Id. Pocsai Sándor, a Csongori Bethesda Szenvedélybetegeket Mentő Misszió vezetője, lelkipásztora evangelizált a Tivadarfalvai Református Gyülekezetben február 19–23. között. Az „Akik nem mentek be” címet viselő alkalmakon a bibliai üzenet Isten mentő szeretetéről szólt. Arról, hogyan hajol le Isten az emberhez az első bűneset óta, hogyan van jelen az életében, és milyen nagy árat fizetett annak az embernek a szabadságáért, aki Őt, a Teremtőt, elárulta. És Isten mégis szereti a hűtlen embert! Feláldozta értünk a legkedvesebbet, a Fiát, a Krisztust. Utánunk jött Őbenne, hogy nekünk örök életünk lehessen Vele a Mennyben. De mit jelent ez nekem személy szerint? Mit hiszek én erről? Kell-e nekem Jézus egyáltalán?
Sok ember szeret evangelizációs estékre járni, mert keres, vár valamit. A tiszta ige után vágyakozó szívek megerősödnek az elhívásban, a szolgálatban és az odaszánt életben. A kíváncsi szemlélődők pedig vagy megtalálják, vagy nem a válaszokat a kérdéseikre, attól függően, akarnak-e változni vagy megelégednek a régi életükkel. A nyitott szív kulcsfontosságú, amikor valaki beül a templompadba. Kitárulkozni, Isten előtt lenni egészen, bűnbánattal, ezt jelenti az igaz istentisztelet.
Sanyi bácsi igehirdetésére rendszerint megtelnek a padsorok, akárhol is szólja Isten üzenetét. A tivadari templom sem maradt üresen, amikor híre ment az evangelizációs hétnek. Hétfőn kevesebben, de keddtől péntekig szép számban voltak jelen nők, férfiak, gyermekek. Főleg a környező településekről jöttek érdeklődők, vállalva az utazás kockázatait.
„Akik nem mentek be” Isten országába, hangzott a hét címe estéről estére a Biblia könyvein keresztül. A pusztai vándorlásról esett szó a 4Móz14, 26–29-es igeversekben, rámutatva az engedetlenség szomorú következményeire. „Itt a pusztában fogtok holtan elhullani” (4Móz 14, 29) mondja az Úr. Ma is látjuk, mekkora ellenállás van Isten igéjével szemben. Panaszkodás, ellenkezés tölti ki az életünket, megyünk a magunk feje után. Két kézzel toljuk el magunktól a lehetőséget az Istennel való személyes találkozásra. Elutasítjuk azt az örömöt, amit Krisztus kínál a vele szövetségre lépőknek. De minden döntésnek ára van. Súlyos árat fizetett Júdás is, akinek az árulásáról a János evangéliuma 13. részében olvashatunk. „Amit tenni szándékozol, tedd meg hamar!” (lásd János 13, 27) – mondja Jézus Júdásnak, esélyt adva neki az utolsó pillanatban is, hogy megtérjen gonosz útjáról. És így kínálja nekünk is a kegyelmet, hogy ismerjük fel, kicsoda az Isten Fia.
Míg az első három napon a prédikáció arról szólt, kik azok, akik nem mentek be az Isten országába, az utolsó két nap figyelmeztetésként hangzott el: felelősséget jelent hallani az Isten igéjét! Aki hallja és nem cselekszi, amit Isten mond neki, visszaél a kegyelemmel. Azt mondja az Úr: „Félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket, mert Isten az, aki munkálja benneteket mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően” (Fil 2, 2b-13). Vagyis engednem kell, hogy Isten „dolgozzon”, és ne akadályozzam az ő munkáját. Ahogy a beteg sem fogja a sebész kezét, amikor operál, mert alszik, úgy nekem is rá kell bíznom, tegye, amit jónak lát. Sőt, nemcsak, hogy engedjem cselekedni, de illeszkedjem is bele tervébe, segítsem országának építését. A magam akaratának letevésére van szükségem.
