Csendesnap a tiszabökényi Glória Ifjúsági Központban - Élet Jézussal vagy örök halál Jézus nélkül

Még tart a kegyelmi idő, még szól Isten igéje – Kárpátalján is. Június 3-án csendesnapra hívogatott Krisztus, hogy lelassulva, megpihenve az Ő lábainál lelki táplálékot vegyen az, akinek szívében vágyakozás van az élő Isten után. A tiszabökényi Glória Ifjúsági Központban gyűltek össze a helyiek és a környező falvakból érkezők az egész napos programra. 

„Az élet Jézussal vagy örök halál Jézus nélkül” címet viselő igei alkalom célja volt, hogy minél több ember részesülhessen az Isten által felkínált ingyen kegyelemben, a feltétel nélküli szeretetben, felismerve az üdvösségre vivő egyetlen utat fia, a szabadító Úr Jézus Krisztus személyében. „Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban.” (1Jn 5,12)

Pár hónapja indult a csendesnap szervezése, nem volt kérdés, szükség van rá. Napjainkban még inkább. Látjuk a Gonosz tombolását, pusztító munkáját tőlünk távol és közel. Érezzük a negatív hatásait otthonunkban, környezetünkben. A hitetlenség olyan méreteket öltött a világban, hogy az ember akar mindent megoldani életében, ragaszkodva a földi gazdagsághoz, a hamis csillogáshoz. Uralkodási vágya határtalan, nincsenek gátlásai. 

Az Isten nélküli élet egyenes következménye a káosz. Látjuk, háború dúl a nemzetek között, mert háború dúl a lelkekben. Nincs békesség a családokban és a munkahelyeken. A Biblia így ír az utolsó időkről: „Meghasonlik az apa a fiával, és a fiú az apjával, az anya a leányával, és a leány az anyjával, az anyós a menyével, és a meny az anyósával” (Lk 12, 53). Ebben az áldatlan állapotban az egyetlen reménysége az emberiségnek, hogy Isten szereti. Érthetetlen kegyelem ez, amit a Teremtő kínál mindenkinek.

Barta Elemér missziós lelkész a 127. zsoltár szavaival üdvözölte a jelenlévőket: „Ha az ÚR nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. Ha az ÚR nem őrzi a várost, hiába óvják azt az őrök. Hiába keltek korán, és feküsztök későn: fáradsággal szerzett kenyeret esztek. De akit az ÚR szeret, annak álmában is ad eleget” (Zsolt 127, 1–2).  

Id. Pocsai Sándor, a Csongori Bethesda Szenvedélybetegeket Mentő Misszió lelkipásztora hirdette délelőtt az igét. 

„Ahhoz, hogy Krisztus nélkül eljusson valaki a kárhozatba, nem kell tenni semmit se. Ebbe születünk bele, és biztosan haladunk efelé.” A kárhozat várományosai vagyunk, ez tény. Vizsgálódjunk! – hangzott a felszólítás a csendesnapra összegyűltek felé. „Vizsgálj meg engem, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton és vezess az örökkévalóság útján!” (Zsolt 139, 23–24) Nemcsak a diákoknak kell vizsgálódnia, azaz vizsgázni, hanem a keresztyén embernek is. Helytállásból. Miért és mikor van szükség erre? Folyamatosan. Más kérdés, hogy legtöbbször csak akkor megyünk „vizsgálatra”, ha baj van, de Isten arra figyelmeztet, hogy ne bízzuk el magunkat. Lássuk meg, milyenek is vagyunk valójában! Dávid is, aki a fenti zsoltár szerzője, tudta, hogy nem lehet biztos magában, erejében. Mert esendő, mert ott a bűn az életében. Nem rejtheti el. Ő sem és én sem. Viszont a töredelmes szív őszinte bűnbánata mindig meghallgatásra talál. Ezt ígéri Isten: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő, megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól” (1Jn 1, 9). 

