„Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben. Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.” (Zsolt 104,27–28)
Ebben a zsoltárban Dávid teljes szívvel dicsőíti és magasztalja a Teremtő Istent, akinek gondja van a mező füvére, az erdők hatalmas fáira, a víziállatokra, a földön élő minden állatra és a madarakra is. Ki viseli gondját e hatalmas teremtett világnak, ki adja meg az esőt, az évszakok váltását, a növények, állatok táplálékát, szaporodását? Ember erre képtelen lenne. Neki gondja van az Ő teremtményeire, és a teremtményei Őreá néznek!
Ki viseli a te gondodat? Természetesen magad keresed a kenyeredet, te dolgoztál, tanultál azért, hogy otthonod, élelmed, ruházatod legyen. Ez így igaz. De ki szabályozta ma reggel a levegő mennyiségét a tüdődben, ki igazította meg a pulzusodat? Ki irányította a gyomorfalad izmait, hogy merre mozgassa, forgassa, irányítsa a reggelidet, hogy vissza ne jöjjön? Elindítottad a thyreoid hormonodat, és hány milligramm kalciumot küldtél a csontrendszeredbe? Eljuttattad-e idejében az oxigént az agyadba? Nem tettél semmi ilyet? Akkor halott kéne légy, mert ezekkel nem lehet késni még perceket sem. Hiszen mindez magától működik – mondod. Semmi nem működik magától, semmi nem megy irányítás, szabályozás nélkül.
Ki szabályozza, irányítja szervezeted működését? Az, aki formált téged anyádnak méhében, az, aki a kis liliomot pompás ruhába öltözteti, az, aki a pacsirtának szárnyat ad, és az oroszlánnak mindennapi eleséget. Ő, a világ teremtője, alkotója – Isten. Neki van gondja testünkre, szervezetünkre, mindannyiunkra, mivel az ember képtelen törődni, szabályozni, irányítani azt.
Ne dicsekedj a munkáddal, bölcsességeddel, mert ez nem tőled van, Isten ajándéka az! Légy hálás érte! Mert nem magától hullik öledbe az áldás: ajándékba kaptad. Énekkel, imával, tettekkel dicsérjük az Alkotót! Méltó Ő, hogy magasztaljuk. Örvendezzen és vidámodjon szívünk, mert ez a hatalmas Isten elhívott minket, Jézusban, Fiában gyermekévé fogadott. Áldjuk az Urat, gyönyörködjünk csodáiban, alkotásában, szeretetében!
„Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni.” (Zsolt 118,8)
Ha megoldandó, elintézni való problémánk akad, a mindennapi gyakorlatunkban előre bebiztosítjuk magunkat: van „jó kománk”, aki tud segíteni, meg a sógor ismerőse „nagy ember”, és csak szólnia kell értünk; tudom, ha egy kis „ökör árával” megtámogatjuk, az az ember besegíti a gyermeket az egyetem kapuján; csak annak az orvosnak adjatok és biztos a műtét, semmi baj nem lesz az ő keze alatt...
Vajon tényleg ennyire emberi rendezésen, irányításon, megfizetésen múlik az életünk, pályánk, egészségünk és egész létünk? Hát hol van az Istenre hagyatkozás? Halandó, hozzánk hasonló földi emberekben bízunk? Egyáltalán megkérdezzük-e az Urat: „Mi a terved életemmel, Istenem?” Kérjük-e a segítségét, irányítását, védelmét terveinkhez, lépéseinkhez? Az Úr pontosan tudja, hogy mi válik javunkra, és lehet, valami más terve van velünk, valami más utat, más kaput nyit meg számunkra vagy szeretteink számára.
Ha terveink, reményeink, álmaink nem egyeznek Isten tervével, és mi csak azért is meg szeretnénk azokat valósítani, veszélybe sodorjuk önmagunkat, vesztünk, ráfizetünk.
Ne bízzunk az emberekben, ajánlataik, segítségük nem mindig egyezik Isten akaratával! Mielőtt segítséget kérünk vagy „lefizetünk” valakit, álljunk meg az Úr előtt alázattal, csendben, és figyeljünk arra, hogy mit üzen az Úr? Imában kérjünk Tőle tanácsot, segítséget, mert az a segítség, amit és akit Ő fog adni; és ez a segítség nem jár veszteséggel, csalódással, kudarccal. Forduljunk bizalommal az Úrhoz, mert ő szeret minket, gondja van ránk és megadja a segítségét alkalmas időben. Ne támaszkodjunk a saját értelmünkre, és ne bízzuk magunkat az emberekre. Merjük megpróbálni az Urat! Hiszen Ő mondta: „Próbáljatok meg engem!”
Áldott légy, Istenem, a csodáért, hogy a teremtett világban nem vagyok egyedül. Embereket, szerető szíveket adtál mellém. Köszönöm a te naponkénti gondviselésedet, életemet. Dicsőség Neked, áldott a te neved, zengem én is hálaénekemet. Reád néznek az én szemeim, te hatalmas, te csodálatos Isten!
Mennyi alkalom volt már életemben, amikor te adtál csodálatos szabadítást, segítséget, támogatást, amikor a szükségemben hozzád kiáltottam, Uram. Köszönöm, hogy szerető gondviseléseddel véded életünket. Szeretnék lemondani minden emberi okoskodásról, és kezeidre bízni életemet egészen, Jézusom. Ámen.
(Morzsák 1., 1999)
Dr. Tapolyainé Bartha Gizella
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
Forrás
Friss hírek
Legolvasottabb
