Kézműves foglalkozás a Glória Ifjúsági Központban - „Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket…”

Isten csodálatos gondviselése, hogy a háborús időszakban is működhetnek az Örömhír Klubok, folyhat a misszió a kicsik és a nagyok között. Az evangélium üzenete az, ami reménye lehet gazdagnak, szegénynek, mert Isten nem nézi, ki honnan érkezik, milyenek a családi körülményei. Egyformán fontos számára minden ember. Ez Jézus tanítása: „Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba” (Márk 10,15). Az igén keresztül kéri a felnőtteket, hogy ne keményítsék meg szívüket, hanem engedjenek Isten szeretetteljes meghívásának, és vigyék hozzá a gyermekeket. 

A Tiszabökényi Glória Ifjúsági Központban február 4-én ifjúsági alkalomra gyűltek össze a gyerkőcök, hogy a bibliai üzenet meghallgatása után a kézügyességüket is bizonyítsák. Tartalmas együttlétre került sor a mintegy 35 jelenlévővel. A rendezvény elején Barta Elemér református missziós lelkész igével köszöntötte a vendégeket: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa” (Márk 10,14). S ki ne vágyódna Isten országába?!

A tanítás Nikodémus és Jézus beszélgetéséből indult ki, melynek személyes üzenete: „Ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát” (János 3,3). Mennyire fontos, hogy ez az üzenet eljusson az emberekhez! A gyerekek okosan válaszoltak a kérdésekre, minden szavát itták a tanítónak. Aki elfogadja Jézust megváltójának, újjá kell születnie! Nem maradhat olyan, aki volt, hanem változnia kell! Mindenben követnie kell Jézust, ami abból áll, hogy engedelmeskedik neki. Szót fogad. Nem azt tesz, amit akar, hanem azt, ami Isten szerint helyes. Ezért is fontos, hogy a gyerekek igeközelben legyenek! Sokszor mégis a szülők, a felnőttek akadályozzák meg, hogy a gyermekeik elmenjenek istentiszteletre és kapcsolatba kerüljenek a szabadító Úr Jézussal, aki megmenthetné őket, hogy életük, mégpedig örökéletük legyen. Az ige meggyökerezése, majd szárba szökkenése függ a rendszeres lelki táplálkozástól, előfeltétele a rendszeres igehallgatás és -olvasás. 

Nagy Barnáné Szakadáti Rita és Danku-Engi Margitka tiszaháti kézművesek a szövés, illetve a csuhéfonás mesterségét mutatták be, lehetőséget adva a jelenlévőknek a népi hagyomány kipróbálására. Nemcsak a hagyományőrzést vállalták fel, de Krisztusért járva követségben igei szolgálatot is végeztek a gyermekek között. E beszélgetések pedig közelebb vittek Isten országához. 

A szövőkeretek használata okozott némi fejtörést – míg a kisebbekkel jobban boldogultak a fiatalok, a nagyobb eszközök használata már több kihívást jelentett. Az anyagból vágott „fonalak” húzogatása oda-vissza egy idő után már szaporán ment. Szükség volt ehhez a türelmes tanításra, ami meghozta „gyümölcsét”. A kukorica csuhéból készült apró tárgyak elkészítése igazi sikerélmény volt. Még a kisebbeknek is sikerültek az alkotások! Boldogan vitték haza megmutatni!

Összegzésként elmondható, áldott délutánt tölthettek el együtt, akik eljöttek a február eleji közösségi programra. Nehéz szavakba önteni az érzéseket. Figyelmesség, előzékenység, imádság. Mind megvolt. Az idősebbek türelemmel segítettek a gyerekeknek, magyaráztak nekik, vezették a kezüket a szövésnél és kedvesen biztatták őket, ha ellankadtak. 

A közösség ereje egyértelműen tapintható volt a teremben, ahogy az előítéletmentes, feltétel nélküli krisztusi szeretet is. Ez az igazi szeretet, ami megtart és előrevisz. Nem az a szeretet, ahogy én szeretek, hanem ahogy Krisztus. „Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket.” (1János 4,19)

Jó volt megtapasztalni! Dicsőség az Úrnak ezért a délutánért!

Bodnár Diána