Október 23-án az 1956-os magyar forradalomra és szabadságharcra emlékezik a világ magyarsága. Azokra a dicső napokra, amikor egy nemzet azt mondta: elég volt. Azokra a bátor ifjakra emlékezünk, akik a szabadságért Dávidként szembe mertek szállni Góliáttal, hogy aztán alapjaiban rengessenek meg egy ledönthetetlennek hitt eszmét, birodalmat…
Beregszászon a vasútállomás mellett 2016-ban Magyarország Beregszászi Konzulátusa és a Polgármesteri Hivatal által emelt ’56-os emlékműnél a Pro Cultura Subcarpathica és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola szervezésében emlékezett a város magyarsága. Akik elsőként Bartis Ferenc Utószó című versét hallgatták meg Radvánszky Ágoston, a Rákóczi Főiskola történelem szakos hallgatója tolmácsolásában. Az ünnepségen elhangzott Pintér Béla ’56 él! című dala is a szintén főiskolás Pivnyeva Nikolett és Nagy István előadásában.
Az 1956. október 23-án utcára vonulók egyszerű emberek voltak, akik azt érezték, hogy elég volt az zsarnokságból. Ez nem felülről szervezett, gondosan megtervezett megmozdulás volt, és nem külföldről pénzelt forradalom, hanem hétköznapi hősök tettei vezettek odáig, hogy az első repedések megtörténtek azon a bizonyos vasfüggönyön, és az első roppanások is megtörténtek a birodalom eresztékein – kezdte köszöntőjét Csernicskó István, a Rákóczi Főiskola rektora. – Nagy napok voltak azok, nehéz idők. Mi itt, Kárpátalján, tudjuk jól, hogy milyen nehéz a nehéz időkben. De ha akkor voltak emberek, akik bátrak voltak, és tudták, hogy meg kell tenni azt, amit lehet, akkor nyilván ma is van lehetőségünk arra, hogy – tetteinket átgondolva, emlékezve arra, hogy aki mer, az tud eredményeket elérni – mi is meg tudjuk tartani közösségeinket, jelenünket és jövőnket, mondta a rektor.
„A magyar nemzet 1956-ban mutatta meg igazi jellemét, bátorságát és szabadságszeretetét, azt hogy nem engedünk a 48-ból. Mert bár sokszor térdre kényszerültünk, elbukott a Rákóczi-szabadságharc, a túlerőben levő osztrák-orosz hadak is legyőztek minket 1849-ben, aztán még el kellett szenvednünk Trianont is, és igen, leverték az 1956-os forradalmat is, de ezek lélekben megerősítettek minket és mindannyiszor talpra álltunk, nem vesztettük el hitünket. Mai függetlenségüket és szabadságunkat pedig ennek a különleges képességünknek köszönhetjük, hogy az elszenvedett kudarcokból erősebbek tudtunk lenni” – fogalmazott ünnepi beszédében Buczkó István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának vezető konzulja. Aki a továbbiakban a közös cél érdekében történt hatalmas összefogás fontosságát hangsúlyozta. Azt, hogy ’56 az egyetemes magyarság eseménye volt, s hatást gyakorolt a határon túli magyarokra is. „Október 23. a magyarok számára a szabadság ünnepnapja. Hajtsunk ma fejet és tisztelegjünk azon hősök és áldozatok emléke előtt, akiknek bátorsága, áldozatvállalása, emberi méltóság iránti elkötelezettsége nélkül a magyar nemzet tagjai ma nem ünnepelhetnének szabadon, nem lehetnénk büszke nemzet” – zárta gondolatait a diplomata.
Az 1956-os hősökre való emlékezés nemcsak kötelesség, hanem felelősségvállalás is. Hisz történelmi múltunk örökséget hagy és egyben soha el nem évülő felelősséget is: nekünk ezt tovább kell vinni, tovább kell adni – kezdte ünnepi beszédét Váradi Natália, a Rákóczi Főiskola Történelem és Társadalomtudományi Tanszékének professzora, ’56-os kutató. – Az 1950-es években a diktatúra kezében tartotta a jelent, kénye kedve szerint átírta a múltat, s azt hitte, a jövőt is ő fogja diktálni. Csakhogy az 56-os események megfogalmazták és bebizonyították, hogy a cselekedetekkel el kell számolni…
Az 1956-os forradalom eseményei az összmagyarság összefogásának szép példája, mondta a történész. Aki szólt a kárpátaljai ötvenhatosokról, bátor kiállásukról, illetve a megtorlásokról. Ötvenhat hősei nem várják el, hogy pontosan tudjuk óráról órára, milyen események zajlottak, és azt sem várják el, hogy kívülről fújjuk a nevüket. Egy dolgot azonban biztosan elvárnak, és joggal: hogy hűek legyünk azokhoz az eszmékhez, célokhoz, amiket ők kitűztek, és vigyük tovább a hitet és az egységet, hangsúlyozta Váradi Natália. A múlt kötelez, a bátraknak tisztelet.
Ma emlékezünk és hálát adunk azért, hogy minden időkben voltak hősök, akik kitartottak, akiktől tanulhatunk, akikre mint példaképekre tekinthetünk föl, nem feledve, hogy nekünk is megvan a magunk Istentől meghatározott feladata, és ezt nekünk is teljesítenünk kell, kezdte köszöntőjét Molnár János beregszászi római katolikus plébános, püspöki helynök. Az ötvenhatosok nem tettek mást, mint becsülettel teljesítették azt, amiről úgy érezték, hogy a kötelességük, hogy felelősséggel tartoznak Istennek és a hazának, a nemzetnek. Ezeket a kötelességeinket nekünk is ismernünk kell, Istennek tetsző módon teljesítenünk is kell azt, hogy a Mindenható, aki mindeddig megőrzött bennünket a történelem folyamán évszázadokon keresztül, a sok nehézség, viszontagság és megpróbáltatás ellenére, továbbra is őrizze meg nemzetünket, áldjon meg bennünket, hogy valóban keresztényként, magyarként megmaradva, megőrizve értékeinket továbbadhassuk a következők nemzedékeknek, fogalmazott Molnár János.
Végezetül a konzulátus, a főiskola, városi tanács és a civil szervezetek képviselői elhelyezték az emlékezés koszorúit az ’56-os bátrak tiszteletére állított emlékmű előtt.
Kovács Erzsébet
Iratkozzon fel a Kárpátinfo.net csatornáira:
Facebook, Instagram, Twitter, Telegram
Olvassa a Kárpátinfo.net híreit a Google News oldalon.
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
Forrás
Friss hírek
Legolvasottabb
