A magyar kultúra napja: ünnepségsorozat Beregszászon - Velünk együtt kerek a világ

Minden tisztelet és elismerés a kárpátaljai magyaroknak, akik közül a legtöbben a háború okozta kihívások ellenére a szülőföldjükön maradtak és a továbbiakban is itt képzelik el jövőjüket. Ebben a törekvésükben maximálisan számíthatnak az anyaország támogatására, hangzott el a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet (KMMI) által a magyar kultúra napja tiszteletére megrendezett ünnepségsorozaton. A központi rendezvénynek a Beregszászon található Európa-Magyar Ház adott otthont. A „Kárpátaljai magyarság a háború árnyékában” címmel január 19-én megtartott értelmiségi fórum mellett itt kiállításra, kulturális műsorra, az Együtt irodalmi folyóirat Nívódíjának valamint elismerő oklevelek átadására és emléktábla leleplezésére került sor.

A háborús körülmények mindent meghatároznak, a régi jól bevált forgatókönyveket is felülírják. Az aznap délelőtti légiriadó miatt a beregszászi posta falán elhelyezett Kölcsey-emléktáblánál betervezett hagyományos koszorúzást a szervezők a délutáni órákra halasztották. Zubánics László történész, az UMDSZ elnöke a rögtönzött sajtótájékoztatón elmondta, hogy a XIX. század harmadik évtizedének elején Szatmárcseke településhez – ahol Kölcsey Ferenc kétszáz évvel ezelőtt megírta nemzeti imánkká vált költeményét, a Himnuszt – a legközelebbi postaállomás Beregszász volt, tehát a vers lemásolt, a barátoknak szánt példányai közül néhányat biztosan itt adtak fel. Ez is bizonyítja, hogy a magyar kultúra ápolásában milyen fontos szerep jutott a Vérke-parti városnak. 

Zán Fábián Sándor református püspök áhítatát követően a fórum résztvevői Karmacsi Bence, a Beregszászi Bethlen Gábor Líceum diákjának tolmácsolásában meghallgathatták a Himnuszt, majd az eszenyi Ritmus táncegyüttes fellépése következett, ezt követően pedig a mezővári Kovács család tagjaiból álló zenekar előadására került sor. 

„Csak aki szolgál, az lehet szabad”, ezt a jelmondatot választotta írói hitvallásul a ma Magyarországon élő beregszászi születésű Gerzsenyi Gabriella, aki idén az Együtt irodalmi folyóirat Nívódíjában részesült. Laudációjában Vári Fábián László, a lap főszerkesztője, Kossuth-díjas költőnk úgy fogalmazott, hogy Gerzsenyi Gabriella műveire a letisztult, fegyelmezett, a lényeget megragadó írásmód a jellemző. 

A kárpátaljai magyar közösség megtartásában, a magyar kultúra ápolásában játszott kiemelkedő szerepükért idén is többen vehették át az Anyanyelvi Konferencia oklevelét.

Kizökkent az idő, s félő, hogy hosszú hónapoknak, netán éveknek kell eltelnie ahhoz, hogy az Európa keleti felében zajló háborút megszüntessük, a világméretű járvány, az egész glóbuszt sújtó energiaválság és gazdasági recesszió következményeit felszámoljuk, kezdte előadását Szili Katalin miniszterelnöki megbízott, a magyar országgyűlés korábbi elnöke. Aki köszönetet mondott a kárpátaljai magyaroknak a kitartásukért, a nemzetükhöz, a szülőföldjükhöz való ragaszkodásukért. Az anyaország szolidáris az itt élő magyarokkal, és szolidárisak vagyunk a honvédő háborúját hősiesen vívó ukrán néppel, hangsúlyozta Szili Katalin. Aki az utóbbi hetek sajnálatos munkácsi fejleményei kapcsán megjegyezte: ez is jelzi, mennyire fontos, hogy Ukrajna mihamarabb erős, szuverén, európai értékeket valló állam legyen, ahol nem történhetnek meg ilyen durva kisebbségellenes lépések. 

