– És ő mit csinál?
– Ő? Semmit – hangzott az őszinte válasz.
***
Szeptember végén, amikor már javában tart a szüret, és a pincében is elindult a munka, fiatal újságírókolléga keresi fel az egyik, borairól híres Bereg-vidék egyik fiatal borászát.
A pincében tett látogatást követően helyszíni tudósításában az újságíró a következőkről számol be: „Molnár István zajosan erjeszt”.
***
Az alábbi történet legalább harminc éves.
Áll a görögkatolikus püspök úr személygépkocsija egy pirosat jelző közlekedési lámpánál. A fiatal sofőr a zebrán áthaladók közül egy szép szőke nő mozgását követi tágra nyílt szemekkel. Látva ezt, megszólal a főtiszteletű úr:
– Nyugodjon meg, fiam, könnyen meglehet, hogy otthon már őt is unja valaki.
***
A következő eset is még a múlt században történt.
Zörgetnek a falusi porta kisajtaján. A házból az édesapa lép ki kissé mérgesen, hisz ez már a héten a sokadik ilyen eset. Azért udvariasan megkérdezi a bejönni szándékozót.
– Mi járatban, fiatalember?
– A Gizikét keresem.
– Ismeri a lányomat?
– Még nem. Most szeretnék vele barátságot kötni – mondja a legény.
– És miért is?
– Gizike jó lány. Minden barátom dicséri.
Szépreményi Kristóf
Iratkozz fel a Kárpátinfo.net csatornáira: Facebook, Instagram, Twitter, Telegram, Google Hírek
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
