A Kárpátaljai magyar iskolák központi tanévnyitó ünnepségén - „Mindeddig megsegített minket az Úr”

Kárpátinfo hetilap

2024. 09. 09. – 13:39 / Kultúra

Bölcs Salamonnal vallhatjuk mi is: „Mindeddig megsegített az Úr”. Hiszen a háború harmadik évében is itt állhatunk Isten házában és ünnepélyes keretek között méltathatjuk a magyar tannyelvű iskolák tanévkezdését, iskoláinkban a gyerekek jelenléti oktatásban részesülnek, nem úgy, mint számos ukrajnai területen, ahol a háború borzalmai miatt ez nem adatik meg. Bár itt is megszakítja az oktatást az országos légiriadó, sokan elmentek, de nekünk mindent meg kell tennünk azokért, akiket ránk bíztak. Az, hogy a templom megtelt pedagógusokkal, hogy a tavalyihoz képest alig több mint 100-zal csökkent az elsősök száma – mintegy ezren ülnek idén először az iskolapadokba – cáfolja a vészharangot kongatókat, s jelzi: ez a nemzetrész él és élni akar – hangzott el a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség szervezésében a magyar iskolák központi tanévnyitó ünnepségén, melynek idén a szépen megújult salánki református templom adott otthont.

Az ünnepi alkalom ökumenikus istentisztelettel vette kezdetét. Balogh Attila helyi református lelkész Ábrahám példáján keresztül biztatott, erősített: nincs olyan lehetetlen helyzet, ami lehetőséget ne hordozna önmagában. Istennél minden lehetséges, ő a mai nehéz helyzetünket is meg tudja változtatni, ha hiszünk benne és őszinte hittel, alázatos szívvel fohászkodunk hozzá.

„Az ifjakat is buzdítsd, hogy mindenben fegyelmezetten éljenek. Magad járj elől a jó példával mindenben…” – helyezte a pedagógusok szívére Pál apostolnak Tituszhoz intézett intését Molnár János vikárius, beregszászi római katolikus plébános. A mai világnak tanításra van szüksége, ám nem csak oktatni szükséges, de emberi erényekről is példát kell adnunk, mondta.
Isten bennünket egyfajta hajóba helyezett itt, Kárpátalján, fogalmazott Csirpák József helyi görögkatolikus áldozópap. Sok nehézséget éltünk és élünk át. Ám van egy örömhír: Jézus jön felénk, s mint a bibliai példában a tanítványokat a hánykolódó tengeren, minket is megtart, ha rá tekintünk, ha nem a szélre, a körülményekre figyelünk. Ha Isten velünk van, akkor tudunk előre haladni, „a vízen járni”, s vele célba érünk.

Nemzeti imánk eléneklését követően Székely Gusztáv, a KMPSZ alelnöke ismertette a Rákóczi-emlékhelyekkel büszkélkedő Salánk történetét, megemlékezett a falu iskolaépítésében is fontos feladatot vállaló egykori igazgatóról, Barta Józsefről, a KMKSZ alelnökéről, majd a résztvevők egy perc néma főhajtással adóztak az elmúlt évben elhunyt pedagógusok emlékének.

„Mindeddig megsegített minket az Úr” – kezdte ünnepi köszöntőjét a Sámuel első könyvéből (7, 12) vett idézettel Orosz Ildikó, a KMPSZ elnöke. Aki hangsúlyozta, ahogy Bethlen is tanácsolta: ha „nem tehetünk meg mindent, amit kellene, de tegyünk meg mindent, amit lehet”. Ennek jegyében tettük a dolgunkat az éven és igyekeztünk minden programunkat megvalósítani, hogy az itthon maradt gyerekek se érezzék semminek a hiányát, ne csorbuljanak lehetőségeik, mondta. Majd beszámolt a pedagógusszövetség által szervezett programokról, vetélkedőkről, táborozási lehetőségekről, pedagógustovábbképzésről, a magyarországi segítségnyújtásokról, köszönetet mondott a nemzeti kormánynak a támogatásért, a pedagógusoknak a helytállásért.

A kárpátaljai magyar oktatás még nincs veszve, mert – ahogy azt Rákóczi egyik lovassági zászlójának jelmondata is hirdeti – „Az Isten az igaz ügyet nem hagyja veszni”. „Megfogyva bár, de törve nem” kezdjük az új tanévet. Most, Isten házából indulva bízzunk benne, hogy hamarosan elrendezi ezt az értelmetlen vérontást és elhozza a békét mindannyiunk számára. Mi pedig hittel és hitelesen, elkötelezetten tegyük továbbra is dolgunkat, mondta az elnök asszony.

Megható pillanatok következtek: a salánki elsősök vonultak be, akik versekkel, dalokkal köszöntötték a résztvevőket, a KMPSZ vezetése pedig egy-egy szép könyvvel tette számukra emlékezetessé az iskolakezdést. Majd a történelmi egyházak jelenlévő képviselői kérték Isten áldását az iskolások és pedagógusok életére.

Ferenc Viktória EP-képviselőként először vett részt kárpátaljai rendezvényen. Örömmel konstatálta, hogy vannak még Kárpátalján magyarok, vannak pedagógusok és vannak gyerekek, ami bizonyítja: van és mindig lesz jövője ennek a nemzetrésznek. „A kárpátaljai magyarság ismert kitartó erejéről, arról, hogy a problémák helyett a megoldást keresi, hogy találékony, a jég hátán is megél. S lám e régió, itt Ukrajna nyugati végében, Kárpátalja, több mint ezer éve szolgál otthonunkul, s a magyarságunk mellett identitásunk alapjául. Rajzolgathatták a fejünk fölött az országhatárokat, erőltethették más államok nyelveit az iskoláinkba, magyarságunk túlélte a csehszlovák uralmat, a szovjet diktatúrát, napjainkban pedig az Ukrajnában uralkodó háborús körülményeket és anyanyelvi oktatásunk korlátozását is túl fogjuk élni”, tett hitet a képviselő asszony. „Mérhetetlenül fontosnak tartom és mindent megteszek annak érdekében, hogy Ukrajna uniós csatlakozási folyamatában a nemzeti kisebbségek jogi helyzetének rendeződése megtörténjen és Ukrajna mielőbb állítsa vissza a korábban meglévő kisebbségi jogok teljességét, hogy a kárpátaljai magyar közösség az óvodától az egyetemig hozzáférjen az anyanyelven való oktatáshoz. Kívánom, hogy Ukrajna mielőbb egy békés, demokratikus jogálammá váljon, ahol az emberi és nemzetiségi jogokat tiszteletben tartják. Bízom benne, hogy ez mihamarabb megtörténik! Azonban addig a legfontosabb feladatunk az, hogy a közösségünket összetartva, tovább őrizzük és védjük, de legfőképp büszkén és bátran használjuk az anyanyelvünket az iskolákban is, továbbá bízzunk a Gondviselésben, hogy a jó Isten, ahogy eddig is, továbbra is megtart bennünket szülőföldünkön” –zárta gondolatait a képviselő asszony.

Ahol van magyar oktatás, ott van megmaradás – fogalmazott köszöntőjében Péti Márton, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnökhelyettese, aki a remény üzenetét hozva a XXI. század hőseinek nevezte azokat, akik kitartanak itthon, szülőföldjükön.

„Tetteidnek tudjál örülni, más tetteit tudd megbecsülni; főként ne gyűlölj egy embert se, s a többit hagyd az Úristenre” – kezdte egy Goethe-idézettel beszédét Lukács Gabriella, a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének elnöke, aki a Kárpát-medencei testvérszervezetek köszöntését tolmácsolta, kiemelve, hogy törekedjünk a templom és iskola egységének megtartására. Az elnök asszony köszönetet mondott a magyar kormánynak, amiért fontos feladatának tartja tenni az elszakított nemzetrészek megmaradásáért, de legtöbbet mi magunk, együtt tehetünk ezért, mondta. A pedagógus feladatáról szólva – az ismert bibliai példázatra utalva – kiemelte: a gyerek a gyümölcs, mi vagyunk a fák, s a jó fa jó gyümölcsöt terem.

A továbbiakban a pályakezdő pedagógusok bemutatására és köszöntésére került sor, majd nevükben Kutasi Cintia, a Péterfalvai Középiskola frissen kinevezett pedagógusa fogalmazta meg gondolatait a tanári hivatásról, a pályakezdők terveiről, reményeiről. Majd Simon Klára, a Salánki Középiskola nyugalmazott tanítója vázolta e nemes hivatás szépségeit. Mindketten kiemelték: a pedagógus feladata a tanítás mellett a nevelés is, s arra kell törekedni, hogy a gyerek az iskolában ne csak tanuljon, de élvezze is azt, ezért kell élményközpontúvá tenni az oktatást.

Végezetül Schink István, a KMPSZ alelnöke fogalmazta meg a magyar iskolák pedagógusaihoz intézett üzenetét. A Munkácsi II. Rákóczi Ferenc Középiskola igazgatója a József Attila-i gondolatot választotta élete, munkája vezérfonalává, s ezt tanácsolta a kollégáknak is: „Az igazat mondd, ne csak a valódit…” Az elmúlt másfél év kálváriájáról, megpróbáltatásairól beszámolva elmondta: valóban a bajban ismerszik meg a barát. Elismeréssel és köszönettel szólt arról, hogy a kollégái egyként kiálltak mellette, ez adott erőt a harchoz. Mindvégig úgy érezte, hogy nem magáért, hanem a közösségért, a magyar oktatás megmaradásáért küzd. „Ma is nehéz időket élünk, s ki kell mondanunk: a megmaradásunkért harcolunk. A Trianon-himnusznak nevezett dal soraival élve: „elvennék múltadat, ássák a sírodat” – sajnos ez a ma valósága… A mi példánk megmutatta, hogy csakis együtt, összefogással, egységben lehet fellépni az elnyomás ellen, hiszen megmaradásunk a tét… Mi ad ehhez bátorságot? A Bibliában 365 alkalommal szerepel: „Ne félj!” Vagyis az év minden napjára kapunk biztatást. Ne féljünk hát kiállni magyarságunkért, ne féljünk összefogni, ne féljünk a kisebbségi létben, legyünk büszkék magyarságunkra, tanítsunk szívvel, lélekkel, bátorsággal! Ez a kárpátaljai magyar pedagógus feladata!

Az ünnepséget – mely a Szózat eléneklésével ért véget – a salánki nőszövetség énekszolgálata és a Verbőci Művészeti Iskola, illetve a Tulipán Tanoda növendékeinek előadása gazdagította.

Kovács Erzsébet