Hűség és szeretet

„Mert szolgák vagyunk mi, de szolgaságunkban nem hagyott el minket a mi Istenünk” (Ezsdrás 9, 9)

Rabság, fogság, szenvedés sújtotta a népet, de eljött a kegyelem, a szabadulás ideje is. Visszajöttek az egyiptomi fogságból és új életet kezdtek sokan. Nem könnyű az új kezdés, különösen akkor, ha a romokon kell kezdeni, elindulni.

Sok házasság tragédiája, hogy romokon kezdik az új életet, a házasságot. Aki nem veszi szigorún Isten igéjét, parancsait, az a személy önkezével rombolja a saját életét. Egy kis lazítás itt, egy kis engedékenység ott, és kész a baj. 

„Nem kell szó szerint venni a Bibliát!” „A házasságkötés csak egy darab papír, szerethetjük egymást papír nélkül is!” – mondják és cselekszik sokan. Sajnos a mai modern házasságok több mint 50 százaléka válással végződik az első két év után. Nem jobb a statisztikájuk azoknak sem, akik „kipróbálták egymást” a házasságkötés előtt.

Akkor hát rabság, fogság, rabszolgaság a házasság? 

A házasságban megszűnök én, megszűnik ő, és ketten leszünk mi. Többé nem én vagyok a fontos, hanem „ő”, és ketten leszünk eggyé, és leszünk boldogok, szabadok az új életre a házasságban. De csak akkor, ha betartjuk az Úr parancsolatait! Isten törvénye fontos a házasság előtt és a házasságban is.

Tragédia történt a zsidó nép életében, amikor visszatértek az egyiptomi fogságból. Isten jóindulatúvá tette a szomszéd nép királyait, még az ellenséget is. Hozzákezdhettek a romokban lévő templom felépítéséhez. Maga a nép kívánta, vágyta a templom újjáépítését, adakoztak bőven abból, amijük volt. Ezsdrás, a próféta, Isten hű szolgája „Szívből törekedett arra, hogy kutassa és teljesítse az Úr törvényét, és tanítsa Izráelben a rendelkezéseket és döntéseket”. A próféta látja, hogy van a népben Isten utáni vágy, de vétkeznek és eltérnek Isten törvényétől, idegenekkel, pogányokkal házasodnak össze. Ezsdrásnak fáj a szíve, kesereg, és bűnbánattal Istenhez kiált: „Uram, Izráel Istene! Igaz vagy Te, hiszen megmaradhattunk mint menekültek, ahogyan ma is van. Mi vétkesek vagyunk előtted, pedig így senki sem állhat színed elé!” (9, 15) Nem állhattak Isten elé, mert Ő azt parancsolta: „Ne adjátok hozzá leányaitokat az ő fiaikhoz, és az ő lányaikat se vegyétek feleségül fiaitoknak” (9, 12).

Miért ne? Mert a pogány ember nem ismeri Istent, és a házasságban kettősség támad, ha az egyik fél az egy igaz Isten törvényét akarja követni, szolgálni, a másik pedig a bálványokat imádja. Isten int, figyelmeztet, hogy „Ne légy felemás igában hitetlennel”! 

Vagy már a házasság előtt feladtad a hitet? Igen, sokan feladták „ő” érte, a szerelmükért. S mi lett a házasságban a hatalmas szerelem lángjával? Rab lettél, de nem a szerelem rabja, hanem a hamis döntésed rabja. Késő bánat utólag gondolkodni!

A fogságból visszatért népnek prófétája volt. Neked Isten igéje, szava, Bibliád van.

Ezsdrás látja, hogy tragédia a pogányokkal való házasodás. Ő maga áll Isten elé bűnbánattal és esedezik kegyelemért, Isten megbocsátó irgalmáért. 

Romok vannak körülötted, életed összeomolni látszik? Alázkodj meg most, menj Isten elé imádságban, és valld be a bűnödet, vétkedet, és kérj bocsánatot azért, amit te vétkeztél! Ne emlegesd a másik hibáját, bűnét, mert ő a te választásod, döntésed!

Ma, ha az emberek rájönnek, hogy „nem így képzeltem”, „megváltozott”, „nem illik hozzám”, „már nem szeretem” – azonnal rohannak a bíróságra. Váljunk el! De gyermekek vannak, azok szenvedni fognak... Próbálj, változtass, szeress jobban, munkáld a békességet! 

Ne válj el! Ha Isten egybeszerkesztette a te házasságodat, akkor te hogyan válhatsz el? Vagy nem is kérted Istent, te magad szerkesztetted és most is te döntesz, miután összeomlott az álmod, csalódtál?

Ne válj el! Menj az Úr elé bűnbánattal, és kérd az Ő segítségét! Vele, benne, általa, Szent Lelke segítségével újat kezdhetsz. Nem hiszed? Miért nem? Mert „ő” olyan! Te milyen vagy? Vizsgáld meg önmagadat és alázkodj meg Isten előtt! Ez volt az első és legfontosabb lépés Izráel életében is. 

Nem csak a házasság eldöntésében vétkezhetünk. Sorsdöntő a pályaválasztás, a munkahely megválasztása, a lakóhely megválasztása, a gyermekem iskolája, tovább tanulása, a gyülekezeti közösség megválasztása. Milyen emberekkel, kikkel barátkozom? Szüleimet, rokonaimat nem választhatom, ők adottak, vannak. De nekem kell megválasztani, kialakítani a velük való viszonyomat, viselkedésemet, a kapcsolatot. Azért, ha az egyik nagybácsi piszkosan káromkodik és részegen beállít hozzám, nekem nem kell udvariasságból eltűrni! Nem kötelező a rokon mocskos viccein nevetnem! Magam kell megválasztanom a viselkedésemet. Isten megváltott gyermeke szent és a magatartása, a légköre is szent.

„Na, de nem dobhatom ki azt a rokont, aki csúnyán beszél!” Ne dobd ki, de kérd meg, ha kell, parancsold meg, hogy az otthonodban, gyermekeid előtt nem beszélhet csúnyán! A te otthonod a te megszentelt várad. Ne engedd, hogy az ellenség „rokon” formájában, alakjában támadja meg életeteket! Ezen a földön mind „szolgák vagyunk mi, de szolgaságunkban nem hagyott el minket a mi Istenünk, hanem hozzánk fordítá irgalmasságát.” Halleluja! 

Drága mennyei Atyám, Istenem, köszönöm, hogy eléd, hozzád hozhatjuk életünket, romjainkat. Igen, a házasságot rabságnak érezzük nélküled. Ellenségünk a rokon, a barát, de segíts jobban szeretni, figyelmesebben szolgálni Téged és másokat is! Hallgass meg kérlek, a Te szent Fiad érdeméért. Ámen 

(Morzsák 5., 2010)

Dr. Tapolyainé Bartha Gizella

---

---

Iratkozz fel a Kárpátinfo.net csatornáira: Facebook, Instagram, Twitter, Telegram, Google Hírek

---