Az Úrban van bizodalmam

„Ne bízzatok a fejedelmekben, emberek fiában, aki meg nem menthet.” (Zsolt 146, 3)

Ne bízzak az emberekben? Pedig jó lenne egy kedves „nagybácsi”, akire számítani lehet, aki hajlandó és kész segíteni minden helyzetben. De jó lenne úgy nézni a szomszédomra, mint akiben annyira megbízhatok, hogy számolatlanul adhatom kezébe a pénzem! De ott a családom, az anyám, az apám, a feleségem, a férjem, a gyermekem, a testvérem, a papom, a tanítóm... Hát senkiben nem bízhatok már, hát senki nem fog megmenteni engem a veszély, a baj, a nyomor idején?! Kinek mondhatom el a titkomat? Kivel oszthatom meg a bánatomat? Kinek vallhatom meg a bűneimet? Ki ad nekem jó tanácsot? Ki igazít el nagy a kérdésekben?

Rengeteg kérdést von maga után ez az ige: „Ne bízzatok a fejedelmekben!” Ne bízzatok az egyik legnagyobb ország vezetőjében, az esküdözéseiben, mert hamis, hazug! Ne bízzatok benne, mert ő is csak ember! Az egész világ felett rendet akar tartani, de megcsalta feleségét, gyermekét, szeretőit, barátait, népét, hazáját.

Fáradt, öreg házaspár szeretné küzdelmes életének utolsó éveit nyugodtan, pihenéssel tölteni. Gyermekeik felnőttek már, kirepültek a fészekből. Csak a legkisebb van már otthon. A szülők reménysége szerint ő fog majd gondot viselni rájuk, ha rászorulnak. A „reménység” elkéri az öregek megtakarított pénzét. Kölcsön. Aztán a visszaadás egyre késik, és egy nap lecsap az ökle a szülői asztalra:
– Ki a házból, el innen, itt én akarom élni az életem!

Kiben bízott a két szerencsétlen öreg? „Ne bízzatok emberek fiaiban!”

Fiatal leány első nagy szerelmét csodálja, gyönyörködik a hangjában, okos mondásaiban, ámulattal figyeli ígéreteit, és hisz, és bízik fenntartás nélkül szerelmében.

Nem így az imádott: ámít és csábít, fogadkozik, hűséget és sírig tartó szerelmet ígér. És mivel ember, gyenge ember, szirmaira tépi, és sárba tiporja e szűzi liliomleányt. Ó, mivé lett a tiszta álom? Kiben bízhat ezután, vagy bízhat-e még valaha embernek fiában ez a leány?

Fáradt asszony, szoknyája körül gyereksereg. Férjét várja, a támaszt, az erőt, a segítőt. Helyette telefonhívás hasít az életükbe:

– Nem megyek haza se ma, se holnap, új életet kezdek. Fényes karriert akarok, és melletted meg a gyermekek mellett ezt nem érhetem el. Ezt te nem is érted...

Az eldobott asszony gyászol, szenved: apátlan gyermekek, mi lesz veletek?

„Ne bízzatok, ne bízzatok!”

Miért élek, ha nem bízhatok senkiben? Hát ennyire sötét és hamis az élet? 

Igen, a Sátán összetiporta a bizalmat. Az ember esendő és gyenge. De ez nem végítélet! Isten szava még mást is üzen nekem és neked: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” „És lesz az Úr nyomorultak kővára, kővár a szükség idején.” „Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled!”

Krisztus az oltalom és menedék, fiatalnak, idősnek. Őbenne van biztonsága a gazdagnak, a szegénynek, a szerelmesnek, a megvetettnek. Nincs okunk a kétségbeesésre! A világban sok a bűn, a szenny, de az nem nagyobb, mint az Úr jósága és kegyelme. 
Minden ilyen sötét és kilátástalan, senkiben nem bízhatunk? Sok negatív példa van, sok sebből vérzik az ember, ez igaz, de Isten gyermekeinek mindenkor van oltalom, biztonság, öröm, felszabadulás az Ő közelében.

„Maradjatok meg énbennem” – mondja az ige. Teljes biztonságban van az a fiatal, az az öreg, az a gyermek, férj és feleség, aki Őbenne marad. Benne van látás, vezetés, oltalom.

Ne félj! Boldog ember az, aki vigyáz és reménysége van az Úrban. Ne csüggedj, bízzál, bízzál Őbenne, el nem hagy téged, megtart, és megvéd téged Ő. 

Kihez mehetnék máshoz, mint hozzád, drága Úr Jézus?! Te vagy a biztonság egyéni és családi életemben egyaránt. Rejts el engem! Rád bízom magam. Tudom, Te szeretsz. Bízom benned, szeretlek. Segíts, hogy ne féljek, és rád figyeljek! Ámen.

(Morzsák 1., 1999)

Dr. Tapolyainé Bartha Gizella

---

Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat! Értesüljön időben a legfontosabb ukrajnai és kárpátaljai hírekről! Kövessen minket Facebookon, Instagramon, Twitteren  vagy iratkozzon fel Google News csatornánkra!