7 ital, amit őseink még ittak, de mi már elfeledkeztünk róla

Leleményes őseink hamar felfigyeltek arra, hogy erjesztés útján ízletes és mámorító itókák keletkeznek. Minden bizonnyal egy különös véletlen játszhatott ebben közre, de mivel azt tapasztalták, hogy tőle jó kedvük kerekedett, máskor már szándékosan próbálták kiváltani a reakciót. Sok közülük réges- rég feledésbe merült, ezért hoztam most egy kis kóstolót belőlük. Azt feltételezhetjük, hogy az első ilyen ital úgy készülhetett, hogy egy takarékos asszonyka a megszáradt kenyérdarabokat vízbe áztatta, hogy fogyasztható legyen, és ne kelljen kidobnia. Aztán kicsit megfeledkezhetett róla és mire eszébe jutott, már megtörtént a „csoda”. A ház ura először talán furcsállotta a dolgot, de mégis tetszhetett neki. Később nemcsak reprodukálták, de kísérletezgettek is a különféle gabonákkal. És úgy lett, hogy mind másféle ízű innivalót eredményezett.

Boza

Mivel a sztyeppei népek fogyasztottak sört, a kutatók feltételezik, hogy honfoglalás kori őseinkre is jellemző volt ez a szokás. Sör készítésére a legtöbb gabonaféle alkalmasnak találtatott. A kunok a bozát megtört, kásának főzött kölesből cefrézték. Az erjedésben valószínűleg nem csak élesztőgombák, hanem tejsav- baktériumok is részt vehettek. A bozasör egy alacsony alkoholtartalmú, savanykás, sárgásfehér színű ital volt. Krämer János katonaorvos, aki a 18. század elején hosszabb ideig Magyarországon szolgált, vizelethajtóként tett róla említést. A krími tatárok napjainkig megőrizték a bozakészítés hagyományát - írja a bien.hu.

Csiger/csügör

A honfoglalás előtti magyar nyelvben még megtalálható volt a tsügör (csügör) szavunk. Régebben általánosabb értelemben használták, és különféle gyümölcsborokat értettek alatta, bár többnyire vadalmából és vadkörtéből készítették. A szőlőtörkölyből készített borra is használták a csiger kifejezést. Gergelyffi András az 1809- ben megjelent Technologia, vagyis a’ mesterségek és némelly alkotmányok rövid leírása című művében ismertette a korabeli készítési módját:

„a megy, cseresznye, egres, málna nem valók gyümölcsbor készitésére. Az igazi csiger almából és körtéből készül. Legjobb a fanyar alma. Ugy készitették, hogy az almát pár hétre a szabad levegőn rakásba hányták. Azután szétzuzták és fasajtóban szalma között kisajtolták. A mustot hordóba szűrték, ahol elerjedt. A seprőről többször lefejtették. Ha nem volt elég izletes, mazsolával vagy nádmézzel édesitették, sőt fűszerezték. Ha savanyu volt, tiszta buzát főzvén és zatskoba tévén, hidegen belé eresztették.”

Fahéjvíz

Fahéjjal ízesített édes pálinka volt, amit szívesen fogyasztottak reggelente, különösen Erdélyben. Az Oesterreichische Provincial Pharmacopoe szerint a fahéjvíz ½ font durvára tört fahéjból, 1 font magas fokú alkoholból és 5 font vízből készült. Egy napon keresztül érlelték, aztán leszűrték, majd mazsolával vagy cukorral édesítették. A városokban tetemes mennyiségben készítették, így bárki hozzájuthatott. A főnemesek mégis maguknak készítették, meg is nőtt akkortájt a fahéjfogyasztásuk. Fahéjvizet készítettek gyógyászati célra is alkoholmentesen, különféle fűszernövények felhasználásával. 

Fehér ser

Régi sörfajta, amihez a zöld malátát nem fűtött helyiségben, hanem szabad levegőn szárították. Azt tartották, hogy ezzel a módszerrel a sör egészségesebb marad, mert nem képződik benne ’oleum empyreumaticum’, vagyis perzsolaj. A fehér sört csak gyengén komlózták.

Gorolyka

A dühötkéhez hasonlóan ez is egyfajta gabonapálinka volt, amit búza-, rozs-, árpa-, és zabmalátából főztek. A darált, meleg vízzel elkevert gabonát élesztővel beoltották, majd forrni hagyták. Miután a forrás abbamaradt, kifőzték, de mivel az első főzés eredménye még nem lett túlságosan szívderítő, ezért „ujra kitisztáltatik”. Ezután már egy erősebb, szívesebben fogyasztott italt kaptak.

Mézser

István király idején magától értetődő volt a mézser készítése, mégpedig a következő módon történt: a vadmézet felhígították 3-8-szor annyi vízzel, és lassú tűzön addig főzték, amíg letisztult. A habot leszedték a tetejéről és hordóba szűrték a tisztáját, ahol hamarosan erjedésnek indult. Gyakran ízesítették fűszerekkel, a textilzacskóba tett fahéjat, szegfűszeget, szerecsendiót a mézoldatba áztatták. Nyolc- tíz napig erjesztették, majd átfejtették egy másik hordóba. Minél tovább hagyták pihenni, annál jobb lett.

Nyírfavíz

Márciusban, a nyírfa megcsapolásakor gyűjtött fanedvből készítették. A hordóba töltött nedűt megerjesztették, így egy savanykás, alacsony alkoholtartalmú italt nyertek. A nyírfavizet gyógyszernek tartották, ami tisztítja a vért, segíti az emésztést, felüdíti a testet és oltja a szomjat.

A legkorábbi alkoholos italok erjesztéssel készült, enyhe frissítők voltak, amelyeket elsősorban a tápértékük miatt fogyasztottak. Később kialakult a lepárlás technológiája, ami túl erős italokat eredményezett. Ezek már sokkal kevésbé szolgáltak nemes célt.