Összetartozás napi csendesdélután Tiszaújlakon - Jézus a mi összetartozásunk forrása

Máramaros-Ugocsa egyházmegye református népe vasárnap a tiszaújlaki templomban gyűlt össze, hogy együtt emlékezzen meg a magyar szívnek fájó trianoni békediktátumról, hálát adjon azért, hogy Isten mindezidáig megtartott bennünket, s hogy ma már június negyedikén a határok által szétszakított, ám lélekben együvé tartozó magyar nemzet az összetartozást ünnepelheti.

Az alkalom Hunyadi Attila igei köszöntésével vette kezdetét. „Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr” – idézte a zsoltárost az esperes. Jézus eljött, hogy megváltson bennünket, örök életet ajándékoz a benne hívőknek. Erősödjünk ebben a testvéri közösségben, mondta. 

Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház (KRE) püspöke a két legfőbb parancsot helyezte a jelenlévők szívére – ez a megmaradásunk, az örök élet záloga –, melyet Jézus így fogalmazott meg az írástudó kérdésére válaszolva: „Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! A második így szól: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat!” (Mk 12, 29–30). Ha e két parancsolat betartására törekednénk, békességben és boldogan élhetnénk már itt e földi létben. 

Megmaradásunk és jövőnk Istennél van elrejtve, ezért imádkozhatunk. A mi nagy kegyelmünk, hogy tudjuk: Jézus Krisztus a Messiás, általa vagyunk az Atya örökösei. A püspök arra is figyelmeztetett, hogy meg ne keményítsük szívünket, amikor halljuk Isten szavát. Ma még tart a kegyelem ideje, most még kérdezhetjük, mit tegyünk, hogy elnyerjük az örök életet, de lesz idő, amikor keresik az emberek a helyet, ahol hirdettetik az ige, amikor már szívesen hallanák Istent, keresik rá az alkalmat, ám nem adatik az ige. „Bolyonganak, és keresik az ÚR igéjét, de nem találják” (Ám 8, 12). Ne szalasszuk el az alkalmas időt!

Ezt erősítette meg Danku Gábor, a KRE főgondnoka is, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy a sátán, a „szétdobáló” ma is igen keményen dolgozik azon, hogy szétverje a családokat, közösségeket, gyülekezeteket. Őt csak igével, Jézus Krisztussal győzhetjük le. Éppen ezért oda kell szánni az időnket, „áron is megvegyétek az alkalmatosságot”, hogy megmaradjunk amellett az Isten mellett, aki mindezidáig megtartott bennünket. 

2010-ben a magyar Országgyűlés a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította az első világháborút lezáró trianoni békediktátum aláírásának dátumát. Mert többen megértették, hogy nem búslakodni és vágyálmokat kell kergetni, hanem a magyarságot egységes nemzetté kovácsolni, fogalmazott Fülöp Barna, Magyarország Beregszászi Konzulátusának konzulja.  A nemzeti összetartozás napja emlékeztet bennünket, hogy bár különböző régiókban élünk, egyetlen nemzet vagyunk, anyanyelvünk gazdagsága, kultúránk sokszínűsége erősít és összeköt bennünket, az egész világon élő magyar közösségeket. Ápoljuk hát és őrizzük továbbra is az identitásuk alapját szolgáló magyar nyelvet és kultúrát, álljunk egymás mellé és összefogva építsük a közös jövőt, zárta gondolatait a diplomata. 

Szeresd az Urat és a felebarátodat – a mi összetartozásunk ebből a szeretetből fakad. Ebben az összetartozásban legyünk erősek, fogalmazott zárszavában Laskoti Zoltán, az alkalmat szervező Máramaros-Ugocsa Egyházmegye missziói bizottságának az elnöke. Ha Jézusra, a mi összetartozásunk forrására építünk, akkor lesz jövőnk, lesz megmaradásunk. Ahogy az alkalmon szolgáló Claritas együttes is énekelte az anyanyelvvel kapcsolatosan: megtanulom, megőrzöm, tanítom, továbbadom – legyen életprogramunk a hitünkkel is ezt tenni, mondta a lelkész.

Az alkalom Varga András beosztott lelkész áldáskérésével, közös énekléssel és szeretetvendégséggel ért véget.

Kovács Erzsébet