Bemutatjuk Pércsi Szilvia védőnőt -  Egy biztos pont a rászorulók életében

Szülővé válni az egyik legszebb, de egyben legnehezebb feladat is. Szerencsések lehetünk, ha édesanyánk bevezet minket a szülői feladatok rejtelmeibe, segítségünkre van a nehezebb pillanatokban. Sokan vannak azonban, akiknek ez nem adatik meg, s úgy válnak édesanyává, hogy szinte semmit nem tudnak az előttük álló feladatról. Ezeknek a rászoruló anyukáknak próbál segíteni az Advance Kárpátaljai Tanácsadó és Fejlesztő Központ égisze alatt működő Biztos Kezdet Ház. Ezúttal a projekt vezetőjével, Pércsi Szilviával beszélgettünk indulásról, segítségről.

– Ismerjük meg elsőként a sokoldalú hölgyet.

–  Beregszászban születtem, itt is nőttem fel. Tanulmányaimat a helyi 8. Számú Középiskolában (ma Beregszászi Mikes Kelemen Líceum) végeztem. Érettségi után én is folytattam a családomban jelenlévő hagyományt – nagymamám, édesanyám után én is az egészségügyi pályát választottam, s ezen az úton követett a lányom és keresztfiam is. A Beregszászi Egészségügyi Koledzs szülész-nőgyógyász szakán végeztem. Diplomám megszerzését követően a Járási Központi Kórház szülészeti osztályán helyezkedtem el. Huszonhét évet töltöttem ott, nagyon szerettem a munkám.

– Milyen feladatokat látott el?

– Azt hiszem, egy szülésznőnek van a legszebb hivatása a földön. Egy élet születésének a csodájánál jelen lenni, semmihez sem fogható. Feladataink közé tartozott, hogy felvettük a kismama adatait, elvégeztük a különböző vizsgálatokat, felkészítettük a szülésre, tanácsokkal láttuk el, támogattuk. Állandó ügyeletben kellett lennünk, és egy esetlegesen felmerülő nehézségre azonnal reagálnunk kellett. Adódott olyan eset is, amikor életet kellett mentenünk. Ez a munkakör semmilyen máshoz nem fogható.

– Ma pedig a Biztos Kezdet Házat vezeti.

– Különböző okok miatt felhagytam a kórházi munkámmal. Ekkor hallottam, hogy az Advance Központ védőnőt keres, melyre jelentkeztem. Időközben létrehoztuk a Biztos Kezdet Házat, melynek vezetését is elvállaltam. Célul tűztük ki, hogy szociálisan hátrányos helyzetben lévő családokat karolunk fel, és a kezdetekben egy biztos hátteret adunk. Összesen tizenöt családdal foglalkoztunk eddig – volt olyan anyuka, akinek egy gyermeke van, de akadt olyan is, akinek hét. Voltak egyedülálló anyukáink, nagycsaládos édesanyák, olyanok, akiknek a férjük esetleg külföldön dolgozik, de olyan fiatal nők is, akik itthon nem találnak munkát, ezért kerültek nehéz helyzetbe. Egyetlen feltételünk, hogy a gyermek 0-3 éves kor között legyen.

– Hogyan kell elképzelnünk egy napjukat?

– Jómagam a hétköznapokon reggeltől késő délutánig vagyok jelen. Azonban programjainkat nem egy kötött foglalkozásként kell elképzelni – a hozzánk betérők van, hogy egy-két órát, van, hogy többet tudnak velünk lenni, hisz nekik közben intézni kell a háztartási ügyeiket, igazgatni a többi gyermeküket. Központunkban található egy fejlesztőjátékokkal felszerelt játszószoba, ahol az édesanyák a gyermekeikkel tudnak együtt játszani, időt tölteni. Ilyen alkalmakkor általában jelen van egy szakemberünk, aki a gyermek fejlődését elősegítő gyógytornákat mutat be. Tudni kell, hogy a Biztos Kezdet Házba járó anyukák otthon sokszor csak egy szobával rendelkeznek, ahol nincs elegendő hely arra, hogy a gyermek megtanuljon kúszni, mászni. Így a fejlődésben visszamarad, amely a későbbiekben több probléma forrása lehet. Ezekben a mozgásfejlesztésekben igyekszünk mi segíteni. Emellett megtanítjuk az anyukákat, hogyan gondozzák – pelenkázzák, tápszert készítsenek, fürdessék – gyermeküket. Megtanítjuk őket, hogyan osszák be a rendelkezésükre álló pénzösszegeket, hogyan kell például a számlákat befizetni. Az alkalmakon közösen főztünk is, lekvárt készítettünk, süteményt sütöttünk. Olyan lettem számunkra, mint egy pótmama, bármilyen ügyes-bajos dolgukkal felhívnak, velük vagyok örömükben és bánatukban. Ez egy nehéz, de hálás feladat is.

– A jelenlegi helyzet azonban megváltoztatta életüket...

– A tizenöt családból öt külföldre kényszerült. Azonban folyamatosan tartjuk a kapcsolatot, elmesélik, hogyan élnek jelenleg. A többi család ugyan itthon van, de a Biztos Kezdet Házban lévő foglalkozások szünetelnek a háború miatt. Reméljük, hogy hamar rendeződik a helyzet, hisz nagy igény van a munkánkra. Mivel nem szeretek tétlenül ülni, a berendezett játszószobámmal átköltöztem a Beregszászi Bethlen Gábor Líceumba, ahol a belső menekültek egy része lett elszállásolva. Sok gyermek is érkezett városunkba, így jelenleg velük foglalkozom, játszunk, szórakozunk, megpróbálom velük elfeledtetni az átélt borzalmakat. Talán így is könnyíthetünk kis lelkükön...

– Mit jelent önnek a munkája?

– Nagyon szeretem azt, amivel foglalkozom. Minden nap tapasztalom, hogy nagy szükség van a segítségre. Én pedig kötelességemnek érzem, hogy amit tudok, azt át is adjam, hogy boldogulhassanak az életben. Mint említettem, én lettem a hozzánk járó anyukák pótmamája, a kicsik pótnagymamája, ez egy nagyon jó érzés. Bíznak bennem, számítanak rám, egy biztos pont lehetek az életükben.

Kurmay Anita