Beszélgetés Mánenkova Kornélia iskolapszichológussal - Gyógyír a léleknek

Az iskolapszichológus sok szempontból olyan, mint egy tanár. Ő azért van, hogy segítsen. És ne csak akkor, ha baj van! Segítsen abban, hogy az iskola jobb és élhetőbb hely legyen, hogy mi magunk is testileg-lelkileg rendben legyünk. Sokszor nem is egyénileg foglalkozik a diákokkal, hanem csoportosan. Előadást, játékos tréningeket tart kicsiknek-nagyoknak. Van, hogy órát látogat, és van, hogy egyénileg foglalkozik egy-egy tanulóval.

Mánenkova Kornélia, a Beregszászi Horváth Anna Gimnázium iskolapszichológusa azt a célt tűzte ki maga elé, hogy minél több diák életét megkönnyítse. Ma vele beszélgettünk nehézségekről, útkeresésről.

– Elsőként meséljen magáról.

– Bátyúban születtem, általános iskolai tanulmányaimat is ott végeztem, majd Csapon egy varrodában dolgoztam. Nagyon megtetszett az, hogy ruhákkal foglalkoztunk, szabtunk-varrtunk. Ekkor beiratkoztam egy nagyszőlősi kollégiumba – a ruhákkal foglalkozó szakra már nem volt szabad hely, így cipész technológus lettem. De rádöbbentem, hogy nem ez az, amivel én szeretnék foglalkozni. Azonban a pszichológia mindig is vonzott, szerettem a lelkeket boncolgatni, valamint a tanári pálya is érdekelt már gyermekkorom óta, így felvételiztem Rivnében egy magánegyetemre (Міжнародний економіко-гуманітарний університет імені академіка Степана Дем'янчука), ahol pszichológusnak tanultam.

– Így iskolapszichológus lett.

– Tanulmányaim után férjhez mentem, gyermekeket szültem, több évig velük voltam otthon. Majd amikor a kisebbik gyermekem is elérte az óvodáskort, úgy döntöttem, hogy dolgozni szeretnék. Ekkor jelentkeztem a Horváth Anna Gimnáziumba iskolapszichológusnak. 2019-től közel két évet dolgoztam ott, majd egy hosszabb szabadságra mentem, hogy kipihenhessem magam, az idei évtől pedig ismét szeretnék visszamenni az iskolába.

– Milyen tapasztalatokat szerzett? Hogyan képzeljük el a munkáját?

– A mai gyerekek lelkivilága sokban különbözik a jelenlegi felnőttek egykori gyermeki lelkivilágától. Jelenünkben nagyon fejlett a technológia, emiatt egyre nehezebb lekötni más dolgokkal a gyermekek figyelmét. Persze az internet világa sok hasznos dolgot is tartalmaz, rengeteget lehet fejlődni általa, de egyben veszélyeket is hordoz. Óráimon többek között erre hívom fel a gyermekek figyelmét. Munkám során szoros kapcsolatot tartok fenn a többi pedagógussal, megbeszélem velük, hogy melyik órájukra tudnék bemenni előadást tartani, vagy épp egy lyukas óra keretében foglalkozom a diákokkal. Ilyenkor megbeszéljük az adott témát, azt, ami érdekli őket, plakátokat készítünk, kreatív feladatokat oldunk meg, vagy épp házi feladat során kérem őket arra, hogy írják meg saját gondolataikat a technika jó és rossz oldaláról. Emellett olyan témákat is boncolgatunk, mint például bullying, avagy iskolai bántalmazás, hisz fontos, hogy megelőzzük az ilyen eseteket. Kezdetben voltak félelmeim, hogy hogyan fogadják majd a személyemet, de a tapasztalataim alapján elmondhatom, a gyermekek igenis közlékenyek, érdeklik őket ezek a témák, van véleményük, amit meg is kell hallgatnunk.

– Hogyan hatott a munkájára az elmúlt két év?

– Egy nehéz időszakon vagyunk túl, és még nehezebb vár ránk. Édesanyaként, akinek segíteni kellett a két gyermekének a távoktatás során, emellett a munkahelyén is helyt kellett állnia, azt tudom mondani, hogy nem volt egyszerű feladat. Be voltunk zárva hosszú időre, nem tarthattunk fenn személyes kapcsolatok, ez sokaknak megterhelő. Az iskolai munkám során különböző tanulságos videókat küldtem tanároknak és diákoknak, hogy ezáltal is egy kis pozitivitást csempésszek az életükbe.

– Pszichológusként a személyes életében is próbálja megélni ezt a pozitív szemléletet?

– Kétgyermekes édesanyaként úgy alakult az életem, hogy a férjemmel különváltunk. Nemrég pedig újraházasodtam, a férjem katonai szolgálatot teljesít Zaporizzsjában. Sokan felteszik a kérdést, hogy pszichológusként hogyan éltem át a nehéz időszakaimat.

Azt tudom mondani, hogy mindenkinek van egy saját személyisége, egy stílusa, amely meghatározza. Nagyon erős személyiségem van, amin sokszor nehéz változtatni. A tankönyvekből megtanultakat igyekszem hasznosítani. De mi nem vagyunk könyvek! Érző emberekként sokszor dühösek, mérgesek vagyunk, és érzéseinket ki is mutatjuk. Ezzel nincs is semmi baj, hisz nem szabad mindent elnyomnunk magunkban, mert abból még nagyobb baj lehet.

– Időközben a sminkes szakma alapjait is elsajátította.

– Sminkelni mindig is szerettem – már iskolás korom óta sminkeltem magam, a barátnőimet. Egyszer pedig adódott is egy lehetőség, hogy elvégezzek egy ez irányú tanfolyamot, Beregszászban, a Sakura szépségszalonban Jacura Renátánál tanultam. A tanfolyam során elsajátíthattam a sminkelés alapjait, hogy mit és hogyan kell elvégezni a szép és tartós smink érdekében. Bár nem dolgozom sminkesként, a jövőben tervben van, hogy talán fogok…

– Mit jelent önnek a munkája?

– Számomra a munkám a mindenem. Nagyon szeretem ezt végezni, beszélgetni a diákokkal, segíteni nekik, látni a fejlődésüket. Ezért is szeretnék visszamenni hozzájuk. Úgy érzem, hogy kipihentem magam, feltöltődtem, és újult erővel tudok belevágni a munkába. Emellett pedig, mint mindenki, én is bízom a jobb jövőben.

Kurmay Anita