Isten mindent újjá tehet

„Nagyon sokan pedig a papok és a léviták és a családfők közül, a vének, akik látták vala az első házat, mikor alapot vetnek vala most e háznak az ő szemök előtt, nagy felszóval sírnak vala, sokan pedig örömükben nagy felszóval kiáltanak vala; Úgy hogy a nép nem tudja vala megkülönböztetni az örömben való kiáltást a nép siralmának szavától, mert a nép kiált vala nagy felszóval, és ez a szó messze földre meghallatott.” (Ézs 3, 12–13)

Vége a rabságnak! Círus király rendelete alapján a zsidó foglyok hazatérhetnek. Sőt, engedélyt ad arra is, hogy a lerombolt templomot újra felépítsék. A fogságból visszatért zsidók együtt sírtak a romok, a veszteség felett, és együtt reménykedve tervezték a jövőt, a kezdést, az újjáépítést.

Az Úr nem gyönyörködik a romok felett. Ha az életed romokban van, ha a lelki házad, templomod összeomlott, vajon mihez kezdhetsz? Ne mondd, hogy nem érdemes, nem lehet újat kezdeni, mert lehet! Eszmélj fel és állj talpra, keress magad mellé testvéreket, hívd segítségül őket! Mondd el a romlás, a veszteség okát, tarts bűnbánatot, és kérd az Úr segítségét az új kezdéshez, a felépítéshez, a lelki megújuláshoz! Fel kell épülnöd, hiszen nem haltál meg a romok alatt! Van lehetőséged, hogy az Úr kegyelméből, testvérekkel összefogva, felépüljön életed romba dőlt háza.

Isten mindent újjá tehet, mert az Ő terve, hogy ékesen felépült, templom mintájára ékesített legyen az életed. Ez nem üres szólam! Nem mondott le rólad az Úr. Ne add fel a küzdelmet, de ne is sirasd a múltat, a veszteséget és magadat! Dolgozz Isten dicsőségére! Meglátod, öröm- és hálaének hangzik a lelki testvéreid ajkán majd, ha meglátják életed új alapját! Isten is örül, ha megsebzett, sérült, romba dőlt életű gyermekei rá néznek, és újat akarnak vele kezdeni.

Láss hozzá még ma! Hozsánna a magasságban a mi Istenünknek! Ő újjáépíti tönkrement életünket!

„Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő. Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltűnik, mint az árnyék és nem állandó.” (Jób 14, 1–2)

Az elkeseredett, szenvedő Jób hangja csak a kilátástalan és reménytelen jelent és jövőt tárja elénk. Ismerjük Jób történetét, tudjuk, hogy nem véletlen, ami vele történt, nem baleset, nem szerencsétlenség. Isten kedves, tiszta életű, hűséges, kiválasztott gyermeke volt Jób. Ismeri őt és bízik benne Isten.

A Sátán harcolt Jóbért, Jób ellen. De csak egy ideig és egy meghatározott kereten belül volt hatalma Jóbot szenvedtetni, mert Isten terve készen állt a helyreállításra, a megfáradt, elkeseredett Jób életének megújítására. És adott az Úr győzelmet, felemelkedést, új kezdést az Ő hűséges szolgájának. Jób a szenvedés tüzében csak a véget látta, a reménytelen véget, az elmúlást: a virág kinyílik, gyönyörködtet, pompázik és elhervad, vége! De nem így van ez. Hát a virág, amikor elhal, magot hagy, gyümölcsöt terem és nincs vége! Az ember élete sem befejezett, ha virágja lehull. A rossz mag, a romlott gyümölcs kárhozatra, pusztulásra, eldobásra ítélt, de a nemes, a jó mag, a jó gyümölcs védett! Védett volt Jób magja is. Gondoskodott az Úr, hogy a gyümölcs, a gyermekei élete, otthona, házassága, háztartása visszaépüljön, így Jób élete nem lett véges. Az ő életében láthatjuk Isten féltőn-szerető gondviselését.
Jób életének példája nagy biztatás volt számomra a veszteségeim, a gyász és szenvedés idején. Gyakran nem értjük Istent, nem mindig válaszol a kérdéseinkre, miértjeinkre azonnal. De a szenvedés, a próba idején szemmel tartja gyermekeit. „Végig megálld a nagy tusát, mert erőt Urad Krisztus ád” – mondja egy kedves, régi énekvers. Ő ad erőt. Emeld fel szemeidet, mert Jób is ezt tette, mondd vele együtt, akkor is, ha a virágszirmok elhervadtak és már lehullóban vannak: „Tudom, hogy az én Megváltóm él!” Él a mi kegyelmes Megváltónk! Halleluja.

Szirmok, hervadt szirmok hevernek szanaszét körülöttem. Köszönöm, drága Istenem, hogy ez nem az én végemet jelenti. 

Köszönöm, hogy az apró virágmagoknak Te adsz további életet. Ó, én Teremtőm, áldd meg az én életem magjait a Te életadó erőddel! Köszönöm, hogy nekem élő reménységem van az én élő Megváltómban és tudom, hogy „utoljára az én porom felett megáll” , és testem nélkül meglátom Őt, az Úr Jézust. Köszönöm Istenem, hogy életem lerombolt falait nem hagytad semmivé porladni. Köszönöm, hogy Te segítséget adtál az új kezdéshez, a felemelkedéshez, a rád találáshoz. Köszönöm a lelki közösséget, segítő és értem imádkozó testvéreimet. Köszönöm, hogy megtanítottál jobban vigyázni, őrt állítani életem gyenge pontjaihoz. 

Dicsérem drága nevedet. Ámen.

(Morzsák 1., 1999)

Dr. Tapolyainé Bartha Gizella

---

---

Iratkozzon fel a Kárpátinfo.net csatornáira: 
Facebook, Instagram, Twitter, Telegram

Olvassa a Kárpátinfo.net híreit a Google News oldalon.

---