Beszélgetés Dudinszki Tünde cukrásszal - Jó érzés örömet szerezni

Állítsd be, hogy a Kárpátinfo az elsők között legyen a Google híreiben

Úgy tartják, hogy a gasztronómia művészi szinten is űzhető. S ha van olyan terület, ahol ez a rafináltan megkomponált ízek, gondosan összeválogatott összetevők mellett különleges látvánnyal is társul, az a cukrászat, azon belül is a torták birodalma.

A beregszászi Dudinszki Tünde már évtizedek óta a sütés szerelmese. Szívét-lelkét beleteszi egy-egy finom édesség elkészítésébe. Vallja: friss és minőségi alapanyagokból lehet igazán finomat készíteni. Ma vele beszélgettünk.

– Hogyan lesz valakiből cukrász?

– A Vérke-parti városban születtem, ma is itt élek. Középiskolai tanulmányaimat a helyi 4. Számú Kossuth Lajos Középiskolában végeztem, majd – mivel mindig is szerettem sütögetni – cukrász szakirányba szerettem volna képezni magam. Azonban édesanyám ezt nem igazán helyeselte, így az ő tanácsára felvételiztem a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolára, óvodapedagógia szakra. Időközben felismerte, hogy nem az az én szakmám, ami örömet szerez, hanem a torták világa. Most nagyon büszke rám, és mindenben támogat. Főiskolai tanulmányaim megszakadtak, hisz időközben férjhez mentem és gyermeket szültem – életem egyik legjobb döntése volt a családalapítás. Abban az időben kezdtem komolyabban is foglalkozni a sütemények elkészítésével – előbb a családnak, majd a barátoknak is. Egy kedves ismerősöm adta az ötletet, hogy osszam meg munkáimat a közösségi oldalon, hátha akadnak, akik rendelnének valamilyen eseményre.

– Milyen volt a kezdet?

– Számomra az újdonságok elkészítése okoz nehézséget. Még ma is, ha esetleg olyat rendelnek, amit előtte nem készítettem, akkor előbb megsütöm a családnak – ha úgy tetszik, kipróbálom –, és ha jól sikerül, akkor készítem a megrendelőnek. Szeretek alapos és precíz munkát végezni, hogy elégedettek legyenek a vásárlóim. Emlékszem, pár évvel ezelőtt házi készítésű buktákat árusítottunk a piacon. Szép időszak volt, pozitív élményeim vannak azokból az időkből. Jól esik, hogy néha még ma is keresik a buktáimat, noha már évek óta nem készítem.

– Mit kérhetnek öntől a vásárlók?

– Különbféle ízű és formájú tortákat készítek – legyen szó akár egyszerű rózsamintával megformázott, akár bonyolultabb mesefigurával ellátott tortákról. Emellett különböző krémes süteményeket – macskanyelv, képviselőfánk, raffaello szelet, lúdláb szelet – kérhetnek tőlem. Ezeket süti dobozokban kínálom. Vásárlóim megtalálhatnak a közösségi oldalamon, ahol megbeszélhetjük egyéni kéréseiket.

– Melyik volt a legnehezebb tortája?

– Emlékszem, körülbelül három évvel ezelőtt készítettem egy ötemeletes esküvői tortát. Mondanom sem kell, nagyon izgultam, hogy jól sikerüljön és az ifjú párnak is tetsszen. Nem vállalunk kiszállítást, de amikor láttam, hogy a fiatal fiúk, akik jöttek a tortáért, nem tudják, hogyan vigyék el, férjemmel segédkeztünk a célba juttatásban. Hála Istennek, a menyasszony is nagyon elégedett volt a munkámmal.

– Mire kell feltétlen figyelni a sütemények elkészítésekor?

– Fontos, hogy ne készítsük el túl hamar a tortát – olyankor a piskóta kiszáradhat, a krém megromolhat. Emellett utolsó pillanatban sem szerencsés összeállítani, hisz az ízeknek össze kell érniük. Tapasztalataim szerint az a jó, ha a kiszállítás előestéjén készítem el, így pont megfelelő állagú lesz. Természetesen mindig figyelek az alapanyagokra is, hogy frissek és jó minőségűek legyenek.

– A tudás gyarapítása sem elhanyagolható.

– Persze, fontos, hogy fejlesszük a meglévő tudásunkat. Az internet világa nagy segítség ebben. Sokszor látok valami egyedit, amit aztán én is megpróbálok elkészíteni. Két gyermekünk van – egy 13 éves kisfiú és egy 10 éves kislány –, ők is nagyon szeretnek a konyhában sürögni, folyton segítenek nekem. Ez nagy öröm.

– Mit jelent önnek a munkája?

– Nagyon szeretem a munkám, ez az életem. Szeretek örömet szerezni. Igaz, hogy ez csak egy pillanatnyi öröm, hisz addig szép egy torta, míg fel nem szeletelik, de egy gyermek mosolygós arca a tortáját látva, nagyon megéri. Volt, amikor egyik ismerősünk gyermekének készítettem tortát, és a kicsi arcképét tettem rá. Amikor meglátta rajta a saját fényképét, nagyon boldog volt. Ezért szeretem a munkám.

– További tervek…

– Gyermekkori nagy álmom, hogy egy cukrászdát nyissak. Egyszer talán sikerül is. Addig pedig folytatom a torták és sütemények elkészítését, árusítását, hogy minél többeknek boldogságot szerezhesek.

Kurmay Anita