Lehoczky-megemlékezés a Munkácsy Mihály Magyar Ház szervezésében - Vidékünk történelmének legismertebb kutatója

Vele kezdődik minden. Legalábbis ami Bereg vármegye történelmének a feltárását illeti. Az 1855-től Munkácson élő és tevékenykedő Lehoczky Tivadar 1915-ben bekövetkezett haláláig hatalmas életművet hozott létre. Számtalan helyi ásatás, romfeltárás kezdeményezőjeként lépett fel, emellett tizenegy könyvet írt és közel háromszáz cikket publikált. Legjelentősebb műve,  a három kötetből álló Beregvármegye monographiája 1881-ben jelent meg, s azóta is az egyik legjelentősebb kútforrásként, igazodási pontként szolgál mindazok számára, akik szűkebb pátriájuk múltjának egy-egy szeletét szeretnék kutatni, bemutatni. 

A jeles helytörténész halálának 110. évfordulóján a Munkácsy Mihály Magyar Ház (MMMH) több olyan helyszín közös felkeresésére invitálta az érdeklődőket, amelyek valamilyen módon kötődnek a tudós életéhez. A felhívásra eljöttek a helyi II. Rákóczi Ferenc Középiskola és a Szent István Líceum diákjai, valamint a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem történelem szakos hallgatói. Az egybegyűlteket köszöntve Tarpai József, az MMMH igazgatója annak a meggyőződésének adott hangot, hogy sokkal közelebb kerül az életmű hozzánk, ha ezeket a helyeket együtt, szakszerű irányítás mellett bebarangoljuk.

Munkács egyik főutcáján, a mai Béke utca 28. szám alatt található az a ház, amelyben hatvan éven át élt és dolgozott Lehoczky Tivadar. Az egykor kúriaszerű épületről a porta mostani tulajdonosa, Matl Péter Munkácsy-díjas szobrász beszélt, bemutatva néhány, a tájkutatóhoz köthető relikviát – többek között a falban elhelyezett ágyúgolyókat és az 1848-49-es forradalom és szabadságharcnak emléket állító fém domborművet. Megtudtuk, hogy az akkor igencsak fiatal, 17 éves Lehoczky a forradalom kitörésének hírére abbahagyta tanulmányait, tüzérnek állt, és harcolt a világosi fegyverletételig. Szerencsére a szabadságharcot követően az osztrákok részéről nem érte megtorlás, így befejezhette a Kassai Jogi Akadémián már korábban elkezdett tanulmányait, és 1855-ben már a Schönbornok kezén lévő Munkács Szentmiklósi Uradalom ügyészeként tevékenykedik. Ettől kezdve minden, a vidék múltjának feltárására irányuló kezdeményezésben szerepet vállal, és 1915-ben bekövetkezett halálakor Munkács nagyra becsült polgáraként távozik az élők sorából.

Lehoczky egyike azon keveseknek, akiknek a nyughelye a Latorca-parti város múlt század elején épült Szent Márton római katolikus székesegyház altemplomában található. Ezen a helyszínen már Popovics Béla tanár, számos nagyobb terjedelmű munka szerzője, túravezető kalauzolta a látogatókat, többek között felelevenítve a templom mellett álló, Szent József tiszteletére emelt kápolna történetét, bemutatva a székesegyházban található oltárképeket. Az idegenvezető beszélt Lehoczky Tivadar életszemléletéről és hitvallásáról. Elmondta, a neves tájkutató igazán tudott örülni minden apróbb felfedezésnek, a föld mélyéből előkerült tárgyaknak a levéltárakban fellelt dokumentumoknak. Szorgalom és lelkesedés, és az ezekkel párosuló kitartó munka így jellemezhető a tudós egész élete.

Ezt követően a résztvevők a Munkácsy Mihály Magyar Ház bejáratánál megkoszorúzták a Lehoczky-emléktáblát, majd a konferenciateremben meghallgatták Csatáry György, a Rákóczi Egyetem történelemtanárának Lehoczky Tivadar, a polihisztor című vetítőlépes előadását. Az előadó szólt arról, hogy még a szovjet érában, amikor is burzsoá eszmék képviselőjeként tekintettek a tudós életművére, és nem lehetett írásaira hivatkozni, a szakma továbbra is megbecsülte munkásságát, cikkeit hiteles forrásként kezelte. Jellemző Lehoczkynak a régészet iránti elkötelezettségére, hogy már 1869-ben kezdeményezte a Beregvármegyei Régészeti Társaság, valamint ezzel kapcsolatban egy régészeti gyűjtemény létrehozását. Bár ezek a célok életében csak részben valósulhattak meg, elmondhatjuk, hogy a neves szakember régészeti gyűjteménye a múlt század fordulóján már több ezer tárgyat számlált. Majd a szovjet érában ez a gyűjtemény képezte a Kárpátaljai Honismereti Múzeum alapját.

Lehoczky nyitottságára és tudásszomjára jellemző, hogy kiterjedt levelezést folytatott korának jeles történészeivel, régészeivel, társadalomkutatóival. Az etnikailag sokszínű, ma Kárpátaljának nevezett vidék népeinek élete már a kezdetektől fogva felekeltette az érdeklődését. Ruszin népdalokat fordított magyar nyelvre, behatóan tanulmányozta az itt élő svábok, cigányok, szlovákok hagyományait. Szép számú történelmi vonatkozású írásai mellett figyelemre méltó az is, hogy a tudós szorgos naplóíró volt. Élete vége felé precízen beszámolt róla, hogy miként élik meg fogságuk első hónapjait azok az orosz katonák, akiket Munkácson helyeztek el.

Szorgalmas munka, alázat és elhivatottság – hosszú életét leginkább ezek a tulajdonságok jellemezték. A jeles történész és tájkutató emlékét a róla elnevezett honismereti múzeum és számos emléktábla őrzi. Mint az előadótól megtudtuk, tart a Lehoczky-hagyaték folyamatos feldolgozása, emellett történészeinknek végre kötetbe kellene foglalni Lehoczky Tivadar részletes életrajzát. A közeljövőben talán ez a cél is megvalósul, fejezte be előadását Csatáry György.

Kovács Elemér
 

---

Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Orosz-ukrán háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek