Beszélgetés Lengyel Jánossal - Mitracsek úr visszatér!

Kárpátinfo.net

2025. 01. 05. – 10:28 / Kultúra

Lengyel János író, újságíró, szerkesztő, történész, humoralista. Vele folytattam, amolyan évzáró és egyben évnyitó beszélgetést.

- Számodra, hogyan alakult a 2024-es év?

- Ez nehéz kérdés, attól is függ, milyen szempontok szerint ítélem meg. Ha a 2023-ashoz hasonlítom, akkor minden téren rosszabb, ha általánosságban nézem, akkor felemás. Tavaly sem sikerült megjelentetni a Jenciklopédia munkacímű humoros kötetemet, nemhogy könyv nem lett, a felvidéki kiadó is eltűnt, mint az a bizonyos szürke szamár. Viszont az év elején, Jóna Dávid főszerkesztő hívó szavára csatlakoztam az Art’húr Irodalmi Kávéház című internetes folyóirat szerkesztői gárdájához. Mindenképpen pozitív dolog, hogy olyan neves irodalmárok írtak recenziót a könyveimről, mint dr. Lajtos Nóra, dr. Csontos Márta, Turbók Attila és Petrusák János. Számos fellépésem volt országszerte, főként A Magyar Múzsával a nagyvilágban! című rendezvénysorozat keretében. Azt is meg kell említenem, hogy a Magyar Múzsa mellett rendszeresen publikáltam a Partium, a Kalamáris, a Kárpátaljai Hírmondó, a Kárpátalja, a Kárpátalja.ma és a Kárpátinfó című lapokban. Sajnos a szerkesztői és a szervezői feladatok miatt elhanyagoltam a szépirodalmi alkotói munkát. Külön meg kell említenem, hogy tavaly az én kezdeményezésemre a MÚK is felterjesztette József Attila-díjra Bánki Éva költőt, ezért egy kicsit mi is hozzátettünk ahhoz, hogy végül Éva megérdemelten elnyerte a rangos irodalmi elismerést.

- Úgy hallottam, hogy a tavalyi év végén befejeződött a pályafutásod a Magyar Újságírók Közösségénél, legalábbis már nem vagy tagja az elnökségnek.

- Igen, ez igaz. A korábbi elnökség négyéves mandátuma lejárt, a szervezet tisztújító közgyűlést tartott, ahol az én nevem már nem került szóba. Fiatalítás címén változások történtek az elnökség összetételében, a következő négyéves ciklusban új elnök vezeti a közösséget. Bár a jövőben az én munkámra már nem tartanak igényt, úgy érzem, az eltelt négy év alatt a legjobb tudásom szerint szolgáltam mind a MÚK-ot, mind a szervezet által működtetett Magyar Múzsa című kulturális folyóiratot.

- Mi lesz a sorsa a Magyar Múzsának, továbbra is meg fog jelenni? Te maradsz a szerkesztőségben?

- A decemberi tisztújító közgyűlés előtt dr. Szilvay Balázs, a MÚK új elnöke munkaebédre hívott, ahol többek között elmondta, ő támogatja a folyóirat további megjelenését. Azt nem tudom, hogy a szerkesztőségben milyen változások lesznek és én milyen feladatokat kapok, mindenesetre 2025-ben is folytatom az eddigi munkámat. Igyekszem, hogy a szerzők és az előfizetőink minél hamarabb megkapják a példányokat. A munkát nehezíti, hogy mindkét kiadvány, a verses antológia és a folyóirat legutóbbi száma, egy hét különbséggel, decemberben jelent meg. Márciusra várható a következő szám megjelenése.

- Azért is kérdeztem, mert te amolyan szerzőbarát szerkesztő vagy, aki meghallgatja a szerzőket, igyekszik segíteni nekik, nekünk. Valljuk be, ez a magyar folyóiratok esetében igencsak ritka.

- Ezzel megleptél, ezt még senki sem mondta rólam. Ne felejtsd el, hogy más lapoknál én is szerző vagyok, engem is bosszant, ha mondjuk hónapokig, vagy néhány esetben évekig kell várni a szerkesztők válaszára! Az én nézetem szerint nagyon fontos a szerkesztő és a szerző közötti harmonikus kapcsolat, persze bizonyos határokon belül. Bár nincs sok lehetőségem, de mindig megpróbálok segíteni a szerzőinknek. Van, aki egyedül él, beteg vagy öreg, ilyen esetben még az is számít, ha bizonyos időközönként a hogylétük felől érdeklődöm. Azt is fontosnak tartom, hogy a szerzőink, ha már honoráriumot nem tudunk fizetni, legalább a tiszteletpéldányokat rendben megkapják. Ez volt az egyik, amit elvállaltam, amikor 2020-ban csatlakoztam a Múzsa szerkesztőségéhez. Korábban ez nem volt gyakorlat.

- Megkérdezhetem, hogy milyen verses antológiáról beszéltél korábban?

- Dr. Lovas Dániel, a Magyar Múzsa főszerkesztője már évekkel ezelőtt felvetette, hogy ki kellene adni egy válogatást, amiben a folyóiratban megjelent legjobb verseket gyűjtenénk össze. Nos, 2024 végén jött ki a nyomdából a Megrostált betűk című antológia, ami a Múzsa hétéves versterméséből nyújt reprezentatív válogatást. A munka nagy részét Turbók Attila költő, szerkesztőbizottsági tag végezte. A teljesség igénye nélkül, az olvasók olyan kiváló szerzők műveit olvashatják, mint Vári Fábián László, Finta Éva, Füzesi Magda, Kenyeres Mária, Marcsák Gergely, Döbrentei Kornél, Lajtos Nóra, Bánki Éva, Balázs F. Attila, Baka Györgyi stb. Külön öröm és megtiszteltetés számomra, hogy egy verssel én is benne vagyok az antológiában, mondhatom, hogy stílszerűen ez a kötet zárja le a Magyar Múzsánál eltöltött hét évet.

- Ez volt a múlt, akkor beszéljünk a jövőről! Milyen terveid vannak a 2025-ös évre, vagy még azon is túl?

- Tervekből nincs hiány, csak a megvalósításukhoz legyen elég energia és idő. Elsőként azt említeném meg, hogy folytatom a Kárpátalja hetilap Versajánló rovatát, ahol olyan elődeim voltak, mint Penckófer János és Pataki Tamás. Folytatom a munkát a Kárpátinfó, a Kárpátalja.ma és a Kárpátaljai Hírmondó című lapoknál is. Továbbra is vezetni fogom az Art”húr Mitracsek Presszó! című rovatát. Ehhez kapcsolódik egy rendezvénysorozat is, aminek bázisa a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Eötvös utcai könyvtára. Az elmúlt három évben olyan neves szerzők voltak a vendégeim, mint Kaiser László, Sajtos Orsi, Ambrus József, Jóna Dávid, Turbók Attila, Pozsonyi Ádám, Katzler Hilda, Magyary Hunor stb.

- Úgy hallottam, hogy a rendezvénysorozat keretében, januárban, a párodat, Katzler Hilda költőt hívtad meg.

- Igen. Sajnos Hilda évek óta nem ír, mármint szépirodalmat. Arra gondoltam, ha szervezek neki egy estet, amire meghívjuk a barátainkat és persze az olvasókat is, talán ad neki egy olyan pozitív élményt, ami arra készteti, hogy újra tollat ragadjon.

- Lehet már tudni, hogy kik lesznek még a vendégeid idén?

- Sajnos, mivel minden szerző nagyon elfoglalt, ezért nehéz megszervezni ezeket az eseményeket, de nem titok, hogy a meghívandók listáján szerepel Kégl Ildikó, Murányi Zita, Filip Tamás, Fehér Kinga, Rónai-Balázs Zoltán, Pethő Lóránd stb. Az idő majd megmutatja, hogy a tervekből mit tudok majd valóra váltani. Majd elfelejtettem, a Presszó keretében szeretném bemutatni a Megrostált betűk című antológiát, ahol Turbók Attila szerkesztő mellett a szerzők is szót kapnának.

- Említetted A Magyar Múzsával a nagyvilágban! című rendezvénysorozatot, ennek mi lesz a sorsa? Szerintem ez egy kiváló kezdeményezés, egyfajta kulturális misszió, ami során rengeteg országba jutottatok el és vittétek magatokkal a folyóiratot. Külön öröm a számomra, hogy ebben én is részt vehettem.

- Ez is jó kérdés. Mint korábban mondtam, most egyfajta átállás van a MÚK vezetésében, ami kihat a folyóiratra is. Én szeretném folytatni, de ez számos dologtól függ. Hamarosan ez a kérdés is eldől. Mindenesetre már meghívásunk van Hajdúszoboszlóról, Szegvárról, Debrecenből és Oberndorf am der Melkből. Ha minden jól alakul, februárban Ausztriába utazunk.

- Még maradjunk egy kicsit a folyóiratnál. Mi lesz a sorsa a Magyar Múzsa Baráti Társaságnak?

- A társaság és az internetes oldal is folytatja a munkát. Lelkes tagjaink most is végzik a folyóiratunk terjesztését és népszerűsítését. E téren külön ki kell emelnem Ujvári Ágit, Kenyeres Máriát, Vitos Irént, Stók Lajost, Drottlef Zoltánt és Bokrossy Lászlónét.

- Elmondtad, hogy tavaly nem sikerült megjelentetni a betervezett könyvedet. Mi a terv az idei évre?

- Igen, a Jenciklopédiát mindenképpen meg szeretném jelentetni az Ünnepi Könyvhétre, ha nem találok támogatót, akkor saját költségen. Ennek, a most még csak kéziratban létező művemnek már öt éve folyik a kálváriája. Erre szeretnék pontot tenni az idén. Remélem, hogy most sikerülni fog.

- Sokat említettük Mitracsek úr nevét, az interjú címében is szerepel. Hallottam, hogy mostanában megint beszélő viszonyban vagytok. Sőt, felvetődött, hogy a Mitracsek Pressz! című kezdeményezést fejleszteni fogjátok. Hogy áll most az ügy?

- Ez így van, kétségtelen, hogy a Mitracsek úrral való különleges kapcsolatunk normalizálása érdekében számos szupermérföldkövet hagytunk már magunk mögött. Sikeresen. Felmerült, hogy az objektív és pártatlan újságírást képviselő kezdeményezés külön oldalt kapjon. Az is tervben van, hogy 2026-ban egy válogatás kötetet jelentessünk meg a legjobb hírekből, A Mitracsek Pressz! jelenti címmel. Brüsszelből várunk ehhez támogatást. Mitracsek bízik, hogy idővel megkapja a Pulitzer-, de legalábbis a Wurlitzer-díjat. Én személy szerint, már egy tisztességes nyugdíjnak is örülnék.

- Végezetül mit üzensz a pályatársaknak és az olvasóknak?

- A pályatársaknak sikerekben gazdag új esztendőt kívánok, csakúgy, mint az olvasóknak! A szerkesztőknek azt üzenem, légyszí, közöljétek az írásaimat! A drága és kedves olvasóknak pedig azt üzenem, hogy olvassanak sokat, magyarul, tőlem is, no meg Mitracsek úrtól is! Sose feledjék, hogy az élet sója a cukor!