Valószínűleg a kárpátaljai magyar és német közösséget ért hatalmas veszteség, a közös gyász és fájdalom miatt alakult úgy, hogy a második világháború utolsó hónapjaiban a Szovjetunióba hurcolt százezrek sorsának kutatása legelőször itt nálunk, a „kishazában” kezdődött el. No és természetesen nem szabad lebecsülni azoknak a kutatóknak a bátorságát, akik a korábban szigorúan tiltott témát felvetették, hangzott el a GULAG-GUPVI-kutatók beregszászi nemzetközi fórumán, melynek szervezői között ott találjuk a Szolyvai Emlékparkbizottság, a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet, illetve az Ungvári Nemzeti Egyetem Magyar Történelem és Európai Integráció Tanszéke vezetőit.
A rendezvénynek különös aktualitást adott az országunkban zajló fegyveres konfliktus. Mert az előadásokból és a hozzászólásokból egyaránt kiderült, hogy a háború minden esetben a legrosszabb megoldás. Sajnos, hogy a mai nemzedékek tagjainak ismét szembesülniük kell ezzel a szomorú ténnyel, fogalmazott köszöntőjében Tóth Mihály a Szolyvai Emlékparkbizottság elnöke.
A közös ima után Stifter Ádám, a Külgazdasági és Külügyminisztérium keleti kapcsolatok fejlesztéséért felelős helyettes államtitkára beszélt a málenykij robothoz kapcsolódó kutatások, valamint a kollektív emlékezet ébrentartásának fontosságáról.
Zékány Krisztina, az Ungvári Nemzeti Egyetem Magyar Filológiai Tanszékének vezetője az „Orosz földön meggyötörve” c. kötet – amely a korábbi nemzetközi konferencia előadásait tartalmazza – elemzése kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy akár a tragikus emberi sorsokat, akár a szovjet hatóságok intézkedéseinek a következményeit tanulmányozzuk, mindenképpen oda jutunk el, hogy az új hatalom az itt élők megfélemlítésére törekedett.
A kárpátaljai kötődésű GUPVI-foglyok hazatérésének körülményeiről Molnár D. Erzsébet, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanára, a Lehoczky Tivadar Társadalomtudományi Kutatóközpont igazgatója tartott érdekfeszítő előadást. Míg az első lágerlakók megérkezéséig az óvatos optimizmus jellemezte a hozzátartozók viselkedését, az első transzportokban 1945 januárjában hazatérők láttán már a kétségbeesés vett erőt rajtuk. Hisz a csontsovány férfiak beszámoltak fogva tartásuk körülményeiről s arról az embertelen bánásmódról, amelyben valamennyien részesültek.
Minden korábbi értékrend érvényét vesztette, lenullázódott – ezt az óriási sokkhatást kellett feldolgoznia Kárpátalja népének a szovjet hadsereg bejövetele és az új hatalom berendezkedése után, hangsúlyozta Váradi Natália, a Rákóczi Főiskola tanára. Ugyanis Kárpátalja szovjetek általi bekebelezése után nyomban elkezdődött a totális államosítás, majd hamarosan a mezőgazdaság kollektivizálása, amely óriási szenvedéssel járt. Az előadó beszélt a kárpátaljai magyar értelmiség polgárjogi mozgalmairól is.1971-től közülük a legbátrabbak a Moszkvába eljuttatott több beadványban sorolták fel az itteni magyarok sérelmeit, s kértek azokra mihamarabb megoldást.
Zubánics László történész, az Ungvári Nemzeti Egyetem Magyar Történelem és Európai Integráció Tanszékének vezetője előadásában arról számolt be, hogy szülőfalujában, Guton a második világháborúban életét vezstett nyolc honvéd és a szovjet koncentrációs táborokban elpusztult 56 férfi olyan veszteséget jelentett a falu számára, hogy az jelentősen kihatott a következő évtizedek demográfiai mutatóira is.
Jelentős eltérések vannak a szovjet központi katonai levéltárból a hadifoglyokra vonatkozó és Budapestnek átadott kartotékok és a helyszínen összegyűjtött adatok között, mutatott rá Dupka György gulágkutató. Ez és a sok-sok névelírás jelentősen megnehezíti az elhurcoltak és a fogságba vetettek azonosítását. A történész beszélt azokról a tévhitekről is, amelyek mindmáig tovább élnek. Példaként említette Szerednyét, ahol zömében gögörkatolikusok éltek, és élnek ma is, s akiket a közhiedelem szerint nem érintett ez az atrocitás. Ám a Moszkvából beszerzett dokumentumokból kiderült, hogy 120 férfit mégiscsak elhurcoltak onnan Szolyvára. Igaz, néhány héttel később hazaengedték őket, ám akkorra már az embertelen bánásmód és a járványos betegségek miatt húszan mégis odahaltak.
Marosi István, az Ortutay Elemér Szakkollégium igazgatója a II. János Pál által boldoggá avatott Orosz Péter vértanúról, a görögkatolikus egyház katakombaszolgálatának egyik megszervezőjéről tartott előadást. Ennek során a következőket hangsúlyozta: valószínűleg ma már nem az a leglényegesebb, hogy a korábbi vértanú és szolgatársai tartották a lelket a körülöttük élő görögkatolikus hívek maroknyi csoportjában, hanem az, hogy tevékenységük messze túlmutatott és például szolgált más gyülekezetek tagjai számára is.
A pokol bugyrai megszámlálhatatlanok, mint ahogy a szovjet lágerekbe hurcolt nők kiszolgáltatottsága is mérhetetlen, fogalmazott „Anyaság és gyermeknevelés a GULAG-GUPVU táboraiban és a száműzetés helyein” című előadásában Bimba Brigitta, a Debreceni Egyetem történelem és néprajzi doktori iskolájának abszolvált hallgatója. A fizikai fájdalmakat és a rengeteg megaláztatást sokszor tetézték különböző lelki traumák, hisz gyakran előfordult, hogy a lágerben megszületett kisgyermeket egy idő után elvették anyjától, és más néven az ország különböző árvaházaiban nevelték tovább őket. E sorsokat kutatva csúcsosodik ki a szovjetrendszer mély emberellenessége, ami máig ható transzgenerációs problémákat okoz.
Meskó János ungvári helytörténész a tragikus sorsú, később boldoggá avatott Romzsa Tódor görögkatolikus püspök utolsó napjait elevenítette fel. Megtudtuk, hogy a közúti balesetnek álcázott merényletet a szovjet felsővezetés rendelte el, mivel Moszkvában sokaknak az volt a meggyőződése, hogy a püspök szoros kapcsolatban áll a föld alá kényszerült ukrán nacionalisták mozgalmával.
A továbbiakban Zubánics László és Dupka György azokat a tanulmányokat ismertette tézisszerűen, melyek szerzői különböző okok miatt nem tudtak részt venni a fórum munkájában. Ezek az írások – többek között a vértanúságot szenvedett Pásztor Ferenc beregszászi római katolikus plébánosról, a Demkó Mihály és Földessy Gyula magyar országgyűlési képviselők meghurcoltatásáról, valamint a szovjet rezsim által meggyalázott és elpusztított beregvidéki magyar emlékekről szóló – a nemzetközi tudományos emlékkonferencia következő kötetében olvashatók majd.
Az emlékkonferencia koszorúzással ért véget.
Kovács Elemér
Iratkozz fel a Kárpátinfo.net csatornáira: Facebook, Instagram, Twitter, Telegram, Google Hírek
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
