Most tették közzé a Stockholmi Békekutató Intézet (SIPRI) 2026-os jelentését, amelyből kiderül, hogy a globális fegyverkezés és a nukleáris kockázatok ugrásszerűen nőttek. A nemzetközi biztonsági környezet romlása miatt az államok egyre inkább a nukleáris elrettentésre támaszkodnak, a globális katonai kiadások pedig új csúcsokat döntöttek.
A jelentésből egyértelműen kiderül, hogy a hidegháború vége óta tartó fokozatos nukleáris leszerelés korszaka véget ért. A világ kilenc atomhatalma nemcsak modernizálja, de rohamtempóban bővíti is arzenálját. Miközben a védelmi kiadások rekordokat döntenek, a globális geopolitikai törésvonalak mentén az atomfegyverekre már nem elrettentő eszközként, hanem a nemzeti túlélés egyedüli garanciájaként tekintenek. Ezzel párhuzamosan Európa történelmi léptékű átalakuláson megy keresztül: a kontinens a világ legnagyobb fegyverimportőrévé vált.
Véget ért a leszerelés korszaka: újabb nukleáris fegyverkezés kezdődik
A SIPRI adatai szerint a világ teljes nukleáris fegyverkészlete 2026 januárjában elérte a 12 187 robbanófejet. Ebből 9745 darab áll katonai raktárakban azonnali vagy potenciális felhasználásra készen.
Ami igazán aggasztó a szakértők szerint, az a fegyverek készültségi szintje: körülbelül 4012 robbanófejet már közvetlenül rakétákra vagy repülőgépekre szereltek, és nagyjából 2100–2200 robbanófejet tartanak folyamatos, magas készültségben ballisztikus rakétákon. Bár ezek túlnyomó többsége az Egyesült Államok és Oroszország, kisebb részben Franciaország és az Egyesült Királyság kezében van, a jelentés megjegyzi, hogy immár Kína és India is kísérletezik azzal, hogy békeidőben is élesített robbanófejekkel ellátott rakétákat tartson készenlétben.
A Szovjetunió összeomlása óta a leszerelt és megsemmisített régi robbanófejek száma rendszerint meghaladta az újonnan hadrendbe állítottakét. Ez a csökkenő trend most megfordult: a leszerelés üteme drasztikusan lelassult, miközben az új generációs atomfegyverek gyártása felgyorsult. Hans M. Kristensen, a SIPRI munkatársa szerint a nukleáris hatalmak mára nyíltan hátat fordítottak korábbi leszerelési kötelezettségeiknek, és helyette beindult a „nukleáris izmozás”, ami azért baj, mert közvetlenül is hajtja az új fegyverkezési versenyt.
Kik költik a legtöbbet fegyverekre?
A SIPRI tágabb katonai kiadásokra vonatkozó elemzése szerint a globális védelmi büdzsék rekordmagasságba, 2887 milliárd dollárra ugrottak, ami a világ GDP-jének 2,5 százalékát teszi ki. Bár az Egyesült Államok katonai kiadásai némileg mérséklődtek (954 milliárd dollárra), mivel 2025-ben nem fogadtak el újabb közvetlen pénzügyi segélycsomagot Ukrajnának, ám ez a visszaesés átmeneti. Az amerikai kongresszus a 2026-ra már 1000 milliárd dollár feletti büdzsét hagyott jóvá, Donald Trump elnök költségvetési javaslata pedig 2027-re könnyen elérheti az 1500 milliárd dollárt is.
A világ atomkészletének 83 százaléka továbbra is Washington és Moszkva kezében van, ám mindkét szuperhatalom komoly belső és külső kihívásokkal küzd a modernizáció terén:
Egyesült Államok: a Pentagon átfogó nukleáris megújítási programja a finanszírozási és a tervezési csúszások miatt van késésben. A költségeket tovább terheli a nem-stratégiai (taktikai) nukleáris fegyverek fejlesztése, valamint a Trump-adminisztráció által bejelentett, csillagászati összegű, 1200 milliárd dollárra becsült „Arany Kupola” néven futó rakétavédelmi rendszer kiépítése.
Oroszország: Moszkva programját a nyugati gazdasági szankciók és az ukrajnai háború erőforrás-elszívó hatása nehezíti. A Szarmat interkontinentális ballisztikus rakéta (ICBM) újabb tesztje 2025-ben meglehetősen kudarcos volt. Ugyanakkor a nukleáris meghajtású Burevesztnyik cirkálórakéta több elvetélt kísérlet után állítólag végrehajtott egy 14 ezer kilométeres sikeres repülést. Oroszország emellett Belaruszban épített bázist a kettős hordozókapacitású, közép-hatótávolságú Oresnyik rakétáknak, amelyeket hagyományos robbanófejekkel már be is vetett Ukrajna ellen.
A helyzetet csak súlyosbítja, hogy idén februárban lejárt a stratégiai fegyverzetcsökkentés utolsó keretegyezménye, a New START, így gyakorlatilag már semmilyen kétoldalú ellenőrzési mechanizmus nem szabályozza a két atomóriás arzenálját.