Az előadó elemezte a Kárpát-medence különböző államaiban nemrég megtartott népszámlálá-sok eredményeit, különös tekintettel az ott élő magyar nemzetrészekre. Az ezekből a kimutatásokból levonható legfőbb tanulság az, hogy az átgondolt közösségépítés, amely magába foglalja a gazdaságélénkítő lépéseket és az identitást erősítő tényezőket, hosszú távon meghozza a kívánt eredményeket. 

Velünk, magyarokkal együtt kerek a világ, fogalmazott előadásában Kalmár Ferenc nagykövet, Magyarország szomszédságpolitikájának fejlesztéséért felelős miniszteri különmegbízott, az Magyar-Ukrán Kisebbségi Vegyesbizottság magyarországi társelnöke (Külgazdasági és Külügyminisztérium), aki a magyar nemzetstratégia alappilléréről szólva hangsúlyozta: minden magyar számít, éljen az anyaországban, a Kárpát-medence valamelyik utódállamában, vagy a magyar glóbusz bármelyik pontján. A politikus az ukrajnai kisebbségek jelenlegi helyzete kapcsán rámutatott: ha nem biztosítottak a kisebbségek számára a kollektív jogok, akkor egyenes út vezet az asszimiláció felé. 

Élj a világnak bármely pontján, diaszpórában, szórványban, tömbben, reggel, amikor felébredsz és a kávédat kortyolgatod, gondolj arra, hogy egy olyan nemzetnek vagy a része, amelyik szabadságharcaival, tudósainak kiváló teljesítményével, népének szorgos munkájával rég bebizonyította már, hogy helye van a nap alatt, hangsúlyozta Pomozi Péter, a Magyarságkutató Intézet Magyar Nyelvtörténeti Kutatóközpont igazgatója, az ELTE BTK docense. A jelenlegi bonyolult helyzetben a gazdaság versenyképességének megőrzése mellett legalább ilyen fontos az egészséges nemzettudat megtartása. 

Zán Fábián Sándor református püspök előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy amikor mindenféle emberi számítás szerint már elkerülhetetlen a bukás, az isteni kegyelemben akkor is bízhatunk. Az ige akkor is megtart bennünket. Szerencsére nem a nulláról kell az újrakezdést elindítani, hisz ne feledjük, történelmi egyházaink számos olyan intézménnyel rendelkeznek – az óvodáktól az egyházi iskolákon, öregek otthonán át az erős gyülekezetekig –, amelyek hatékony segítséget nyújtanak a szellemi építkezésben, valamint a próbák elviseléséhez. 
Zékány Krisztina tanszékvezető egyetemi tanár arra emlékeztetett, hogy hatvan évvel ezelőtt az akkori Ungvári Állami Egyetemen indult a magyar tanszék, ahol eddig több mint ezren szereztek diplomát. Az oktatási-kutatási műhelyként funkcionáló intézmény szakmai kisugárzása szinte fel sem mérhető.

Tarpai József igazgató a három évvel ezelőtt megnyílt Munkácsy Mihály Magyar Ház működését igazi sikertörténetként értékelte. A titok pedig abban van, hogy kiváló alkotóink – festők, írók, szobrászok – életművét a velünk sorsközösségben élő népek és nemzetek tagjai közös kincsüknek tekintik. 

Végül Zubánics László és Dupka György, a KMMI vezetői fogalmazták meg a kárpátaljai magyarok jövőjével kapcsolatos gondolataikat. A mostani szűkített mozgástérben még inkább fontos az itteni magyarság összefogása, az összekapaszkodás a Kárpát-medencében élő nemzettársainkkal éppúgy, mint a normális kapcsolatok ápolása a többségi nemzet tagjaival. 

A találkozó végén az Európa-Magyar Ház udvarán leleplezték a legnagyobb magyar, gróf Széchenyi István emléktábláját, a Beregszászért Alapítvány ajándékát, amelynek bronz domborműve Nagy Lajos Imre nyíregyházi szobrászművész alkotása. Dalmay Árpád, az alapítvány kuratóriumi elnöke levelében arra kérte a Vérke-parti város lakóit, hogy őrizzék és becsüljék meg ezt az újabb műalkotást, hisz nagyon fontos, hogy a mostani áldatlan körülmények között minél több tárgy emlékeztessen Beregszász magyar múltjára, a városban született, tevékenykedett, elhunyt, illetve az ide látogatott híres személyiségekre.

Kovács Elemér