A Nagydobronyi Református Líceum azon kárpátaljai egyházi oktatási intézmények közé tartozik, ahol a magas színvonalú tudás átadása mellett kiemelt hangsúlyt kap a keresztyén értékrend és a hitben való nevelés is. Nem véletlen, hogy az iskola népszerűsége évről évre töretlen: a 2025–2026-os tanévben több mint kétszáz diák tanult az intézmény falai között. A jubileumi, harmincadik ballagási ünnepségen pedig harminchat végzős diák mellére került fel az érettséget jelképező piros szalag, vállukra pedig a tarisznya.
Az ünnepség – a hagyományokhoz híven – a református templomban vette kezdetét, ahol Isten igéjét Kacsó Géza lelkész-igazgató hirdette az 5Mózes 30. fejezete alapján. Prédikációjában párhuzamot vont Mózes népének pusztai vándorlása és a végzős diákok életútja között. Ahogy Izráel népe sok megpróbáltatáson ment keresztül a negyvenéves vándorlás alatt, míg eljutott az ígéret földjére, úgy a tanulóknak is komoly próbákat kellett kiállniuk az eltelt tizenegy év alatt. A Covid-járvány évei, a háború, a távoktatás, az áramszünetek, a családok szétszakadása, szeretteik, tanáraik elvesztése mind olyan próbatételek voltak, amelyek erősebbé formálták őket. „A nehéz idők erős embereket nevelnek” – hangsúlyozta, hozzátéve: az előttük álló vizsgák és kihívások ugyan komoly akadályok, de éppen ezek adják majd meg az elért célok értékét is. Arra biztatta a fiatalokat, hogy válasszák az életet, hívják segítségül az Urat, mert Istennel járva biztosan célba érnek.
Az igehirdetést követően a líceum HIT ének- és zenekara szolgált. A kórust Torma Gergely vezette, míg a zenekart főtiszteletű Horkay László, az iskola alapítója és nyugalmazott püspöke irányította.
Az ünnepségen Gál Erika igazgatónő meghatott szavakkal fordult a végzősökhöz. Köszöntőjében Józsué könyvének ismert igéjével bátorította őket: „Légy erős és bátor. Ne félj és ne rettegj, mert veled van Istened, az ÚR mindenütt, amerre csak jársz.” Az igazgatónő kiemelte: az évek során valódi közösséggé formálódtak a diákok, akik a sok nehézség ellenére is helytálltak. Büszkén szólt arról, hogy a próbák edzett, kitartó fiatalokká formálták őket. Hangsúlyozta: a hit, az alázat, a szeretet és a tisztelet olyan értékek, amelyek egész életükön át elkísérhetik őket.
Beszédében felidézte az intézmény harmincéves történetét is. Mint mondta, a Nagydobronyi Református Líceumot 1995-ben D. Szabó Dániel és Horkay László alapította 26 diákkal, Istenbe vetett reménységgel és a kárpátaljai református magyarság jövőjéért érzett felelősséggel. Azóta összesen 920 diák végzett az intézményben, s ma már sok egykori diák szülőként tér vissza gyermeke ballagására. Az igazgatónő szerint ez a folytonosság jelenti a megmaradás egyik legfontosabb zálogát Kárpátalján.
Az ünnepségen köszöntötte az egybegyűlteket Papp Ferenc, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának konzulja is. Beszédében a helyes értékrend és az anyanyelv megtartó erejének fontosságát emelte ki. Mint fogalmazott: „Nyelvében él a nemzet” – s ez különösen igaz a kárpátaljai magyarság életében. Arra kérte a fiatalokat, hogy bárhová is sodorja őket az élet, őrizzék meg magyarságukat, hitüket és szülőföldjük szeretetét.
Kolozsy András, az Ungi Református Egyházmegye esperese a 103. zsoltár szavaival buzdította a végzősöket a hálaadásra. Kiemelte: az ember akkor látja helyesen életét, ha hálával tekint vissza mindarra, amit Istentől kapott. Arra emlékeztette a fiatalokat, hogy útjuk során sosem voltak egyedül: Isten vezette őket, és mellettük álltak szüleik, tanáraik, nevelőik is. „Ne sikeresek akarjatok lenni, hanem áldott életű emberek” – fogalmazott.
Az osztályfőnökök nevében Borovszki Magdolna, a 11. B osztály osztályfőnöke búcsúzott a diákoktól. Hálát adott az együtt töltött évekért, s azért, hogy olyan közösséggé formálódtak, amely példát mutathat az utánuk következőknek is. Útravalóul arra kérte őket: legyenek becsületesek egy megalkuvó világban, reménységhordozók a félelem idején és hitben járók a bizonytalanság közepette.
Horkay László iskolaalapító nyugalmazott püspök beszédében a szeretet örökkévaló erejére irányította a figyelmet. Arra biztatta a fiatalokat, hogy maradjanak meg Isten szeretetében, és soha ne engedjék el a Biblia tanítását. „A legnagyobb fegyver a szeretet” – hangsúlyozta, emlékeztetve arra, hogy Jézus Krisztus is a szeretet parancsát hagyta követőire.
A tanévzáró ünnepség ezt követően a líceum belső udvarán folytatódott. A végzősök a piros szalag és a tarisznya mellé számos útravaló gondolatot, jókívánságot és bátorítást is kaptak. Köszönetet mondtak tanáraiknak, szüleiknek, majd jelképesen átadták a stafétát az utánuk következő évfolyamnak. A tizedikesek megható műsorral búcsúztak a ballagóktól.
A szülők és nagyszülők nevében Kovács Éva mondott köszönetet a pedagógusok áldozatos munkájáért, és Isten áldását kérte a végzősök életére.
Az ünnepség végén D. Szabó Dániel iskolaalapító, a Magyar Református Presbiteri Szövetség volt elnöke imádságában arra emlékeztetett: az embernek minden közösségben, ahová az Úr helyezi, áldássá kell válnia.
A jubileumi ballagás nem csupán egy tanév lezárása volt, hanem hitvallás is: bizonyossága annak, hogy a nehézségek között is van jövője a kárpátaljai református magyar közösségnek, ha megmarad hitben, reménységben és szeretetben.
-marton-
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
