Különleges helyet foglal el a magyar szentek sorában Imre herceg, államalapító István királyunk fia. Aki ugyan fiatalon, 24 éves korában halt meg, mégis teljes életpályát tudhat magáénak. Tiszta, a bűnöktől távoli, imádságos életet élt, akit tündöklő ifjúságában emelt magához a Mindenható. Azért, hogy ott fenn, a magyar emberek közbenjárója, segítője legyen, hangzott el a beregardói temetőben álló ódon kápolnában, ahol a névadó, Szent Imre búcsúünnepét tartották.
Ezen a borongós őszi napon szívünk tele van melegséggel, hisz a nehéz, háborús körülmények ellenére ilyen sokan együtt lehetünk – Beregardó római katolikus népe együtt a szomszédos településekről ide érkező zarándokokkal emlékezhet a magyar ifjúság védőszentjére, Imre hercegre, hangsúlyozta köszöntőjében Molnár János püspöki helynök.
A szentmisét bemutató Weinrauch Márió királyházi plébános tanulságos történetben mutatott rá az emberi élet tünékenységére, annak mulandóságára. Hisz bármennyire is nagyra tartjuk azt, hogy elhunyt szeretteink földi pályájuk során mennyi szépet alkottak, hány jó cselekedetet vittek véghez, milyen bensőséges viszonyuk volt a családtagjaikhoz, fejfájukon többnyire csupán a nevük, valamint születésük és haláluk dátuma szerepel. A két évszám között pedig egy gondolatjel.
És mégis! Ha csupán ennyi jel marad itt az árnyékvilágban töltött időről, akkor is van értelme az imádságos életnek, a jó cselekedeteknek, és legfőképpen annak, hogy Jézus kezét fogva tisztességgel végig menjünk a Mindenható által kijelölt úton.
Születése pillanatában a csecsemő felsír, miközben a szomszéd szobában feszülten várakozó családtagok boldogan örvendeznek…
Próbáljuk úgy leélni életünket, hogy amikor eljön a végső óra, mi a megtett utat szemlélve derűsek maradjunk, miközben szeretteink búcsúkönnyeket ejtenek, hangsúlyozta az igehirdető.
Itt, a temetőben álló kápolnában, amelynek közelében szeretteink nyugszanak, még inkább átérezzük az élet mulandóságát. Ám a több mint kétszáz éve álló isteni hajlék arról is tanúskodik, hogy eleink sok-sok imádságos órát töltöttek itt, bízva a Mindenható kegyelmében, s abban, hogy az örök értékekhez való ragaszkodás – ilyen az istenhit, a jámborság, a bajba jutottak felkarolása, a szenvedőkkel való együttérzés – életünk zsinórmértéke kell hogy legyen. Méghozzá minden időkben. Ne feledjük a Szentírás szavait: az Istent szeretőknek minden a javukra van, fejezte be szentbeszédét Wenrauch Márió.
A templombúcsú agapéval ért véget.
Kovács Elemér
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
