„De Dániel eltökélé az ő szívében, hogy nem fertőzteti meg magát a király ételével és a borral, amelyből az iszik vala, és kéré az udvarmesterek fejedelmét, hogy ne kelljen magát megfertőztetnie. És az Isten kegyelemre és irgalomra méltóvá tevé Dánielt az udvarmesterek fejedelme előtt.” (Dán 1, 8–9)
Dániel, a fiatal fogoly fiú elhatározta szívében, hogy nem eszik és nem iszik abból az ételből és italból, ami a pogány király asztalán van. Gondolhatta volna másként is: nocsak, milyen megtisztelés és lehetőség ez nekem most, itt az idegenben! Ha egy kis eszem van, és teszem a szépet a király színe előtt, még sokra vihetem. Nem tudja meg sem az apám, sem az anyám, sem a papom. De Dániel nem ezt tette. Az ő fiatal szíve tisztelte, szerette és félte az Urat. Tudta, hogy az ő Istene egy élő Isten, akit nem lehet félrevezetni, becsapni, kijátszani.
És Dániel eltökélte szívében, hogy nem fertőzteti meg magát e pogány király tisztátalan ételeivel. Nem sztrájkol, nem vitázik, nem szegül ellen – hanem kér, illedelmesen, tiszteletadóan kér. „Tégy próbát, kérlek!” Dániel egy kis rést, egy kis szabad utat hagy a fogva tartójának: ne érezzen erőszakot, ha netán úgy adódik, a felügyelő is menthesse magát. Dániel pontosan és biztosan tudta, hogy mit kér – mentséget a tisztátalan dolgoktól.
Hányszor egyezkedem én Istennel és fogadkozom Neki, miközben kérek valamit! S ha nem hallgat rám, ha nem válaszol azonnal, ha kérésem nem teljesül, vitázom, igazolom magamat, követelem, hogy teljesítse kérésemet.
Dániel bizonyosan tudta, hogy Isten mit kíván tőle. Nem haragudott sorsáért, fogoly helyzetéért. Nem mondta: tudod Istenem, hogy én tisztán éltem eddig, és most mégis rab, fogoly vagyok, szenvednem kell, ilyen tisztátalan pogány nép között kell élnem. Hát miért engedted ezt meg?!
Nem, Dániel és Isten között tudatos és szent béke volt. Mert Dániel elhitte és bizonyosan tudta, hogy az ő Istene, az Úr tud erről a fogságról. S ha erről tud Isten, akkor ő bizonyos céllal van ott: reprezentálnia kell, be kell mutatnia a pogány világ előtt az egy igaz Istent. Ő nem azonosulhat e néppel, ennek szokásaival, nem gyakorolhatja azt az idegen életformát, amit ezek élnek. Még az ételüket és italukat is távol tartja magától.
Az evéssel és ivással sokféle társcselekvés is jár. Sokszor a társas evésnél az asztal körül profán megjegyzések, viccek is elhangzanak. Ha még isznak is, az alkohol felnyit egy védelmi zárat, az értelem elveszti a kontrollt, az ellenőrzést, és akkor nincs garancia arra, hogy mikor és hol van a megállás. Dániel nem félelemből, nem gyávaságból utasította vissza a pompás királyi ételt és italt, hanem hitből és meggyőződésből.
Mit teszek ilyen helyzetben én? Kibújok a felelősség alól, mert a helyzet, a körülmény ezt kívánja? Bele-belekóstolgatok a főnököm, a házigazda, a barát, a társaság kedvéért? Vagy bátran kimondom: nem, köszönöm, én ilyet nem eszem, ezt én nem iszom, ezt én nem teszem, ilyet én nem nézek meg, ezt én nem próbálom meg, ezt a felfogást én nem hiszem, ezt az elméletet én visszautasítom. Merek-e beszélni arról, hogy mivel táplál engem Isten naponta az ige által? A tiszta víz, amivel Isten engem itat, mit jelent és jelentett nekem a gyász, a szenvedés, a veszteség, csalódás, árvaság, betegség, kifosztás, tanácstalanság idején?
Dániel így tett. Az ő visszautasításában nincs arrogancia, nincs büszke gőg, nincs szemtelenkedés és nincs álszentség.
Megfontoltság, határozottság, tudatosság, biztonság van kérésében. Hogyan teszek én bizonyságot a hitemről? Alázattal, szeretettel Krisztusra mutatok? Vagy netán magamat mutogatom nagy szenteskedve: nézzetek engem, ilyennek kell lenni, mint én! Látjátok, én nem érintem a tisztátalant, én nagy ívben kikerülöm a szennyes embert.
Dánielt győzelemre segítette Isten az ő őszinte alázata által. Csodálatra, felismerésre nyitotta ki a pogány udvarmesterek fejedelmének szívét-értelmét. Dániel kedves alázata további utat hagyott nyitva a meggyőzésre: majd meglátod, ha megpróbálod. És meglátta és elhitte, elfogadta e pogány főember az igaz Isten gyermekének életében a csodát.
Mennyi alkalmat mulasztunk el, amikor leülünk egy asztalhoz a tisztátalan ételek mellé, amikor azonosulni akarunk a poharazgatásban, azzal az öntelt büszkeséggel, hogy én nem félek, én tudom, hol van a határ, én képes vagyok uralni a körülményeket; és a kártya, meg a trágár viccek, a politikai heveskedések, a másokat megalázó hamis pletykázások... Biztosak lehetünk-e abban, hogy tisztán maradunk? Ezen alkalmakkor bemutathattuk volna, hogy mi másak vagyunk; mennyi lehetőséget mulasztottunk el, amikor hívő gőggel, szenteskedő hangon, egy mozdulattal, szavakkal és megvetéssel utasítottunk rendre embereket azzal, hogy ők még nem ismerik az igaz Istent és az Ő útját. Míg ha alázattal kérnénk mi is engedélyt a próbára, a hitünk bemutatására – mint Dániel tette –, akkor hány és hány lélek találkozhatna Istennel, a Megváltó Úr Jézussal! Könnyű hangoztatni a hitet a templomban, a hívők közösségében, de milyen nehéz, ha egyedül kell állnunk, megállnunk e pogány világ vizsgáló szemei előtt, körülményeiben, alkalmaiban!
Dániel eltökélte szívében – te is határozd, tökéld el szívedben, hogy nem eszed és nem iszod azt, amit a világ tisztátalan asztala felkínál! Légy alázatos, de szilárd képviselője Krisztusnak! Zúg, morajlik a világ szennyes árja körülöttünk. Segíts Benned megmaradni, Úr Jézusom! Tiszta szívet teremts bennem, ó Istenem, mely Téged magasztal! Ámen.
(Morzsák 1., 1999)
Dr. Tapolyainé Bartha Gizella
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat! Értesüljön időben a legfontosabb ukrajnai és kárpátaljai hírekről! Kövessen minket Facebookon, Instagramon, Twitteren vagy iratkozzon fel Google News csatornánkra!
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
