„Várom az Urat, várja az én lelkem és bízom az ő ígéretében.” (Zsolt 130, 5)
Amikor még fiatal gyermek volt József, kétszer is valami különöset álmodott. Elmesélte álmait apjának, Jákóbnak, és testvéreinek is. Jákób felháborodott és megdorgálta fiát: „Micsoda álom az, amelyet álmodtál? Avagy elmegyünk-e én és a te anyád és atyádfiai, hogy meghajtsuk magunkat te előtted a földig?” Pedig József nem álmodozott, ezek az álmok Isten kijelentései, ígéretei voltak. De amíg az álmokból valóság lett, Józsefnek sokat kellett szenvednie börtönben és szolgasorban egyaránt. Mindvégig megőrizte erős istenhitét, és minden körülmények között szigorúan betartotta azt, amit a szülői házban tanult. Ennek a magatartásának köszönhetően harminc éves korára beteljesedtek Isten ígéretei.
József korán félárva maradt, meghalt az édesanyja, testvérei gyűlölték, meg is akarták ölni, kútba vetették, aztán eladták egy kereskedő-karavánnak, ezek tovább adták Egyiptomban, ahol Potifár udvarába került szolgának. Itt tisztességgel végezte munkáját, de Potifárné megpróbálta elcsábítani, ő ellenállt, és emiatt, hamis vádak alapján, börtönbe került; megfejti börtöntársai álmát... Végül két év múlva a fáraó előtt állt, és felülmúlhatatlan bölcsességéért megkapta a legmagasabb hivatalt. Isten befejezte munkáját József életében. Megformálta azt a Józsefet, aki előtt nemsokára kétszer is a földig borulnak le testvérei.
Miért kellett ennyit szenvednie Józsefnek? Nem tudjuk, ez Isten titka. De azt tudjuk, hogy Józsefnek Istenhez való hűsége, fiatal életének tisztasága végig töretlen volt.
Kaptál-e már Istentől ígéretet? Beteljesedett-e már? S ha nem, elhiszed-e, hogy ha késik is, Isten beváltja ígéretét?
A próbák idején az a bizonyosság ad és adott erőt nekem, hogy tudtam: még nem teljesedett be minden, amit az Úr ígért, a szenvedés, amiben vagyok, még nem a vég! Várok az Úrra, bízom benne! Bízom az Ő ígéretében, mert megadja, beváltja szavát. Oly szépen ír erről Dávid a 130. Zsoltárban! Ha csendben figyelsz, Isten Lelke veled is közli ígéreteit. Bízzál benne és várj Rá hűséggel, mert Ő beteljesíti szavát, ígéretét!
Köszönöm, Istenem, hogy Te megkerestél engem, és rám bíztad a titkokat, amit életem felől terveztél. Köszönöm, hogy beteljesítetted ígéreteidet. Csodálom a Te végtelen szeretetedet. Sok mindent nem értek, hogy miért kellett gyászban járnom, sebeket kapnom és hordoznom. Még van olyan ígéreted, amire várok hosszú-hosszú évek óta. Kezedben van életem, olyan jó tudni ezt. Bízom Benned. Legyen meg a Te akaratod életemben!
„Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel.” (Zsolt 132,15)
Isten emlékszik a mi ígéreteinkre, és nem feledkezik meg arról sem, amit nekünk ígért. Ő pontosan tudja, hogy mi válik a javunkra. Lehet, hogy mi türelmetlenek vagyunk, elfáradtunk már várni, de Ő nem késik, időben, alkalmas időben fogja megadni ígéretét. Bízzál benne, ne félj, ne ess pánikba! A várakozás ideje alatt bátran beszélhetsz az Úrral, emlékeztetheted is: „Atyám, megígérted, várok, adj hitet és erőt kivárni, amíg cselekedni fogsz”.
És Ő cselekszik.
Ígérte-e Isten, hogy adni fog otthont, ruhát, áldást, békességet, testvért, közösséget, munkát? Kaptál-e ígéretet, hogy „jóllakat téged kenyérrel”? De vigyázz, ha Isten neked kenyeret ígért, akkor ne fájjon a fogad dobostortára csak azért, mert a szomszéd is azt eszik! Megelégedéssel, hálaadással elfogadni azt, amit az Úr ad – ez a legnagyobb dolog. Ha az Úr téged a kórházba küld betegeket ápolni, akkor ne kacsingass más munka után. Fogadd el és engedelmeskedj hálásan Isten hívásának, ajándékának, amit majd ott akar neked adni a szenvedők, a betegek között! Megáldja szükségeidet, kenyeredet, mindennapi életedet. Ne nyafogj és keseregj elégedetlenül, mert akkor az áldás is elmarad!
Teljesítetted-e azokat az ígéreteidet, amiket akkor fogadtál, mikor bajban voltál, szükséged volt, epekedtél, féltél, vágyakoztál? Erről sem kell megfeledkezned, hanem igyekezz minél előbb eleget tenni ígéreteidnek. Aztán várj türelemmel és fogadd el hálás szívvel azt, amit kapsz, mert Isten ismeri a te szükségedet. Tudja, hogy mi van javadra, mi válna lelki, testi károdra, bukásodra, ha teljesítené minden kérésedet, követelésedet. Bízd magad Isten bölcs döntéseire!
Uram, kérlek, add meg nekem az én mindennapi kenyeremet, az életem szükséges dolgait. Teremts bennem türelmes, alázatos és hálás szívet! Köszönöm, hogy Gondviselőm vagy. Magasztallak az ígéreteidért, és az időkért, amikor azt megadtad vagy meg fogod adni. Ámen!
(Morzsák 1., 1999)
Dr. Tapolyainé Bartha Gizella
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
Forrás
Friss hírek
Legolvasottabb
