Meggyújtották advent első gyertyáját - A hit lángja hív: bízzunk a jövőben

Kárpátinfo hetilap

2024. 12. 02. – 14:14 / Kultúra

Advent első vasárnapja a karácsonyi várakozás és lelki felkészülés időszakának kezdete. Minden vasárnap egy újabb gyertyát gyújtunk meg az adventi koszorún, így közelebb kerülve az ünnephez, egyre fényesebbé tesszük otthonainkat és szívünket. A gyertya emlékeztet minket arra, hogy a sötétséget mindig legyőzi a fény, és hogy a várakozás nem csupán tétlen időtöltés, hanem egy lehetőség arra, hogy belsőleg felkészüljünk valami nagyobb dologra.

Advent első gyertyája a hitet szimbolizálja, arra hív bennünket, hogy bízzunk a jövőben, legyünk hálásak a jelen pillanatokért. Az, hogy településeink többségén közösen gyújtják meg a gyertyákat, átélve annak meghitt pillanatát, a közösség erejét is hangsúlyozza. S erre a mai zűrzavaros világban igazán szükségünk van.

Advent első gyertyagyújtásánál mindig megállunk egy picit, s arra gondolunk, hogy mihez is közelítünk, mitől távolodunk – kezdte beszédét Babják Zoltán, Beregszász polgármestere a város immáron hagyományos közös adventi gyertyagyújtó ünnepségén, melyet ezúttal a Beregszászi Polgármesteri Hivatal és a Beregszászi Római Katolikus Egyházközség szervezett. – Több mint ezer napja szörnyű fekete felleg van fölöttünk. Ma, amikor meggyújtjuk az adventi koszorú első gyertyáját, emlékezzünk az elesett hősökre, meg azokra, akik tőlünk többezer kilométerre teszik a dolgukat. S azokról se feledkezzünk meg, akik idehaza lelkiismeretesen végzik munkájukat, tartják rendben otthonukat, környezetüket, városunkat, vigyáznak a rendre, azért is, hogy a tőlünk most távol lévő testvéreinknek majd legyen hová hazajönniük. A háború több mint ezer napja után is arra bátorítanak minket, hogy higgyünk, reméljünk és szeressünk. Az első gyertya fénye arra emlékeztet, hogy a legsötétebb időkben is van remény, s hogy a hit ereje képes legyőzni minden nehézséget, fogalmazott a polgármester. Aki arra kért mindenkit, hogy tartsuk meg ezt a hitet és szeretetet a szívünkben az adventi időszak alatt és azon túl is. Legyünk türelmesek és megértőek, támogassuk egymást a mindennapokban, s ne feledjük: a legnagyobb erő a hitben rejlik.

A város közös adventi koszorúján – melyet a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet készített – az első gyertyát Babják Zoltán polgármester és Molnár János esperes-plébános gyújtotta meg, miközben Roszputnyik Vitalina hegedűn az „Ó, jöjj, Emmanuel” c. éneket játszotta.

Ez a gyertyaláng Krisztus fényére emlékeztet bennünket, arra a világosságra, amely az ő születésével erre a világra érkezett – kezdte köszöntőjét Molnár János püspöki helynök, római katolikus plébános. – Az esperes Pál apostol filippiekhez írott levelének néhány versével emlékeztetett arra, hogy Krisztus a születésével szolgai alakot felöltve kiüresítette önmagát, megalázta magát és engedelmes volt a halálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten fölmagasztalta, és minden másnál különb nevet adott neki, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd, és minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr. Molnár János azt kérte, hogy úgy teljen az adventünk, hogy majd megérkezve karácsony ünnepéhez, mi is őszinte szívvel tudjunk leborulni az egyetlen Úr, a Krisztus előtt, aki által életünk, üdvösségünk van.

Jézus az egyik beszédében azt kérdezi, hogy amikor újra eljön, vajon talál-e a földön hitet. Marosi István görögkatolikus pap, az Ortutay Elemér Görögkatolikus Szakkollégium igazgatója most valamennyiünknek feltette az elgondolkodtató kérdést. – Mi most az első eljövetelének ünnepére készülünk, s azért imádkozunk, hogy az a Krisztus, aki egyszer már beleszületett a világba, a szívünkben, a lelkünkben újra meg tudjon születni. Várakozunk az eljövetelére, ami egyre nehezebb, a mostani körülmények között egyre nehezebben tudjuk magunkban erősíteni a reményt, a kitartást, a hitet, a jövőbe vetett, Istenre épülő tudatot. Az adventi koszorún most fellobbanó gyertya fénye Isten szeretetének egyre nagyobb, egyre kiteljesedőbb örömét és igazságát is mutatja. Arra várunk, hogy átéljük, amit Ady így fogalmazott meg: „Mikor elhagytak, mikor a lelkem roskadozva vittem, csöndesen és váratlanul átölelt az Isten”. Miközben várakozunk, ne feledjük: Isten az emberhez jön el, ezért igyekezzünk emberségünket megújítani, és azt a lelkületet, hitet megerősíteni, kiteljesíteni önmagunkban, amely az Isten-emberség, Krisztusnak a befogadására újra és újra megújulva szükséges hogy ott legyen bennünk. Imádkozzunk azért, hogy legyen ehhez erőnk, s legyen bennünk nyitottság az Isten szeretetének a befogadására.

Az egész életünk egy nagy várakozás. Ám az advent első vasárnapja megállít bennünket, hogy elgondolkozzunk, mi is az, amire várunk – kezdte köszöntőjét Taracközi Ferenc református lelkész. – Az Ószövetségben sok próféciáról olvasunk, s fontos meglátnunk azok beteljesedését. Mert Isten ígéretei igazak, nem változnak. A történelem folyamán nagyon sok ember szeretett volna istenné lenni, de csak Isten lett emberré. „A nép, a mely sötétségben jár, lát nagy világosságot; akik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttök! Te megsokasítod e népet, nagy örömöt szerzesz néki, és örvendeznek előtted az aratók örömével, és vígadoznak, mint mikor zsákmányt osztanak. Mert terhes igáját, háta vesszejét, az őt nyomorgatónak botját összetöröd, mint a Midián napján; Mert a vitézek harci saruja és a vérbe fertőztetett öltözet megég, és tűznek eledele lészen; Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lesz, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!” (Ézs 9, 2–6). Ő emberré lett, vállára vette a keresztet és meghalt értünk, hogy életünk legyen. Az adventi várakozásban fedezzük fel, hogy Jézusban van az élet, Isten fiának eljövetele nem békét, nem tűzszünetet hoz, hanem az ő uralma azt jelenti, hogy fölöslegessé válik a háború ember és ember, nemzet és nemzet között, mert ő a békesség fejedelme.

A meghitt ünnepséget a Beregszászi Kodály Zoltán Művészeti Iskola Gorzó Tetyjána vezette tanári kórusának fellépése zárta. Előadásukban karácsonyi énekek csendültek fel ukrán és magyar nyelven. Az alkalmon a római katolikus egyházközség önkéntesei forró teával és zsíroskenyérrel kínálták a résztvevőket.

Kovács Erzsébet