Horváth Gabriella, a sokoldalú tanárnő - „Tudd, hogy mit akarsz, és tegyél érte”

Boldogulni a világban, nem könnyű. Sokan talán meg sem találják útjukat, s csak dolgoznak, keresik a mindennapi betevőre valót, de nem lelik örömüket hivatásukban. A jánosi születésű Horváth Gabriella szerencsésnek vallja magát e tekintetben, hisz ő úgy érzi, megtalálta azt, amiben szakmailag és emberileg is kiteljesedhet. Ismerjük meg őt!

– Meséljen magáról.

– Jánosiban születtem. Elemi iskoláimat ott is végeztem, majd a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnáziumban érettségiztem. Ezt követően úgy gondoltam, hogy szeretném fejleszteni az ukrán tudásomat, azonban a gimnáziumban a német nyelvet is megszerettették velem, így abba az irányba is szerettem volna képezni magam. Párhuzamosan felvételiztem a Rákóczi Főiskola ukrán nyelv és irodalom szakára, valamint a Sztepan Demjancsuk Nemzetközi Gazdasági-Humán Egyetem tanítói és német levelezői képzésére. Nem volt egyszerű két helyen tanulni, de azt mondhatom, hogy megérte, hisz az egyik helyen elsajátított tudást jól tudtam hasznosítani a másik helyen. Emellett 2018–2019 folyamán elvégeztem a Debreceni Egyetem szociálpedagógia mesterképzését, jövőbeli terveim között pedig szerepel, hogy tovább képezzem magam és doktori iskolában tanuljak.

– Már főiskolás évei alatt belekóstolt a pedagógus szakmába.

– Ötödéves hallgató voltam, amikor Ukrajnában kötelezővé tették a középiskolai ötödik osztályos tanulók számára, hogy az angol mellett még egy idegen nyelvet tanuljanak. Ekkor kerestek meg a Beregszászi 9. Számú Általános Iskolából, valamint a 6. Számú Általános Iskolából, hogy lenne-e kedvem németet tanítani.

Mivel alapképesítésem már volt, így elfogadtam az állásajánlatokat. Tartalmas egy évet tölthettem az iskolákban, rengeteg tapasztalatot gyűjthettem.

– Majd Németországban önkéntes munkát vállalt…

– 2014 januárjában jelentkeztem a Kárpátaljai Református Önkéntes Diakóniai Év programjára, melynek keretében kárpátaljai fiatalokat toboroztak külföldi önkéntes munkára. Jelentkezésemet pozitívan bírálták el, így egy évre elutazhattam Németországba, ahol egy idősotthonba osztottak be. Meghatározó élményeket szereztem akkor, találkozhattam a többi önkéntessel, tapasztalatokat osztottunk meg, ennek hatására az egy év önkéntes szolgálati idő lejárta után még egy évet ott maradtam mint munkatárs. Kezdetben a rendrakásban, étkeztetésben vettem részt, második éven pedig elsajátíthattam az ápolói feladatokat is, akkor már én is fürdettem, pelenkáztam az időseket.

– Egyenes út vezetett haza?

– Tapasztalatszerzés és nyelvtanulás céljából utaztam ki, mindig is tudtam, hogy haza szeretnék jönni, és itthon szeretnék boldogulni. Mégsem volt könnyű döntés, ezt be kell valljam. Emlékszem, 2016-ban hazalátogattam, és elmentem egy március 15-i megemlékezésre, az ott elhangzottak, mintha nekem szóltak volna, és megerősítettek abban, hogy itthon van feladatom.

– Itthon ismét pedagóguspályára lépett.

– Jelentkeztem a Rákóczi Főiskolára tanárnak. Szerencsémre a Pedagógia és Pszichológia Tanszéken akadt is állás, emellett a főiskola szakképző intézetében németet is tanítok. Nagyon szeretek a hallgatókkal együtt dolgozni, ők már céltudatosak, eldöntötték, hogy mit szeretnének, és tesznek is azért.

– Valamint újságírói munkát is végez.

– Közel tíz éve csatlakoztam a Kárpátalja.ma internetes hírportál csapatához mint fordító. A németországi munkám alatt felhagytam ezzel a tevékenységgel, de hazatérve folytattam. Ma is nagy kedvvel fordítok ukrán nyelvű írásokat magyarra, emellett tudósítok is egy-egy eseményről. Szeretem ezt a fajta munkát is, feltölt energiával.

– Megalakulása óta tagja a Kárpátaljai Rózsahölgyek Társaságának. Milyen indíttatásból csatlakozott hozzájuk?

– Szintén körülbelül tíz éve önkéntes szolgálatot vállalok a Beregszászi Járási Máltai Szeretetszolgálatnál.

Számomra nagyon fontos az önkéntes munka, hogy segíthessek azoknak, akik valóban rászorulnak. Mikor Mező Dianna vezetésével megalakult a társaság, nem is volt kérdés, hogy csatlakozom hozzájuk. Igyekszünk a szeretetet, a jóságot hirdetni, megélni. Munkánk során különböző tematikus programokat szervezünk gyerekeknek, rászorulóknak. Épp nemrégiben az Enjoy gyorsétterem és a Red Comp számítógépes szaküzlet tulajdonosaival közösen 20 nehéz sorsú gyermeknek tudtunk finom vacsorát biztosítani, és elvittük őket korcsolyázni is. A gyerekek mosolyát és boldogságát látva tudjuk, megéri végezni ezt a szolgálatot.

– Mit jelent önnek a munkája?

– Az Úrnak hála, úgy érzem, hogy megtaláltam itthon a helyem. Nagyon jó érzéssel tölt el, hogy segíthetek másoknak, ha kicsit is, de boldogabbá tehetem a mindennapjukat. Emellett a pedagóguspályán is szeretek tevékenykedni, átadni azt a tudást, amit én is magamba szívhattam. Kívánom, hogy mások is ugyanígy találják meg helyüket a világban.

– Úgy legyen!

Kurmay Anita