A vasárnapi szentmise után zenés-irodalmi összeállítással emlékeztek az 1956-os forradalom és szabadságharcra a beregszászi római katolikus templomban. A megható pillanatokban bővelkedő együttléten számos, az alkalomhoz illő dal, illetve vers hangzott el a Krajnik Irénke vezette kórus tagjainak előadásában. Valószínűleg a háború okozta lelkiállapotunkkal magyarázható, hogy szívünkben a szokásosnál is mélyebb visszhangra találtak a következő sorok: „Európa ismét hallgatott”, „Minket nem lehet innen elűzni”, „A jók mennek el”, vagy „Benne van a mohos kőben a szabadság ára”. Illetve felcsendült egy dal, amelyik bár az 1920-as évek második felében, a cseh érában született, ám igencsak komoly aktualitással bír, mivel arról szól, hogy „leszedték a turulmadarat a munkácsi várról”.
Ma csillagfénnyel írt kudarcainkra emlékezünk. Ezekben a 66 évvel ezelőtti napokban Budapest lázas reményben fürdött, és a 2. világháborút követő 9 esztendei félelem, szorongás és kétségbeesés után boldogan lélegezte a szabadság levegőjét – kezdte ünnepi beszédét Bárdos István tanár, az alkalom egyik szervezője. – Az utcán gyülekező egyetemi ifjúság, értelmiségiek és munkás fiatalok akkor még nem tudták, hogy ki az közülük, aki e lelkes napokat nem éli túl, hogy szovjet tankok lövik majd rommá otthonukat.
Még nem tudták, hogy százakat gyilkolnak le, hogy százezrek menekülnek idegen földre a visszatérés reménye nélkül. Még nem tudták, hogy a kivégzettek testét majd kátránypapírba csavarják és arccal a föld felé jeltelen tömegsírokba vermelik el. Az ’56-os forradalom leverése a XX. század egyik nemzeti tragédiája lett – fogalmazott Bárdos István. – Ám nincs olyan zsarnokság, amely össze ne omlana egy nemzet közös akaratától. A mohácsi vészt követő évszázadokban annyi megpróbáltatást élt át a magyar nemzet, hogy fel kellett volna morzsolódnia, el kellett volna pusztulnia. Mégis itt vagyunk! „Megfogyva bár, de törve nem!” – zárta gondolatait a szónok Vörösmartyt idézve.
Olyan időket élünk, amikor önkéntelenül is adódnak a párhuzamok az ’56-os események és a mai valóság között. Miközben az ország élet-halál harcát vívja, aközben földönfutókká vált százezreken kell segíteni, szállást, ételt adni nekik, vigasztalni őket, kimutatva mélységes együttérzésünket, mély szolidaritásunkat. Közben nem feledkezhetünk el arról sem, hogy nekünk is helyünk van itt, a Kárpátok alatt.
Kovács Elemér
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
