A mindig újjáéledő remény - Színházi előadás Beregszászon

Állítsd be, hogy a Kárpátinfo az elsők között legyen a Google híreiben

Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 65. évfordulóján a hősök emléke előtt tisztelegve Beregszászon a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színházban bemutatásra került az Idegenben keserűbb a sírás című, veretes prózai szövegek kíséretében előadott zenés-táncos darab. A Kárpát-medencében méltán népszerű és elismert Sodró együttes ezúttal új oldaláról mutatkozott be. Orosz Melinda, a beregszászi színház művésznőjének közreműködésével olyan előadást láthattunk, amely a szülőföldjüktől távol került honfitársaink kétségbeeséséről, valamint Trianon után kisebbségi létbe kényszerült több millió magyar kibeszélhetetlen fájdalmáról, valamint a mindig újjáéledő reményről szól.

A táncszínház jellegű produkcióban a magyar népdalkincs örök érvényű darabjai – Napom, napom, édes napom, Én Istenem, tekints le rám, Elment az én rózsám idegen országba – mellett számos katonadal – például a Ma este indulunk a frontra kezdetű – is elhangzott. A Sodró együttes nagyszerű muzsikusainak játéka mellett az együttes táncospárja – Orosz Péter és Váradi Enikő – élvezetes produkciójában gyönyörködhettünk.

Köszöntőjében Sin Edina, a Kárpátaljai Magyar Színház Jótékonysági Alapítványa igazgatója arról szólt, hogy a vérzivataros XX. században a magyarság jól megtanulta: a sok-sok bizonytalanságon át vezető keskeny út csakis a remény apró kockáiból van kirakva. Ez a remény élteti azt, akit hazájától távolra sodort a sors, és azt is, aki szülőföldjéről nem mozdult el ugyan egy tapottat sem, de a nagyhatalmak által kijelölt határok mégis átléptek fölötte.

Ünnepi beszédében Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke a magyar szabadságharc vérbe tiprásának mérlegét így vonta meg: 1956. november 4-ét követően jött a szörnyű megtorlás: 229 embert végeztek ki, húszezer felkelőt börtönöztek be, sokezer embert internáltak, és közel kétszázezer ember menekült külföldre. A kommunisták joggal gondolhattak arra, hogy sikerült elfojtaniuk az egész magyar nép szabadságvágyát, a demokráciába vetett hitét. A forradalom vérbe fojtására gyülekező szovjet csapatok közeledtével hiába küldte nyugatra az S.O.S.-jeleket a magyar kormány, hamarosan visszatért Magyarországra az az időszak, melyről Örkény István azt írta: Hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, hazudtunk minden hullámhosszon. Ezek a szavak ismerősen hangzanak ma is, vigyáznunk kell tehát a tartásunkra, hogy felismerjük a minket is fenyegető hazugságokat, melyeket egyes politikusok ma is nagy hévvel terjesztenek, emlékeztetett rá a KMKSZ politikusa. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc örök mementó: a magyarság mindenkor kiáll a szabadságáért. Így van ez ma is, legyen szó Kárpátalja, Erdély, Felvidék vagy Délvidék magyar közösségeiről, melyek életképes, szerves részei a magyar nemzetnek, és egyben dolgos, törvénytisztelő állampolgárai saját országaiknak. A kisebbségi jogokért anyanyelvi oktatási rendszerünkért, nemzeti hagyományaink megtartásáért mindig meg fogunk küzdeni, hangsúlyozta Sin József.

Ebben az esetben nem hátrálhatunk meg: nem engedünk a negyvennyolcból és 1956 eszméiből sem.

Eszenyi Gábor­