Az evangelizáció záró napján, pénteken Nehémiás könyvéből szólt az ige. A Júdába induló Nehémiás a király ajánlólevelével, engedélyével, érkezik meg Jeruzsálembe. Isten meglágyította a király szívét, és előkészítette a király pohárnokának az útját, aki korábban judeai férfiaktól megtudta, mekkora gyalázat van Izrael népén. Nehémiás szíve megindult e nagy nyomorúság láttán, és Istenhez kiáltott. Ezt mondja „Sírtam és gyászoltam, böjtöltem és imádkoztam.” (lásd Neh 1,4) Volt oka a bizakodásra, mert ismerte azt az Istent, akit szolgált. Így fohászkodott: „Vétkeztem én is, és atyám házanépe is ellened, mert nem tartottuk meg a parancsolatokat, rendelkezéseket, amelyeket szolgádnak, Mózesnek adtál” (lásd Neh 1,6-7.v.). Majd így folytatja teljes reménységgel az Úrban: „Te hűségesen megtartod a szövetséget azokkal, akik téged szeretnek, és parancsolataidat megtartják” (Neh 1,5b). Nehémiás látja a bűnt, de látja a megoldást is. Erre van szükségünk nekünk is. Felismerni a bűnt az életünkben, az engedetlenségünket megvallani Istennek, majd cselekedni azt, amit az Úr kíván. Isten szeretne általunk munkálkodni az Ő nagy neve dicsőségére, de ehhez szükség van arra, hogy előbb bennünk munkálkodjon. Ahogy a csütörtöki igehirdetésben elhangzott: szakszerű „beavatkozásra” van szükségünk. Beleegyezünk? Vagy megvárjuk, amíg a „kór” elpusztít. Ez a kór pedig nem más, mint a bűn. Látjuk-e életünkben, hogy szükségünk van Isten beavatkozására? Engedjük-e a kezelést neki? Hozzájárultunk-e, hogy tegyen az életünkkel, amit jónak lát?
Azt is tudjuk, hogy „Sokan mondják majd nekem ama napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a te nevedben űztünk-e ki ördögöket, és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát? És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!” Azokról beszél itt az ige, akik ismerik Jézus Krisztust, tudják, kicsoda. Akik vallásgyakorlók, de nem Krisztus-követők. A kettő nem ugyanaz. Vannak, akik harsogják Isten nevét, de nincs élő kapcsolatuk vele. Jó lenne látni és belátni, hogy Jézus Krisztus tükrében mi milyenek vagyunk. Kicsit istenkézők, jézuskázók, templombajárógatók, vagy a hatalmas teremtő Isten szelíd és engedelmes szolgái, akik csendben teszik azt, amit Uruk kér tőlük akkor, amikor kell, és ott, ahol kell. A jó hír, az örömhír, hogy „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz” (Zsid 13,8).
De lejáróban a kegyelmi idő, ne halogassuk megtérésünket az Istenhez! Forduljunk vissza arról az útról, amit magunknak jelöltünk ki! Mert sem a tudatlanság, sem a templomlátogatás, sem a vallásos gyakorlatok nem mentenek meg az örök kárhozattól, ha nem ismerjük fel időben, hogy szükségünk van a bűnbocsánatra. Jézus Krisztus magáról mondja: „Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam!” (Jn 14, 6) Isten országába csak és kizárólag így lehet bejutni. Erről pedig már itt a földön kell dönteni. A kérdés tehát ez: kell nekem Krisztus? Vagy azokhoz fogok tartozni, akikről a Biblia kijelenti: „Nem mentek be”?
Bodnár Diána
Iratkozz fel a Kárpátinfo.net csatornáira: Facebook, Instagram, Twitter, Telegram, Google Hírek
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
Forrás
A fronton életét vesztette Mihajlo Roszoha, kárpátaljai katona. Hosszú ideig eltűntként tartották nyilván, halálhírét most erősítették meg.
A csapásokban lakónegyedek és egy kereskedelmi hajó kapott találatot, két ember pedig életét vesztette.
A létesítményt ért találat komoly fennakadásokat okoz az Oroszországon belüli olajszállítás logisztikájában.
Felszólították egyúttal az unión kívüli országokat, hogy segítsenek az ukrán finanszírozási nehézségek áthidalásában.
Harry sussexi herceg csütörtök reggel előre be nem jelentett látogatásra Kijevbe érkezett.
Több mint egy év után érkezett a tragikus hír: elesett Rudák Vaszil tereszvai katona.
A 36 éves Mica Vaszil 2024. április 13-án vesztette életét a donyecki területen.
A légvédelem az ország északi, déli és keleti régióiban 139 drónt hatástalanított, viszont 9 helyszínen 11 drón célba talált.
Még az év vége előtt megnyílhat mind a hat tárgyalási fejezetcsoport.
