Hálaadás a harmincéves Nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthonért - Az irgalmasság és a keresztyén szeretet élő példája

A Kárpátaljai Református Egyházkerület égisze alatt harminc éve működő Nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthon az irgalmasság és a keresztyén szeretet példája. A holland Stichting Hulp Oost-Europa segélyszervezet támogatásával létrejött intézmény azóta árva, félárva, mélyszegénységben élő, egészséges és fogyatékkal élő gyermekek számára nyújt szeretetteljes otthont, vallási és nemzeti hovatartozásra való tekintet nélkül. A kezdetben leányotthonként működő intézmény az évek során új küldetésekkel gazdagodott. Ma már fiúgyermekeket is befogadnak, hiszen a háború következtében egyre több az elárvult, magára maradt vagy elhagyott gyermek – fiúgyermek is, és a testvéreket nem választják el egymástól. Az otthon nem csupán menedéket ad: családot, biztonságot, jövőt és reményt is igyekszik nyújtani azoknak, akiknek az élet túl korán mutatta meg a nélkülözést és a fájdalmat. A fiatalokat továbbtanulásukban is támogatják, az önálló életre készítik fel őket, miközben továbbra is szeretettel gondoskodnak a fogyatékkal élőkről is.

A nagydobronyi gyermekotthon mára Kárpátalja legnagyobb ilyen jellegű intézményévé vált. Jelenleg közel 170 gyermek él itt, miközben az épület minden lakható zugát már benépesítették. A mindennapi gondoskodás egyre nagyobb kihívást jelent, ám az gyermekotthon vezetői és munkatársai nem csüggednek. Hiszik és vallják: aki eddig megsegítette őket, az a jövőben is gondot visel róluk. A harmincadik jubileum ezért nem csupán visszatekintés volt, hanem hálaadó és reménységgel teli ünnep, hiszen ezen a napon került sor az új épületszárny alapkőletételére is.

Az ünnepségen jelen voltak az intézmény támogatói, egykori és jelenlegi munkatársai, neveltjei és fenntartói. A vendégeket Katkó Andrea igazgató köszöntötte, Jézus szavait idézve: „Aki pedig csak egyetlen pohár friss vizet ad inni egynek e kicsinyek közül… semmiképpen sem fogja elveszteni jutalmát” (Mt 10,42). Az igazgató hangsúlyozta: ebben az otthonban sokan nem csupán „egy pohár vizet” adtak a gyermekeknek, hanem életük idejét, erejét, szeretetét áldozták arra, hogy a rájuk bízott kicsinyek otthonra találjanak. Hálával emlékeztek az alapítókra, támogatókra, munkatársakra és különösen néhai id. Katkó László igazgatóra, akinek áldozatos szolgálata máig meghatározza az intézmény lelkiségét.

Katkó Andrea elmondta: az 1995-ben átadott, eredetileg nyolcvan gyermek befogadására alkalmas otthon ma már közel kétszáz árva, félárva és magára hagyott fiúnak és lánynak nyújt biztonságot. Az új épületszárny építése ezért elengedhetetlenné vált. „Hisszük, hogy Isten előtt kedves ez a szolgálat, és hogy Ő továbbra is megadja a szükséges erőt és lehetőségeket” – fogalmazott.

Az alkalom Zán Fábián Sándor püspök áhítatával kezdődött, aki az irgalmas samaritánus történetén keresztül szólt a keresztyéni felelősségről. Kiemelte: a mai világban is sok a kifosztott, magára hagyott ember, s Jézus követőinek küldetése van közöttük.

„Nem a közömbösség világát kell építenünk, hanem az irgalmasságét” – hangsúlyozta a püspök. „Kiraboltak és elhagyottak mindig lesznek, de szükség van olyanokra is, akik lehajolnak hozzájuk.” Az igehirdető külön kitért arra, hogy ezek a gyermekek sokszor nem csupán anyagi értelemben szegények, hanem szeretetben is kifosztottak. Ezért különösen fontos, hogy az egyház és a keresztyén közösségek ne maradjanak szemlélők, hanem Krisztus szeretetével forduljanak feléjük. „Jézus ötlete volt ez a gyermekotthon” – fogalmazott. – „Az érzéseket tetteknek kellett követniük, és ma is – akárcsak a samaritánus történetében – erre hív bennünket az Úr: „Te is hasonlóképpen cselekedjél”.

Horkay László nyugalmazott püspök, az intézmény egyik alapítója szintén a felebaráti szeretet fontosságára hívta fel a figyelmet. Hangsúlyozta: ez a szolgálat imádsággal kezdődött, és Isten mindmáig megáldotta azt. „Ezeken a gyermekeken keresztül mutathatjuk meg Isten szeretetét” – mondta. – „Gondoskodjunk az elhagyatottakról, segítsük az intézmény bővítését, hogy valódi otthona lehessen mindazoknak, akiknek nincs hová menniük.”

A holland támogatók képviselője visszaemlékezett a kezdetekre, amikor szembesültek a kárpátaljai elhagyott gyermekek nehéz helyzetével, és elhatározták, hogy segítséget nyújtanak. Örömmel szólt arról is, hogy az évek során egyre többen álltak az ügy mellé, így az otthon folyamatosan fejlődhetett és bővülhetett. Reményét fejezte ki, hogy a háború hamarosan véget ér, és a gyermekek békében, szeretetben nőhetnek fel.

Az ünnepségen néhai Katkó László kedvenc énekével emlékeztek az alapító igazgatóra:

„Ott a mennyben az Úr minden győztesnek ád… aranyból koronát, fehér égi ruhát…”

Az otthon vezetősége emléklapokkal mondott köszönetet mindazoknak, akik az elmúlt három évtizedben szolgálatukkal, adományaikkal vagy szeretetükkel segítették az intézmény működését.

A jubileumon az első neveltek közül is többen jelen voltak. Sokuk története valódi csoda: diplomát szereztek, családot alapítottak, munkába álltak, s ma teljes értékű, helytálló emberekként élnek. Többen közülük visszatértek az intézménybe dolgozni, hogy abból a szeretetből adhassanak tovább, amelyet egykor ők maguk is kaptak.

A gyermekotthon jelenlegi legnagyobb kihívása az utógondozó otthon és a fiúrészleg bővítése. A fiúk számára ideiglenesen már kialakítottak egy külön szárnyat, ám hosszú távon új fiúház építése válik szükségessé. A tervezett fejlesztések révén az intézmény befogadóképessége kétszáz főre emelkedhet.

A jubileumi ünnepséget különösen reménytelivé tette, hogy az elmúlt év végén megszervezett Jónak lenni jó! kampány során a Magyar Református Szeretetszolgálat 1358-as adományvonalára befolyt összeget a nagydobronyi gyermekotthon új épületszárnyának felépítésére szánják. Bár az összeg önmagában még nem elegendő a teljes beruházás befejezéséhez, az intézmény vezetői bíznak benne: Isten ezután is kirendeli a szükséges segítséget, ahogy tette azt az elmúlt harminc év során is.

Az ünnepség végén a gyermekotthon lakói műsorral köszönték meg mindazt a szeretetet és gondoskodást, amelyet nap mint nap megtapasztalhatnak. A jelenlévők számára ismét nyilvánvalóvá vált: a nagydobronyi gyermekotthon nem csupán egy intézmény, hanem élő bizonysága annak, hogy a felebaráti szeretet ma is képes életeket megmenteni, reményt adni és otthont teremteni az elhagyatottak számára.

m.e.