30 éves a Tiszapéterfalvai Református Líceum - Hálaadással, hittel és reménnyel

Zsúfolásig megtelt vasárnap a tivadarfalvai református templom, ahol tanévnyitó ünnepségre és hálaadó istentiszteletre került sor annak apropóján, hogy harminc évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit a szomszédságban található Tiszapéterfalvi Református Líceum. A diákokat, szülőket és meghívott vendégeket Páva Judit oktatási igazgató köszöntötte, majd igét hirdetett Kardos Ágnes, a stafétát Seres Jánostól átvevő új lelkész-igazgató.

Harminc évvel ezelőtt Isten embereket választott ki egy olyan iskola alapítására, ahol nemcsak oktatás, hanem nevelés is folyik, ahol nemcsak tudást, hanem hitet is adnak, lehetőséget biztosítanak az Istennel való találkozáshoz. Az eltelt három évtized alatt többszáz fiatal szerzett itt tudást és jutott hitre. Ezért adunk ma hálát – kezdte igei szolgálatát a lelkész-igazgató. – Imaharcokra épültek fel a líceum falai, és Isten eszközként használt embereket e nemes cél érdekében. Ma is ő hív el és tesz alkalmassá tanítani és vezetni, „nem erővel és hatalommal”, hanem krisztusi szeretettel, a tőle elkért bölcsességgel, mondta Kardos Ágnes.
Isten alapította ezt az iskolát, ő választott ki embereket a megvalósítására, s akik ott bábáskodtunk a líceum alapításánál, megajándékozottak voltunk, számunkra kiváltság volt segíteni, fogalmazott köszöntőjében Szabó Dániel, a Magyar Református Presbiterszövetség tiszteletbeli elnöke. Aki Pál korinthusbeliekhez írott szavaival bátorított: „a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban”. 

Isten azt az időt ajándékozta nekünk, amikor fizikailag és lelkileg is építkeztünk, fordult Seres János leköszönő igazgatóhoz id. Pocsai Sándor csongori lelkész. S most, amikor a váltás következik, a tapasztalatátadásra van szükség. Ahogy Sámuel mondta: „Sőt tőlem is távol legyen, hogy az Úr ellen vétkezzem, és felhagyjak az érettetek való könyörgéssel, hanem inkább tanítani foglak titeket a jó és igaz útra” (1Sám 12, 23). Az igeszakasz a stafétát átvevőkhöz is szól: „Csak féljétek az Urat, és szolgáljatok néki hűségesen, teljes szívetekből, mert látjátok, mily nagy dolgot cselekedett veletek” (24). 

Nehéz helyzetben működnek ma iskoláink, de ha ilyen szilárd alapokon áll, mint 30 éve ez az intézmény, akkor van remény, fogalmazott köszöntőjében Petei Judit megyei képviselő, az Állami Etnopolitikai és Lelkiismereti Szabadság Szolgálat Tanácsának tagja, aki a pedagógusok és a szülők szinkronmunkájának, a diákok tudásvágyának fontosságát hangsúlyozta.

Hálás a szívem, mert ebben a kihívásokkal teli időszakban is mindannyian kitartóan, hittel és reménnyel állunk az új tanév küszöbén, kezdte ünnepi köszöntőjét Páva Judit. Aki köszönetet mondott mindazoknak, akik az anyanyelvi oktatásért és az egyházi iskolákért, azok fenntartásáért és fejlesztéséért dolgoznak, és akik az értékek megőrzésében és továbbadásában vállalnak felelősséget. „Legyen ez az év az együttműködés, a fejlődés, a hit és a szolgálat éve mindenki számára. Építsük közösen azt a jövőt, amelyben értékeinket továbbadva modern és szeretetteljes környezetben tanulhatnak és nőhetnek fel gyermekeink” – fogalmazott az igazgatónő.

A továbbiakban Seres János – aki megalapítása óta vezette lelkészigazgatóként a líceumot – felidézte az iskolaalapítás történetét. Beszámolójából megtudtuk, hogyan engedték megszületni az egyházi iskolát a múlt század 90-es éveinek „zavaros, bizonytalan, de enyhe szelei”, hogyan sikerült megvásárolni az akkorra már csődbe ment horoggyár épületét, hogyan állított az ügy mellé támogatókat az Isten és rendelte ki mindig a megfelelő összeget. És szólt a kezdeti nehézségekről, amikor fizetés nélkül is tanítottak az elhívott pedagógusok, főztek a szakácsok a szülők által adományozott alapanyagokból. Hálát adott azokért az emberekért, akik segítettek leküzdeni a kezdeti nehézségeket, és megköszönte azokat a támogatásokat is, melyeknek köszönhetően ma már igazán jól felszerelt modern oktatási intézményben és kollégiumban tanulhatnak és lakhatnak a diákok. Mindezért hálát adunk, és megemlékezünk az útról, amit megtettünk, ahogy az 5Móz 8, 2 mondja: „És emlékezzél meg az egész útról, amelyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben, vajon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem?”

A továbbiakban oklevelekkel köszönték meg az intézményalapítók, támogatók és a máig kitartó pedagógusok munkáját. Végezetül Zán Fábián Sándor püspök adott hálát a 30 esztendőért, a szolgálókért, a segítőkért, a pedagógusokért, a szülőkért, a diákokért, s Isten áldását kérte valamennyiük életére.

Marton Erzsébet
 

---

 

Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Orosz-ukrán háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek