Nőszövetségi konferencia Nagydobronyban - Közösségben Istennel, egymással

„Nem tudjuk, mi jön: titok a holnap. Némák a titkok. Nem válaszolnak. De a ma int, hogy híven szolgáljunk, mert tudjuk, ki jön: Krisztusra várunk.” Napok óta ez a Túrmezei Erzsébet-vers énekváltozata zeng a fülemben, amit legutóbb az elmúlt szombaton hallottam a mezővári Kovács család előadásában Nagydobronyban, az Ungi Református Nőszövetség által szervezett alkalmon. Hisz valóban olyan megpróbáltatásokat élünk át, melyekre a XXI. század embere nem számított. Ki gondolta volna, hogy újabb kori pestis tizedeli meg népünket, s hogy ezután még egy háborús helyzet is próbára tesz bennünket?! De van egy biztos kapaszkodónk: velünk van Isten, s egy ígéret: „Nem hagylak el”!... Ez ad erőt valamennyiünknek. Nem véletlen hát, hogy az Ungi Református Nőszövetség a „Közösségben Istennel, közösségben egymással” címmel szervezte meg nőszövetségi konferenciáját.

Az alkalomra érkezetteket Kolozsy Judit, a nőszövetség elnöke üdvözölte nagy szeretettel, aki hálát adott azért, hogy a tavaszi kerti munkák dandárjában ennyien igent mondtak Isten hívására. Annak ellenére sokan eljöttek, hogy – mint Héder János, a Kárpátaljai Református Egyházkerület főjegyzője fogalmazott – a nőkre a háborús helyzet különösen nagy terheket ró: szántanak, vetnek, füvet nyírnak, gyermeket nevelnek, hétvégeken meg felkerekednek, hogy a határ túloldalán meglátogassák férjeiket, fiaikat. Ez a nap legyen a töltekezés ideje, mert ahogy az ige is biztat: jó, ha a testvérek egyetértésben vannak, s akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget, biztatott a főjegyző.

„Hadd legyen hálaáldozat az életem” – kérték Kovács Sándorral és Erikával, valamint lányukkal, Abigéllel együtt énekelve a résztvevők az áhítatra készülve. Majd Pocsai Tövissi Tímea csongori lelkésznő a Márk 1, 29–31 alapján fejtette ki, hogy Jézus mindannyiunkkal közösségben akar lenni. Előtte nem kell takargatni a bajt, neki mindenkor elmondhatjuk fájdalmainkat, őt behívhatjuk a házunkba – mint tette Simon –, mert ő az, aki tud segíteni. A Szentírásból megtapasztaljuk, hogy ahol Jézus megjelenik, ott csoda történik. De ezek a csodák nincsenek a Bibliába zárva, ezek ma is megtörténnek, ha beengedjük őt az életünkbe. Isten ma is azért hívott erre az alkalomra, hogy közösségben legyen velünk, hogy segíthessen. S tőle a segítség mindig jókor érkezik, akkor is, ha olykor úgy érezzük, késik, hallottuk az igehirdetésben.

Héder Katalin pszichológus a különböző közösségek szerepéről szólt, kiemelve a család közösségét, hisz ez az alap, innen indul a gyermek fejlődése, itt tanulja meg a fiatal a keresztyén értékrendet, itt kapja azt a hitalapot, amire a későbbiek során építhet. Az itt kapott minta játszik majd fontos szerepet a párválasztásban, a házaséletben is. De a gyülekezeti közösségben is hatással vagyunk egymásra, felelősséggel tartozunk egymásért. Az előadó ezúttal a nőket igen sokszor érintő megfelelési kényszer káros hatásaira is felhívta a figyelmet, hisz az fizikai és pszichés megbetegedéseket vonhat maga után. A szakember a megoldásokra, az egymásra figyelés, az egymás terhe hordozásának fontosságára is rámutatott. 

Dobán Dorina lelkésznő a nők családban, közösségben betöltött szerepéről tartott előadásában a magyar történelem nagyasszonyait – Árva Bethlen Katát, Lórántffy Zsuzsannát stb. – állította példaként, akik sokat tettek a magyar iskolák erősítéséért, a nép művéléséért, a család tisztaságáért, a gyámoltalanok megsegítéséért. A ma asszonyainak is van feladata e téren. Idős korban is, amikor már esetleg nem tud az unoka után futni, betegágyában is imára tudja kulcsolni értük a kezét. Mindenkor imádkozhatunk, és kell imádkozzunk családunkért, egymásért, mondta. 

Az alkalmat – melyet Nagy István kisgejőci lelkész zárt imával – a mezővári Kovács család dicsőítő énekei tették igazán felemelővé. A gyülekezet asszonytestvérei, presbitériuma pedig az igazi dobronyi vendégfogadásról tett bizonyságot a szeretetvendégség során.

Marton Erzsébet