A néphagyományok megismerése, ápolása minden korosztály számára fontos. Ez a megismerési folyamat sok-sok örömforrást jelent a játékban, a mesék, a mondókák átélésében és a kézműves alkotások megjelenítésében.
Mindezt megtapasztalhatták azok a kisiskolások, akik a Pro Cultura Subcarpathica (PCS) szervezésében részt vettek a Nagyberegi Tájházban tartott Márton-napi foglalkozáson.
A nagy érdeklődésre való tekintettel ezen a szerdai napon két csoport számára is megszervezték a foglalkozást: a nagyberegieket a mezővári gyerekek váltották. Akik először megismerkedtek a tájház berendezési tárgyaival, sétát tettek a botanikus kertben, majd következett a vidám foglalkozás. Előtte persze Gál Adél programfelelős igencsak figyelemfelkeltően mesélt a Márton-naphoz fűződő legendáról és hagyományokról, arról, miként kapcsolódik a liba Mártonhoz. Elmondta, hogy a legenda szerint a 4. században Szombathely környékén született és a római császár katonájaként szolgáló Márton egy különösen hideg téli estén, amint lovagolt, találkozott egy didergő koldussal, akit nagyon megsajnált. Kettévágta hát meleg köpenyét és megosztotta vele. Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus koldus alakban. Innentől kezdve nem a hadsereget, hanem Istent szolgálta. Jóságáról még életében legendák keringtek, püspökké is szentelték. Az egyik monda szerint Márton méltatlannak tartotta magát erre a címre, ezért elbújt egy libaólban. A libák azonban hangos gágogásukkal elárulták, így megtalálták és Tour püspökévé szentelték.
„Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven éhezik” – tartja a mondás. A libaevés hagyománya – legalábbis a legenda szerint – szintén visszanyúlik Márton püskökké avatásához. Miután megtalálták őt a libaólban, a szertartást követően tiszteletére hatalmas lakomát rendeztek, a menü pedig nem más volt, mint libasült és bor. De azzal is magyarázható ennek az ételnek ilyenkor való fogyasztása, hogy a gazdaságokban ekkorra értek vágásra a ludak, így aztán különböző finom ételeket készítettek belőle. A csontjából meg a következő hetek, hónapok időjárására is következtettek: ha a sült liba csontja barna és rövid, akkor sáros lesz a tél, ha viszont hosszú és fehér, akkor havas.
Márton napjához sok népi megfigyelés is kapcsolódik. A népi hagyomány úgy tartja, ha Szent Márton „fehér lovon érkezik”, azaz Márton napján esik a hó, akkor enyhe tél lesz, amennyiben „barna lovon nyargalász”, vagyis nem esik hó, akkor kemény, havas télre számíthatunk. De azt is tartják, hogy „Ha Márton napján a lúd jégen jár, karácsonykor vízben poroszkál”.
A tájházban ezúttal a kézműves foglalkozás is alkalomhoz illő volt: Markó Veronika, a PCS kézművesoktatója vezetésével fehér gyapjúfonalból libát készítettek. Szilágyiné Tóth Gabriella óvodapedagógussal pedig olyan dalos népi játékokat tanultak, melyekben a lúd játssza a főszerepet.
A foglalkozás zárásaként pedig olyan ínyencségeket kóstoltak meg a gyerekek, amelyeket régen ebben az időszakban fogyasztottak eleink. Olasz Piroska, a tájház gazdaasszonya ezúttal kemencében sült túróval töltött almával és illatozó sütőtökkel lepte meg a kis vendégeket.
Kovács Erzsébet
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
