Gál Natália színésznő és mentálhigiénés szakember - „Itt van feladatom”

Minden ember megtalálja a hivatását – legyen akár fodrász vagy kozmetikus, autószerelő vagy villanyszerelő, pedagógus vagy lelki segítő. Talán nehéz elhinni, de még itt, Kárpátalján is van boldogulás, önmegvalósítás. Gál Natália, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház színésznőjeként találta meg útját, emellett tanít és lelkeket is gyógyít. Vallja: Isten ideszánt minket, itt kell törekednünk a jóra. Ismerjük meg őt!

– Mit tudhatunk önről?

– Beregszászban van egy magyar színház, mely meghatározó az ott dolgozók és a kárpátaljai magyarság életében. Erre mindnyájan büszkék lehetünk. Számomra mindig is fontos volt a magyar kultúra megőrzése és továbbadása. Iskolás éveimben – mint minden gyermek – sok minden akartam lenni, szerettem volna felfedezni a világot, megvalósítani önmagam. Erre a színjátszás adott lehetőséget, hisz itt tényleg bárkik lehetünk, bárkivé válhatunk a szerepeink által.

– Nemcsak előad, de tanít is.

– Ha az ember úgy érzi, hogy valami hiányzik az életéből, akkor azt meg kell valósítania, meg kell élnie. Rájöttem, hogy nem baj, ha a fő szakmád mellett mást is csinálsz, ha egyre több és több tudással vértezed fel magad. Egy ideje már bekapcsolódtam a Rákóczi Főiskolán zajló oktatásba is, beszédtechnikát tanítok, illetve vezetek egy színjátszó szakkört is. Ott nem csupán megtanuljuk az alapokat – ez is nagyon fontos –, de nevelünk, lelkeket ápolunk, önbizalmat növelünk. Ez mind-mind hozzájárul ahhoz, hogy a fiatalok egészséges, céltudatos felnőttekké váljanak.

– Időközben mentálhigiénés segítő szakember lett.

– Az évek folyamán többször találkoztam olyan szakemberek munkáival, akik azt vizsgálták, hogy mennyire érdekes dolog összekapcsolni a művészetet az emberi lélek egészségével. Rádöbbentem arra, hogy ez mennyire fontos, így mikor értesültem, hogy Beregszászon is lesz ilyen irányú képzés, jelentkeztem is. Oklevelünk megszerzése után megalapítottuk a Kárpátaljai Magyar Mentálhigiénés Társaságot, melynek keretein belül többek között az óvodákba viszünk el foglalkozásokat, és a mese jótékony hatása által nevelünk, vagy például középiskolákban az osztályon belüli erőszakról, annak megelőzéséről beszélünk, mely szintén egy nagyon fontos téma. Emellett a társasággal több programunk van fiatal felnőttek, a középkorosztályúak számára, hisz minden ember életét problémák sora akadályozza, amelyeket együtt, közösségben sikerülhet megoldanunk.

– Hogyan viszonyulnak az iskolások egy-egy ilyen előadáshoz?

– Ki kell emelnem, hogy nem csak a mentálhigiénés társasággal viszünk előadásokat az iskolákba, hanem tantermi előadásokat tartunk a színház keretein belül is. És azt tapasztalom, hogy nagyon aktívak ezek alatt a foglalkozások alatt a gyerekek. Örülnek annak, hogy van valaki, aki megkérdezi tőlük, hogy mit gondolnak, mit éreznek, hogyan látnak egy-egy dolgot. Szülőként, tanárként hajlamosak vagyunk megmondani a gyermeknek, hogyan gondolkodjon, foglalkozásaink alatt pedig ők is kibontakozhatnak, és bátran beszélhetnek. Ez egy hatalmas dolog a számukra.  

– Emellett televíziós műsorokban is láthatjuk.

– Az ungvári tévével (TV21 Ungvár) együttműködve viszünk egy műsort, mely az Ütött-kopott történetek címet viseli, ahol egy-egy helység eredetének legendáját meséljük el. Ezeknek elkészítésébe bevontam a saját diákjaimat is, hogy egy kis tapasztalatra tehessenek szert, még jobban megismerkedjenek a színész léttel. Persze ilyenkor, izgulósak és lámpalázasak, de ez nem baj, ez mindenkiben megvan, még a gyakorlott színészekben is.

– Van két lánya. Őket is a színészet felé tereli?

– A lányaim már nagyok, 19 évesek, önállóak, és nagyon büszke vagyok rájuk. Kisebb korukban volt, amikor egy-egy versmondásra köteleztem őket, azonban rájöttem, hogy nem baj, ha őket nem érdekli a színészet, ha mást akarnak csinálni. Mindenkinek meg kell találnia azt, amit örömmel végez. Hiszem, ahogyan én is megtaláltam, úgy ők is meg fogják.

– Mit jelent önnek a munkája?

– Egy folyton pörgős, tenni akaró személyiség vagyok, aki nem áll meg egy dolognál, hanem mindig megy előre, és új ötletekkel áll elő, projekteket valósít meg. Nagyon szeretem a munkáimat, hogy átadhatom a kultúránkat, hogy nevelhetek, lelkeket ápolhatok. Úgy gondolom, hogy amíg van mit tennem itthon, addig nem állhatok meg, addig mennem kell előre.

– Ehhez további erőt, kitartást kívánunk!

Kurmay Anita