Dísz is lehet a fokhagymakoszorú - Felszedés után fontos a szakszerű szárítás

Jónéhány évtizeddel ezelőtt, amikor az akkori brit miniszterelnök, Margaret Thatcher Magyarországon járt, a média munkatársai lelkesen számoltak be arról, hogy a londoni magas rangú vendég a budapesti vásárcsarnokban fokhagymakoszorút vásárolt. Mindezt most nem azért említjük, hogy kiemeljük: az angolszász vidékeken a fokhagyma szintén fontos konyhai alapanyag – arrafelé árusítanak már füstölt gumókat is –, hanem arra mutatunk rá, hogy a fokhagymakoszorú lehet akár a portánkon található valamelyik melléképület, illetve a konyhánk dísze is. Mint volt ez nagy- és dédszüleink korában. Amikor is nem zajlott ilyen pörgősen az élet, mint manapság. Így a felszedett fokhagymára a legtöbben ma már nem díszítő alapanyagként tekintenek.

A július a fokhagyma betakarításának a hónapja – kezdi beszélgetésünket Nagy Éva, a Pro Agrucultura Carpatica falugazdásza. – Ezekben a hetekben az ősszel, illetve a kora tavasszal elültetett növény levélzete elkezd száradni, s félő, hogy a vizes földben a tövek mindenféle gombákkal fertőződnek és elindul a rothadási folyamat. Az idei évben az egyenletes csapadékeloszlásnak köszönhetően jó termésre van kilátás. Nem jelent gondot az sem, hogy bőségesebb a hozam annál, mint amennyit a család az egész év folyamán el tud fogyasztani. Tudjuk, hogy a fokhagymafejek hosszú időn át eltarthatók, illetve jó áron értékesíthetők.

De előtte a betakarított termést ki kell szárítani.

Ez egy nagyon fontos része a fokhagyma hosszú távú megőrzésének. A felszedett gumókat egy száraz helyen lazán szétterítjük. Természetesen csak azután, hogy megtisztítottuk őket a rájuk ragadt földtől. Mint említettük, a koszorúba fonás – ami felszedést követő három-négy nap után történhet meg legkorábban – csupán az egyik opció.

Mi a legkézenfekvőbb megoldás?

Az, ha a gumókat 15-20 cm-es szárral vágjuk le. Ilyenkor elindul egy természetes beszáradási folyamat. Ha ugyanis közvetlenül a tövénél szabadítjuk meg a fokhagymafejet a hajtástól, félő, hogy a termény veszít tartósságából. A gazdaasszonyok jól tudják, hogy tavasz végén a legtöbb fokhagymagumó szinte teljesen kiszárad, ahogy nálunk mondják, a gerezdek egyszerűen elillannak. Érdemes tisztáznunk azt is, hogy az általunk termesztett fokhagyma őszi vagy tavaszi telepítésű fajta-e. Mindkettőnek ugyanis megvannak a maga előnyei és hátrányai. A tavaszi telepítésű fajták például intenzív növekedésűek, míg az ősziek lassabban fejlődnek ki, ám az eltarthatóságuk sokkal jobb. Most mindenestere az a feladat, hogy szakszerűen végezzük el ennek a vitaminokban és az egészségünket védő immunerősítő anyagokban gazdag konyhai alapanyagnak a szárítását.

Kovács Elemér