Csortos Gyula-emléktábla avató a Munkácsy Mihály Magyar Házban - A színészlegenda hazatért

Száznegyven éve, 1883. március 3-án (házassági anyakönyvi kivonata szerint március 8-án) született Munkácson Csortos Gyula, a két világháború közötti korszak egyik legkedveltebb magyar színésze, a Hyppolit, a lakáj című film főszereplője. Az évfordulón a színészlegenda hazatért: emlékét a Munkácsy Mihály Magyar Ház falán ezentúl emléktábla őrzi, melynek domborművét a Latorca-parti város kiváló, Munkácsy-díjas szobrásza, Matl Péter készítette.  

A megjelenteket Pfeifer Anita, az intézmény kulturális menedzsere üdvözölte. 

Tarpai József, a Munkácsy Mihály Magyar Ház igazgatója abbéli örömének adott hangot, hogy vidékünkön számos neves művész született, akik emlékét őriznünk szent kötelességünk. Hálát adott azért, hogy a csodálatosan felújított patinás épületben a háború kitörése előtti napon felavathatták Munkácsy Mihály mellszobrát, s a mostani nehéz helyzet ellenére immáron a második emléktábla leleplezésére is sor kerülhet: Lehoczky Tivadar régész, történész, néprajzkutatóval ezentúl Csortos Gyula néz szembe. 

Magyarország kárpátaljai külképviseletei, illetve Bacskai József főkonzul nevében Cseh Áron ungvári magyar konzul köszöntötte az egybegyűlteket, aki örömteli pillanatnak nevezte az alkalmat, mert „a nehéz idők ellenére egy gondtalan órára össze tudtunk gyűlni, és most átélhetjük a békés összetartozás örömét, de sajnos az ünnepi pillanatok alatt sem feledkezhetünk meg a több mint egy éve zajló háborúról”. A diplomata megerősítette: „A magyar kormány kiáll Ukrajna szuverenitása és területi integritása mellett. Elítéli az agresszort és Magyarország, a magyar társadalom mindig is szolidáris Ukrajna népével, hatalmas összefogással több milliárd forintnyi humanitárius segélyekkel támogatja bajbajutott szomszédját, segíti a menekülteket nemcsak Magyarországon, hanem Ukrajnában is”.

Ma, amikor a háború a békés élet minden zugát felforgatja, különösen fontosak az ilyen események, amelyek életünket visszazökkentik a normalitás medrébe, és visszaemlékezhetünk egy békebeli korszakra, melynek meghatározó szereplője volt Csortos Gyula, aki a két világháború között a magyar színházi élet kikerülhetetlen alakjává vált, fogalmazott Cseh Áron. Megemlítette a Munkácson született színészlegenda legsikeresebb színházi alakításait: Molnár Ferenc felújított Liliom c. színművében brilliánsan formálta meg a címszereplő körhintáslegényt, Szomory Dezső Hermelin c. darabjában a drámaíró Pálfy Tibor szerepében nyújtott emlékezeteset. A színház és a némafilmek mellett Csortos 1931 és 1944 között közel hetven hangosfilmben szórakoztatta a közönséget. A filmhez kötődik egyik legemlékezetesebb szerepe is: a Hyppolit, a lakáj c. filmvígjátékban Hyppolit megformálójaként „szinte a mennybe emelkedett”. Csortos Gyula a XX. század első felében alkotó, halhatatlan kárpátaljai magyar színészóriások arcképcsarnokába tartozik, akárcsak a szintén munkácsi születésű Uray Tivadar, vagy a beregrákosi Salamon Béla, és nem utolsó sorban a feledhetetlen, beregszászi születésű Fedák Sári, fogalmazott Cseh Áron, aki gratulált a kezdeményezőknek és kivitelezőknek, hogy a budapesti Attila úti lakóházának falán elhelyezett emléktábla után immár szülővárosában is tábla őrzi Csortos Gyula emlékét.

„Három fontos dolog van, ami miatt egy színész tünékeny emlékezete megmaradhat. Az egyik az, hogyha anekdoták maradnak meg róla. Csortos Gyula életében ez megvalósult, sőt az anekdoták szerint ő maga is keltette ezeket. A másik dolog a film. Ma már azt, hogy a színpadon hogyan alakított, nem tudjuk. Azt viszont, hogy a filmekben hogyan tudott alakokat megformálni, látjuk. Például a leghíresebb magyar film, a Hyppolit, a lakáj címszerepében nyújtott alakítása őrzi az alakját, figuráját, hangját, mosolyát, huncutságát. A harmadik, ami a tünékeny emlékezetben fontos, hogy a közösség, amelyből származik, megőrizze az ő emlékét. Az emléktábla is egy biztos pont, ahova el lehet menni, ahol a születésnapján összegyűlhetnek az emberek és emlékezhetnek rá. 

Mint ma itt” – fogalmazott Kornya István, a Nemzeti Színház lapjának, a Nemzeti Magazinnak a főszerkesztője. 

Matl Péter a mostani alkotásáról elmondta, hogy Csortos Gyula arca pozitív kisugárzású, talán ez is oka volt annak, hogy annyian szerették életében. A szobrászművész ezúttal nem a leghíresebb filmjeiből ismert idősebb kori színészt formálta meg, hanem a domborműről egy fiatalabb, mosolygós Csortos néz ránk kissé profilból.
Az emléktáblát Tarpai József, Cseh Áron, Kornya István és Matl Péter leplezte le. Ezt követően a díszteremben a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház tagjai – Mónus Dóra, Heczel Jázmin, Cséke Adrienn és Rajkó Balázs – idézték meg a színészlegendát, felvázolták szakmai sikerekben és elismerésben gazdag, ugyanakkor gyerekkori és magánéleti nehézségekben és tragédiákban bővelkedő életútját, visszaemlékezések és naplórészletek alapján mutatták be, milyen ember is lehetett Csortos a magánéletében.

Az alkalom jó hangulatú kötetlen beszélgetéssel zárult.

Marton Erzsébet