Az utóbbi évtizedben a táplál­kozástudomány újra felfedezte a retket, és rendszeres fogyasz­tását egészségvédőnek nyilvá­nította. Ma már a retkek válasz­téka is bővült, a japán és a kínai retkek a nyári-őszi időszakban is megtalálhatók a piacokon.

Fogyasztási, étrendi előnyei mellett szól a termesztett fajták lédússága, va­lamint csípősségre, fásodásra, pudvásodásra való kifejezetten csekély hajlama.

A japán retke­ken kívül a hazai fogyasztók és termesztők kezdik felfedezni a kínai retkeket is.

Ezek forma-, szín- és ízvilágukban térnek el a már jól ismert hazai rokonaiktól.

A japán retkek közül két típus honosodott meg, a hegyes és a tompa végű típus, de mindkettőből csak a fehér vállú fajták, a zöld vállúak nem. To­vábbi jellemzőjük, hogy 35-45 cm hosszúak, hogy ne lógjanak ki a rekeszből, ládából. Az elismert fajták tenyészideje 50-60 nap, de a japán típusban vannak 80 naposak is. 

A kínai retkek közül még csak a gömbölyű típusokat termesztik.

A retek akár 10-15 cm átmérőjű is lehet, töme­ge elérheti a 0,3-0,5 kg-ot. Nem fásodnak, csípmentesek, rendkí­vül jól tárolhatók. Csak ősszel termeszthetők. Tenyészidejük kb. 60 nap. Két típus említhető meg, a hónapos retekhez hasonló héj­színű, hófehér húsú, és a fehér gumójú, zöld vállú, bíbor, illetve hússzínű bíbor cirmokkal.

Mindkét ázsiai retek érzékeny a talajuntságra, ezért egymás utá­ni évben még házi kertben sem termeszthető azonos helyen.

Fontos a megfelelő mélységű ta­lajművelés, mert a pangó vízre érzékenyek. Jó elővetemény a korai burgonya, a gabonafélék, az egyéves pillangósok, a póré­hagyma. A japán reteknél a ta­lajlazítás a gyökértest várható hosszúságánál 5-10 cm-rel mé­lyebb legyen. Jól bevált a japán reteknél a bakhátas termesztés is.

Helyrevetéssel szaporítjuk. Apró magját sekélyen, 2-3 cm mélyre vetjük, így nagyon jól előkészített magágyat igényel.

A japán retek termesztése nyáron kockázatos. Ebben az időszak­ban viszont az értékesítés a ne­hezebb. Őszi termesztéskor ve­gyük figyelembe, hogy 10⁰C alatt a gyökerek növekedése, fejlődése leáll.

A lomb azonban a mínusz 3-5⁰C-ot is elviseli károsodás nélkül. A téli termesz­tés csak akkor eredményes, ha a fólia alatt nem süllyed a hőmér­séklet az említett értékek alá. Ér­demes viszonylag fejlett állo­mánnyal a télnek indulni, hiszen csak a 10⁰C-nál melegebb na­pokon várható lassú növekedés.

A kínai retket szabadföldi ter­mesztésben július-augusztusban vetjük, sorosan vagy szalagosan, 30-40 cm sortávolsággal.

A sor- és tőtávolságot a retek méreté­hez és a sorközműveléshez kell igazítani (40-70 x 15-20 cm). Ügyeljünk, hogy a gyökértest méretének megfelelő talajréteg egyenletes, jó tápanyagellátottságú legyen, különben a fajtára jellemző méretnél rövidebb ret­kek fejlődnek. A túl vékony gyö­kér víz- és tápanyaghiányra utal.

Az egyenetlen vízellátás a retek repedéséhez vezethet.

A nyári-őszi termesztésben különösen fontos az öntözés. A tápanyag-utánpótlást is megold­hatjuk, ha tápoldatozással ter­mesztünk, azaz komplex műtrá­gyák 0,3%-os oldatával, 15-20 1/m2-es adagokkal öntözünk. Klórérzékenysége miatt a retek­nél ne használjunk klórtartalmú műtrágyákat.

Rövid tenyészideje miatt főként a terület gyommentesen tartásából, talajporhanyításból, fejtrágyázásból és öntözésből áll az ápolása.

Az első, kelesztő öntözésre (5-10 mm) a nyári vetéseknél van szükség. Gumófejlődéskori öntözéskor, a retekfajták gyökerezési mélységének megfelelően 30-40 mm vizet juttassunk ki, legalább 2-4 alkalommal. A ja­pán reteknél a kelést követő időszakban a túl gyakori öntö­zés következménye, hogy a gyö­kérnövekedés lelassul, a gyökér „nem kívánkozik” a mélybe. A vízadagot és az öntözés gyakori­ságát fokozatosan kell a növény fejlettségi állapotához igazítani.

A retket egyszerre vagy több részletben szedhetjük, méretétől függően kézzel, illetve ásóval.

A japán fehér retek jól tárolha­tó vermelve is, de hűtőszekrény­ben akár 3-4 hétig is friss marad.

Bodnár István 
kertészmérnök