Az ebédet követően a nagypaládi Szatmár énekegyüttes dicsőítette Istent, aki hatalmas, mindenható Úr. Kutasi Máté és Kutasi Márk tolmácsolásában pedig a „Mi Atyánk, ki vagy a Mennyekben…” imádság hangzott el párbeszédes formában. Az Isten és az imádkozó ember diskurzusa tanulságos volt: a hívő ember gyakran beleesik abba a hibába, hogy sablonossá teszi e bensőséges beszélgetést, elfeledkezik az Úrtól tanult imádság sorainak jelentőségéről.

A délutáni órákban Laskoti Zoltán szőlősgyulai református lelkész szavai által szólt az Úr az egybegyűltekhez. A következő kérdés hangzott el: szimpatizáns vagy tanítvány akarsz lenni? Jézus körül mindig voltak érdeklődők, rajongók, de nem mindenki lett a követője. Voltak, aki mellette tartózkodtak, mert tetszett nekik mindaz, amiről Jézus beszélt. Egyszerűen jól érezték magukat a közelében. De nem mentek tovább, és „nem adták meg” magukat a mentő szeretetnek. Ma is hasonló a helyzet. Vannak, akiknek szimpatikus a „jó pásztor”, aki életét adja juhaiért (lásd János 10,11), de maguk nem hajlandók megmozdulni és cselekedni. Jó hallani, hogy van bocsánat és Isten szerető Isten. De amikor indulni kellene, nem a Golgota keresztje felé indulnak. Hanem az ellenkező irányba. A bűneikhez ragaszkodnak. Ők azok, akik hallják az igét, de a szívükben nem gyökeredzik meg (lásd a megvető példázata a Máté 13-ban), nem vállalják fel Krisztust. Odaszánás nélkül nincs tanítványság. Odaszánt élet pedig csak akkor lesz, ha döntök Krisztus mellett! A következő kérdéseket tegyük fel magunknak! Ki nekem a Krisztus? 

Olyan valaki, aki új élettel tud megajándékozni, vagy csak egy szimpatikus híres személy? Nem mindegy, én kinek vallom: életem Urának vagy egy távoli ismerősnek.

Hunyadi Attila, Máramaros-Ugocsa Egyházmegye esperese köszöntésében a következő biztatást helyezte a gyülekezet szívére: az Úrban való öröm a teljes öröm. Csak Krisztusban lehet életünk. „Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.” (Jn 17, 3) 

A csendesnapon személyes bizonyságtételek hangzottak el; többen elmondták, miként szabadította meg őket Krisztus nyomorúságukból, s hogyan vette át az uralmat életükben. Azok a férfiak és nők, akik már átélték a szabadító Jézus kegyelmét, tudják, mit jelent igazán szabadnak lenni. Szabadnak lenni minden megkötözöttségtől (önelégültség, szenvedélyek stb.) olyan öröm, amit semmivel sem pótolható. Mert az örömforrás maga Jézus Krisztus. Ő tanította: „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom, örüljetek!” (Fil 4, 4) A templomba járó emberek tragédiája sokszor, hogy nem tudják: különbség van a templomba járás és a Krisztussal járás között. Ahogy az öröm és a bánat között. Mert a savanyú keresztyén nem építi Isten országát, de módszeresen elriasztja az Isten után vágyódó lelkeket. 

A Glória Ifjúsági Központ közösségének énekszolgálata zárta a csendes napot, hálát adva az áldásokért.
Jézus ma ezt üzeni: „Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem Isten haragja marad rajta” (Jn 3, 36) Az ének sorai magyarázzák, miért tűri meg Isten a bűnös világot. „Csak az Úrnak nagy kegyelme, hogy még nincsen végünk. Mert reánk tör, hogy elnyelne gonosz ellenségünk. Száz veszéllyel utunk telve, s nincsen erőnk nékünk. Csak az Úrnak nagy kegyelme, hogy még nincsen végünk.”

Isten szereti a teremtményét és hazavárja. Oda, ahol leteheti gondját. Hívja, térjen meg bűnös útjáról, és hagyja el a gonosz dolgokat. Ma még tart a kegyelmi idő… De hogy meddig, nem tudjuk. Ezért „Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint az elkeseredéskor.” (Zsid 3,15)

Bodnár Diána