Kína gőzerővel építi atomarzenálját, Ázsia feszülten figyel
A robbanófejek számának növelésében Kína lett a világelső. A SIPRI becslései szerint Pekingnek jelenleg 620 nukleáris robbanófeje van, és gyorsabban bővít, mint bárki más. Az ázsiai szuperhatalom az ország északi részén három hatalmas rakétasiló-mezőt töltött fel interkontinentális rakétákkal, és az évtized végére elérheti az USA vagy Oroszország ICBM-kapacitását. Bár a teljes kínai készlet 2030-ra várhatóan már 1000 darabos lesz, ez még így is csak a negyede a mai amerikai vagy orosz rakétaarzenálnak.
Ázsia más részein is pattanásig feszült a helyzet:
India és Pakisztán: a két atomhatalom szomszéd között tavaly májusban kirobbant rövid fegyveres konfliktus során Újdelhi olyan pakisztáni bázisokat támadott, amelyeknek nukleáris szerepük van. Bár a helyzetet sikerült ellenőrzés alatt tartani, mindkét állam folyamatosan növeli nukleáris kapacitását, ráadásul India már olyan nagy hatótávolságú fegyvereket fejleszt, amelyekkel Kína egész területe elérhető.
Észak-Korea: Phenjan folytatja az „exponenciális” bővítést. A SIPRI szerint már nagyjából 60 összeszerelt robbanófejük van, és elegendő hasadóanyaguk további 30-hoz. 2025-ben sikeresen tesztelték az új generációs, szilárd hajtóanyagú Hvaszong-20 ICBM-et.
Izrael: Hivatalosan nem ismeri el, de modernizálja arzenálját, amit a dimonai Negev Nukleáris Kutatóközpontban végzett intenzív építkezések is bizonyítanak.
Hogyan lett Európa a világ legnagyobb fegyverimportőre?
Miközben a világ többi régiójában (Afrikában, a Közel-Keleten és Ázsiában) a fegyverimport volumene enyhén csökkent, Európa fegyverbehozatala az elmúlt ötéves ciklusban több mint a háromszorosára nőtt. A kontinens ezzel a globális fegyverimport 33 százalékáért felelős.
A háttérben egy kettős biztonsági sokk áll: az ukrajnai háború több mint 4 éves valósága megsemmisítette azt a hidegháború utáni illúziót, hogy a kontinensen nem lehetséges totális, konvencionális háború. Másrészt a washingtoni politikai fordulatok és a NATO-garanciák megkérdőjelezése miatt az európai kormányok pánikszerűen elkezdtek önálló védelmi képességeket kialakítani, vásárolni.
Mivel sem a hazai, sem pedig általában véve az európai hadiipar képtelen kiszolgálni ezt a hirtelen megnőtt igényt, ezért Európa importra szorul: a fegyverek 48 százaléka az Egyesült Államokból érkezik. Ez pedig tovább hajtja azt az ördögi kört, hogy a kontinens megpróbáljon saját fegyvergyártására támaszkodva leszakadni és kibújni a bizonytalanná váló amerikai védernyő alól.
A beszerzések szorosan összefonódnak a nukleáris stratégiával is. Az Egyesült Királyság – bár nem növelte közvetlenül a robbanófejei számát – feladta a transzparenciát, vagyis titkosította az adatközlést, illetve 12 darab atomfegyver-hordozásra alkalmas F-35A vadászgépet vásárol az USA-tól. Ezzel a lépésével gyakorlatilag feladja azt az 1990-es években hozott a döntését, hogy a RAF, vagyis a királyi légierő kötelékében nem lesznek atomfegyver hordozására alkalmas gépek.
Franciaország szintén fokozza a tempót: Emmanuel Macron elnök bejelentette az atomrobbanófejek számának növelését és az új generációs hiperszonikus nukleáris rakétákkal felszerelt Rafale-századok felállítását.
Mivel a hagyományos atomsorompó-rendszer (NPT) meggyengült – a 2026-os felülvizsgálati konferencia záródokumentum nélkül, kudarccal zárult –, a nukleáris fegyverek immár Európán belül is új szövetségeket kovácsolnak. Németország és több más európai állam jelezte, hogy a hagyományos, az USA-ra épülő NATO nukleáris megosztási megállapodásokat szeretnék kiterjeszteni a francia és brit nukleáris ernyőre is.
A nukleáris megosztás egy olyan elrettentési és védelmi megállapodás a NATO-n belül, amelynek keretében amerikai nukleáris fegyvereket telepítenek egyes európai szövetségesek területére. Ez részben a nem atomhatalom szövetségesek bevonását jelenti a védelmi tervezésbe. Ha ezt kiterjesztik a brit és a francia atomfegyverekre, akkor azokból is szállíthatnak csapásmérő eszközöket a nukleáris megosztás keretében európai szövetséges államokba.
A SIPRI jelentés úgy véli, hogy a kontinens nukleáris sakktábláján a geopolitikai instabilitás és az autoriter döntéshozatali mechanizmusok miatt, a téves számítások és az atomháború kockázata most nagyobb, mint a kubai rakétaválság óta bármikor - közölte az index.hu.
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
