Újabb neves beregszászi kapott emléktáblát - Schober Ottóra emlékeztek

Kárpátinfo hetilap

2025. 08. 27. – 07:40 / Kultúra

„Vérke partján, szőlődombok lágy ölén, ez a város örökké a szívemben él. S te se feledd soha, akármerre jársz: túl a Tiszán van egy város – Beregszász”. Hányszor de hányszor csendült fel Baláczky Valgyimir, alias Pitkin megzenésítésében ez a Schober Ottó-vers a Vérke-parti városban és Kárpátalja-szerte! S nosztalgiával éneklik ma is sokan, akik elszakadtak a szülőföldtől. Mert akárcsak a vers szerzőjének a szívében élt ez a város, úgy nem feledik az innen elszármazottak sem. Oti bácsi – ahogy sokan ismerték a színházi embert, közírót –hazatért: a Beregszászért Alapítvány ajándékának és a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet (KMMI) szervezésének köszönhetően augusztus 26-án az Európa-Magyar Ház udvarán, tisztelői körében emléktáblát avattak a város díszpolgárának.

Hirdetés

A megjelenteket Zubánics László, a KMMI, illetve az UMDSZ elnöke köszöntötte, majd felidézte Schober Ottó életét és munkásságát. Mint elmondta, tavaly „szülővárosában”, Ungváron (bár Dobronyban született, de a megyeszékhelyen anyakönyvezték) állítottak emléket az egykori Beregszászi Népszínház igazgatójának, rendezőjének. Aki „romantikus humorával” közíróként is belopta magát az itteniek szívébe. Zubánics László ezúttal a Hogyan lettem íróember című írásából olvasott fel egy részletet.

Schober Ottóra mint a kárpátaljai magyar színjátszás és színházi élet meghatározó alakjára emlékezett köszöntőjében Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának ügyvezetője. Aki felidézte, milyen nagy sikerrel vitte színre többek között Nagy Zoltán Mihály „A sátán fattya” című kisregényét, amit Kárpátalja nagyon sok települése mellett Budapesten is bemutattak. „Kárpátalján szovjet honban /magyar színház hivatottan /nem működött, de azért mi /próbáltunk valamit tenni. /Amatőrként profi módra /vigyáztunk a magyar szóra. /Később elismerték tettünk, /s népszínházzá fejlődhettünk, /sok színpadon hideg télben /melegszívű magyar néppel /találkoztunk faluszerte, /s ez lelkünket melengette” – idézte Schober Ottó emlékeit idéző „Nyolcvanöt esztendős lettem” című versét a diplomata. „Már ezért is érdemes arra, hogy emlékezzünk rá” – mondta Gyebnár István.

Megtisztelte jelenlétével az ünnepséget Schober Ottó feleségének a testvére, Horkay László nyugalmazott püspök és neje, Ibolya. A szűkebb család tagjai sajnos nem tudtak eljönni az avató ünnepségre, ők levélben mondtak köszönetet. „Nagyon megható számunkra, hogy az emléktábla Beregszászban kerül elhelyezésre, hiszen édesapánk életének legnagyobb része, több mint 40 év kötődik ehhez a városhoz: itt élt családjával, ide kötötte odaadó munkája, a Beregszászi Művelődési Ház, valamint a számára igen fontos Beregszászi Népszínház vezetése. A Budapestre való áttelepülése után is ápolta a kapcsolatot a beregszászi barátaival, rokonaival, kollégáival, ismerőseivel. Haláláig sok szeretettel gondolt rájuk” – írták.

Hirdetés

„Szomorú sorsú városunk és egész Kárpátalja magyarsága nevében mindannyian hálásak vagyunk Schober Ottónak mindazért, amit kultúránk és nemzeti identitásunk érdekében tett” – fogalmazott szintén levélben elküldött köszöntő beszédében az emléktáblát adományozó Beregszászért Alapítvány kuratóriumának elnöke. – „ A szovjet megszállás éveiben az elsők között volt, akik nem hódoltak be az újkori hospesek akaratának, hanem úgy határozott – nagyon helyesen –, hogy őrizni, védeni kell anyanyelvünket, nemzeti kultúránkat a nehéz körülmények között is. Sokan feladták volna, beletörődve a látszólag megváltoztathatatlanba, de ő élére állt e nemes cél megvalósításának. A népszínház rendezőjeként, színészeként, a kultúrház igazgatójaként életben tartotta a magyar szót, elvitte azt a járás és a terület magyarok lakta városaiba, falvaiba, olyan időkben, amikor jószerével ez volt a templom és az iskola mellett nemzeti identitástudatunk erősítésének szinte egyetlen lehetősége. Munkájának méltó jutalma, hogy az a város, ahol élete nagyobb részét töltötte, díszpolgárává választotta” – írta Dalmay Árpád.

Csobolya József nyugalmazott beregszászi tanár a Schober Ottóhoz fűződő személyes élményeit osztotta meg a hallgatósággal, majd Gyebnár István és Nagy Béla, a Beregszászi Népszínház egykori rendezője leleplezte az emléktáblát, melynek bronz domborműve Sándor Attila székelyudvarhelyi művész alkotása. A résztvevők megkoszorúzták az emlékjelet, majd zárásként felhangzott – modern feldolgozásban – a Beregszász című megzenésített vers.

Marton Erzsébet