1944 novemberében, amikor gyakorlatilag már átvonult a front Kárpátalján, az emberek azt hitték, hogy végre béke lesz, akkor kezdődött az itteni magyarság szenvedéstörténete. Nem volt család, akit ne érintett volna az elhurcolás borzalma, hisz 18 és 50 év közötti férfi szinte minden házban élt. S őket, a legéleterősebbeket, a háromnapos munka hazug meséjével lágerekbe vitték. Levéltári források által bizonyítható adatok alapján mintegy harmincezerre becsülhető a kárpátaljai elhurcoltak száma, s egyharmaduk soha nem is térhetett vissza szülőföldjére. Akik visszajöttek, azok nagy része sem sokkal élte túl a hazatérését.
Gyász, szomorúság és a hallgatás kényszere maradt utánuk. Minden év novemberében rájuk emlékezünk. Azokra, akiknek egyetlen bűnük az volt, hogy magyarnak születtek, s azt nem tagadták meg.
A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, a Beregszászi Polgármesteri Hivatal és a történelmi egyházak a hagyományokhoz híven idén is közösen emlékeztek meg a málenykij robot áldozatairól Beregszászban. A főhajtás a főiskola udvarán felállított, Matl Péter szobrászművész Gúzsban c. szoborkompozíciója előtt vette kezdetét. Ahol Csernicskó István rektor emlékezett a 78 évvel ezelőtt történtekre. Amikor is arra szólították fel az ittenieket, hogy jelentkezzenek háromnapos munkára. „A Kárpátaljai magyarok nem félnek a munkától. Akkor sem féltek, így jóhiszeműen indultak el a helyreállítási munkákra. Ehhez képest a tragédiák sorozata vette kezdetét. Már a Szolyvára vezető úton, majd aztán a szolvai gyűjtőtáborban, azt követően meg az innen a különböző lágerekbe vezető hosszú és megerőltető úton, és később a lágerekben vagy a halálukat lelték, vagy testileg-lelkileg megnyomorodva térhettek csak haza. Nekünk kötelességünk emlékezni azokra, akik bűntelenül egy embertelen rendszer áldozatai lettek” – fogalmazott a rektor.
A koszorúzást követően a résztvevők a református templomba vonultak, ahol ökumenikus istentisztelet keretében emlékeztek a kárpátaljai magyarság legnagyobb XX. századi tragédiájára. Molnár János római katolikus plébános, püspöki helynök arról szólt, hogy mindig voltak és vannak olyanok, akik úgy gondolják, joguk van mások felett ítélkezni.
Ez az ember bűnös létéből fakad, s már Bibliában is látunk példákat: Káin megöli testvérét, Józsefet eladják testvérei, Dánielt és társait égő kemencébe vetik, Jézust egy „kirakatperben” keresztre feszítik… ’44-ben is egyes csoportok úgy gondolták, joguk van ítélkezni: hazug szóval háromnapos munkára hívták be a magyar férfiakat, akikre végül is megpróbáltatás, kínszenvedés, halál várt. Eleinket ott, a lágerekben is erősítette Isten: „Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket meg nem ölhetik.” (Mt 10, 28) Mi pedig vigasztaljuk egymást az ige szavával: „Ne szomorkodjatok, mint a többiek, akiknek nincsen reményük. Ha Jézus, mint ahogy hisszük, meghalt és feltámadt, akkor Isten vele együtt feltámasztja azokat is, akik Jézusban hunytak el” (1Thessz 4, 13-14).
Marosi István görögkatolikus áldozópap arról szólt, hogy Isten mindig ott van azok mellett, akiket nehézségek, próbák sújtanak, ám nem tagadják meg az ő nevét, nem hajolnak meg a bálványok előtt. Mi magunk is kerülünk olyan helyzetbe, amikor Isten különleges kegyelmére van szükségünk. „Mert az aranyat tűzben próbálják, a kiválasztottakat meg a balsors kohójában” (Sir 2, 5). Ám akik mellett ott van Jézus, azoknak van menekvésük, van életük, jövőjük, hangsúlyozta Marosi István.
Taracközi Ferenc református lelkész Isten mindennapi életünkben való jelenlétének fontosságát hangsúlyozta, hisz Isten nélkül bejön életünkbe a félelem, megjelenik a gyilkosság. Az ember Isten nélkül nem boldogul. Történelmünk nehéz pillanatai vezessenek bennünket Istenhez, s ne feledjük, megemlékezésünk is esetlen, ha nincs ott az Úr.
A továbbiakba Molnár D. Erzsébet, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Lehoczky Tivadar Társadalomtudományi Kutatóközpontjának igazgatója a beregszászi elhurcoltakra emlékezett. Orosz Ildikó, a Rákóczi Főiskola elnöke szomorúan konstatálta, hogy a XXI. század nemzedékének is meg kell ismernie a háború borzalmait.
Ma a sztálinizmus áldozatai mellett a mostani orosz-ukrán fegyveres konfliktus áldozataira is emlékezünk.
Az egyperces néma főhajtást és nemzeti imádságunk eléneklését követően a résztvevők felolvasták a beregszászi áldozatok neveit, majd fáklyás menet indult a sztálinizmus áldozatai beregszászi emlékművéhez, ahol elhelyezték a megemlékezés koszorúit és gyertyáit.
Kovács Erzsébet
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
