Az utóbbi hetven év legszárazabb nyarát éljük, erősítette meg sokunk feltételezését Fedinisinec Erzsébet, a Beregszászi Meteorológiai Állomás vezetője. Nem a közismerten gyatra emberi emlékezetre hivatkozott, hanem pontos adatokkal szolgált.
Idén májusban 5 milliméter, júniusban 21 mm, és júliusban mindezidáig 13 mm csapadék hullott. Ez pedig jelentősen elmarad a megszokott mennyiségtől. Így aztán lassan az év hetedik hónapjának végéhez közeledve megint egy negatív rekord van készülőben, hisz a 2022-es esztendőben egyelőre csupán 180 milliméternyi csapadék hullott az átlagos 300-350 milliméterrel szemben.
– Az átlagokra emlékeztetünk, melyek olykor elfedik a hiány, a baj nagyságát…
– Jól gondolja – hangzik a válasz –, hisz nem véletlenül maradt fenn az a mondás, hogy a májusi eső aranyat ér, amikor a gyorsan felmelegedő környezetben az elvetett magvaknak jelentős mennyiségű csapadékra van szüksége. És gondoljunk bele abba is, hogy egy borongós novemberi napon milyen lassú ütemben szárad ki a termőréteg felső része, és ezzel ellentétben milyen intenzitással történik mindez egy forró júniusi napon. Utánanéztem: a Beregszászi Meteorológiai Állomás 1947-ben történt megalapítása óta a három nyári hónap alatt mért csapadék összességében soha nem volt ilyen kevés, mint most.
– Hogy mindenki lássa a különbséget: a nyári hónapokban hullott csapadék mennyisége átlagosan milyen értékek között mozog?
– Többnyire a 35 és 40 mm között. De szerintem ezek az adatok önmagukban nem érzékeltetik azt a hiányt, amit földjeink mostanság elszenvednek. És még nem beszéltünk egy másik fontos mutatóról, ami a csapadékhiánnyal szorosan összefügg. Ez pedig a levegő páratartalma, amely nálunk, a mérsékelt égövben átlagosan 55-60 százalékos, ám mostanság a legmelegebb órákban alig éri el a 25 százalékot, ezekben a napokban már előfordult a 18-20 % körüli kritikus érték is.
Számos településen az ásott kutak jelentős részében ahhoz már nincs elegendő víz, hogy a beléjük helyezett szivattyúk működni tudjanak. Szükségszerűen marad a vödrös megoldás, ám néhol már azok sem merülnek meg. Az elmúlt évek száraz nyarainak ezen portáknak a lakói úgy próbálták menteni a helyzetet, hogy vásároltak egy-egy lajtoskocsi vizet a kútjukba. De ez még az olcsó gázolaj korában volt. Most nagyon sokba kerülne az ilyen szállított víz. Amellett nagy kérdés, hogy melyik kútból lehet nyerni ez idő tájt 3-4 köbméternyi vizet, és az milyen gyorsan apadna el.
– Úgy tűnik, hogy az ásott kutak korszaka lassan véget ér, ám a fúrt kutak létesítése nem mindig kivitelezhető – vallja Nagy György nagyberegi gazda, aki korábban kútfúrással is foglalkozott. – A mélyben nem könnyű megtalálni azt a csekély vízleadó, többnyire homokágyas-kavicsos réteget, ahonnan elfogadható minőségű ivóvizet nyerhetünk. Hányan és hányan panaszkodnak arra, hogy a vert, fúrt kutakból csak rozsdás, legfeljebb fürdésre és mosogatásra alkalmas víz jön fel, főzni azzal nem lehet!
Még egy gond: korábban azt hittük, hogy egy vert kút örök életre szól, ám most már látjuk, hogy ez egyáltalán nincs így, mert a víz az utóbbi másfél-két évtizedben mind lejjebb és lejjebb szökik a mélybe. Kollégáim nemrégen arról számoltak be, hogy a régebbi fúrt kutakat folyamatosan újítják fel, ami azt jelenti, hogy a korábbi szintnél legalább 7-10 méterre lejjebb fúrnak.
Megtudtuk, a kútfúrás ma nem olcsó mulatság: az ezzel foglalkozó szakemberek – akik a vízszivattyún kívül minden más eszközt biztosítanak – egy-egy méter fúrásáért minimum 1200 hrivnyát kérnek. Könnyű kiszámítani, hogy ez egy 20 méteres kút esetében mit jelent. Ám vannak olyan települések, és számuk egyre növekszik, ahol a mesterek már nem is vállalkoznak kútfúrásra, mondván, hogy nagy a valószínűsége annak, hogy a hegyoldal, a domb szoknyájában és annak közelében meggyűrődtek a különböző talajrétegek, és így nagyon nehéz eltalálni a vízadó részt. Képzeljünk el egy több lapból álló tortaszeletet, amely szerencsétlenül a földre esett, és most azt próbáljuk összeszedni. Tehát ezekben a helyzetekben nehéz eltalálni azt a vékony, 25-30 cm-es homokos-kavicsos vízadó réteget.
Galajda József, a Beregszász vízellátásáért felelős Vodokanal Kárpátvíz igazgatója érdeklődésünkre elmondta, hogy a város vízellátása most is biztonságos. A mezőgecsei kútház négy kútja – ezekből 100–120 méter mélységből emelik ki a vizet – az ütemtervnek megfelelően működik. Kétnaponta ellenőrzik a mélyben található vízszintet, s az adatok megnyugtatóak. Ám az igazgató arra is figyelmeztetett, hogy az ilyen extrém helyzetben egyik napról a másikra is sok minden változhat, ezért indokolt, hogy a lakosság kellő tudatossággal használja a vizet. Galajda Józseftől azt is megtudtuk, hogy a város egyre több polgára kíván csatlakozni a központi vízhálózatra és szerződést kötni a vízszolgáltatóval. Ám ez csak azokban az utcákban lehetséges, ahol korábban már kiépítették a vízvezeték-rendszert. Háborús körülmények közepette ilyen jellegű nagyszabású beruházásra, új csövek lefektetésére nincs mód.
Kovács Elemér
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
