Az Úr szeret, megerősít és megsegít

„Te, akit én a föld utolsó részéről hoztalak, és véghatárairól elhívtalak, és ezt mondtam neked: szolgám vagy te, elválasztottalak, és meg nem utállak.” (És 41, 9)

Mekkora az Isten szívének a szeretete, hogy nem utálta és nem utálja meg az embert?! Hát mit lehet szeretni egy emberen?! Hiszen nincs igaz ember e földön egy sem. Maga az Úr Jézus mondja, hogy még jó ember sincs senki. 

A szentek élete szép, ahogy az életrajzírók utólag leírják. De minden szentnek emberi teste, szíve és gondolata is volt. Nem szent mibennünk semmi, csak amit az Úr Jézus akar bemutatni az Atyának, miután megmosott és megtisztított az Ő szent vérével. Bűnben fogantattunk, utálatos és utálni valók vagyunk. Isten mégis szeret. Sőt megígéri, hogy „nem utállak meg”.

A fiatal szerelmes pár hogy rajong, hogy dicsér, magasztal az első időben, elvakult állapotában! Nincs szebb, jobb, kedvesebb, értékesebb, megbízhatóbb, hűségesebb, példásabb, mint ő, a nagy szerelme! Aztán mi történik ezzel a két emberrel néhány év múlva? Miért gyűlölik meg egymást? Mert megismerték a másikban az embert, és meg is utálták.

Álmunk, vágyunk a gyermek, mily édes, mily tökéletes, kis „istenkét” csinálunk belőle magunknak! A baj csak az, hogy a kis gyermekből egyszer felnőtt ember lesz. A maga életét éli, és a maga útját járja. Nem igényli többé az imádatunkat. És rettenetes az, amikor a szülő megismeri felnőtt gyermekének igazi életét, igazi lényét! Sokan megutálták gyermekeiket, amikor álarc nélkül kellett felismerniük az imádottban a bűnöst... A csoda az, hogy Isten nem utál meg minket minden bűnünk és nyomorúságunk, embertelenségünk ellenére sem. Messze kerültünk az atyai háztól? Ő visszahoz minket életünk legtávolabbi, legmélyebb pontjáról is. 

„A föld utolsó részéről, a föld véghatárairól” felemel és hazahoz. Megmos, megtisztít, tiszta ruhába öltöztet, sebeinket, sérüléseinket meggyógyítja, ápolja. 

Miért teszi ezt velünk? Miért nem hagy elveszni? – Mert Ő nagyon szeret, Ő soha nem utál meg sem zsiványt, sem hazugot, sem paráznát, sem gyilkost, Ő nem utálja az embert, a bűnös embert. Isten csak a bűnt utálja, azt nem tűri! A vétkező, bűnös emberért fáj a szíve. És nem engedi elveszni azt.

Milyen balga az ember: van valaki, aki úgy szeret, ahogy és akik vagyunk, mi viszont nem tudjuk őt kitartóan, hűségesen szeretni! A bűn fogságából, a föld utolsó részéről az Úr Jézus megváltotta az embert. Ezzel a megváltott emberrel Isten újra szövetségre lépett. Nem emlegeti a múltat, nem veri fejünkhöz a tegnapok bűneit, nem utálkozik. Isten szeret. Az Ő kegyelme végtelen. Az Ő kegyelme a tied, és az enyém.

„Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak.” (És 41, 10)

Mindannyian félünk valamitől vagy valakitől… Félünk a ráktól, a szívinfarktustól, az agyvérzéstől, a haláltól, a megszégyenüléstől, a bukástól. Szeretteinket is féltjük, szeretnénk biztosítani gyermekeink életét, jövőjét, ezért dolgozunk, küzdünk… Félünk a rossz döntésektől, a veszteségektől. Rettegünk, hogy nem fognak szeretni, elhagynak, magunkra maradunk. Félünk az öregedéstől. Mi lesz majd, ha csökken a látásunk, a hallásunk, ha már teherré válunk a családnak?!

Milyen hamar elcsüggedünk, milyen hamar lemondunk és pánikba esünk! Elég, ha késik egy telefonhívás, egy levél, ha a gyermekünket nem veszik fel abba az iskolába, amit megálmodtunk neki... Elcsüggedünk és mindent sötéten látunk. 

Vigyük Isten elé félelmeink listáját, és imádságban tárjuk fel egyenként, ami fáj, amitől rettegünk! Ő meghallgat. Istennek ez a válasza a félelmünkre: ne félj!

Ne félj! A te válaszod pedig így kezdődik: „De...” Ne érvelj, és ne harcolj a félelmeidért! Fogadd el Isten feléd kinyújtott atyai kezét! Halld meg a biztatását! Isten veled van, Ő a te életednek, helyzetednek Ura. Isten gyermekeinek az életében nem történhet véletlen! Isten mindenről tud: tudja a lefekvésedet, a felkelésedet, ismeri a nevedet, hajszálaid számát is tudja.

„Megerősítelek, sőt megsegítelek!” Amikor azt érezzük, hogy már nincs tovább, anyai szívünk nem bírja elviselni gyermekünk szenvedését, vesztes apaként állunk gyermekünk fájdalma előtt – jusson eszünkbe Isten szava: „Igazságom jobbjával támogatlak”.

Ki ad igazat a gyenge embernek? Ki védi meg igazadat a gonoszok előtt? Maga Isten kezeskedik érted, a jobbjával fog támogatni! Tudod mit jelent ez? Azt, hogy az Úr melletted halad tövises, göröngyös utadon, és az Ő jobb kezével támogat, hogy el ne essél. És akkor te oly közel vagy hozzá, hiszen a te szíved, mivel a baloldalon van, az van Hozzá a legközelebb. Érzi, hogy remegsz, félsz és szíved hevesen ver, néha fáradtan ki-kihagy. De Ő melletted van és megerősít Szentlelkével. Hagyd életed az Ő biztos kezében, a mai és a holnapi nap félelmeivel együtt! 

Ne félj! Ne csüggedj, lelkem, bízzál Istenben – biztatom, bátorítom félő magamat. Pedig Te nem hagytál még soha magamra, Uram; köszönöm. Ó, fogd a kezem és vezess tovább, segíts engem félelem nélkül élni! Imádom Szent nevedet. Ámen.

(Morzsák 1., 1999)

Dr. Tapolyainé Bartha Gizella

---

Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat! Értesüljön időben a legfontosabb ukrajnai és kárpátaljai hírekről! Kövessen minket Facebookon, Instagramon, Twitteren  vagy iratkozzon fel Google News csatornánkra!